Tetiaroa egy homokos, szigetekkel tarkított, vibráló atoll, korallzátonyokból felépülő szigetcsoport. Kedvelt nyaraló helye az A listás sztároknak, Beyoncé, Britney Spears és Barack Obama is szeret errefelé feltöltődni, de ugyanitt régészek, tengerbiológusok és kulturális szakemberek dolgoznak együtt, hogy jobban megértsék az egyedülálló ökoszisztémát.
Ha láttuk már Tetiaroa fényképét, mi sem akarunk többé Kazincbarcikára költözni: kristálytiszta vizű tenger, óriásteknősök, romantikusan hajladozó kókuszpálmák. Elszigetelt, tiszta, napos és gyönyörű. Nem csoda, hogy a vadóc Marlon Brando is beleszeretett, amikor a Lázadás a Bountynt forgatta Tahitin. A Csendes-óceán déli részén fekvő kis földhöz egy bérelt hajóval ringatózott el, és elképedt a szigetvilág szépségén.
Ma már valószínűleg nem nyűgözné le a gazdagok nyaralóparadicsoma, amelynek szállodáját róla nevezték el Brando Resortnak. Kicsit paradox ez, mert épp Brando védte foggal-körömmel az őslakosok háborítatlanságát és kultúráját – nem véletlen, hogy Oscar-díját is egy indián őslakos vette át. A rongyrázás és a civilizáció térhódítása miatt biztosan a fejét verné most a falba, de az talán boldoggá tenné, hogy ma is igyekeznek megőrizni érintetlenségét, és kutatási célokra használják, megóvva az ott virágzó ökoszisztémát.
Tetiaroa földi paradicsoma Tahititől északra fekszik 12 kis korallszigettel, nyugodt lagúnákkal, kókuszpálmákkal, homokos partszakaszokkal. A térséget egykor egy aktív vulkán dominálta, körülbelül kétmillió évvel ezelőtt alakult ki a Csendes-óceáni-lemez egyik forró pontjáról felszálló lávacsomókból, és mivel a Csendes-óceáni-lemez lassan északnyugat felé halad, így a sziget is. A forró gócponttól, a magma forrásától most már elég messze került, partvonala stabilizálódott, körülötte korallzátonyok születtek. Idővel a vulkáni hegy erodálódni és süllyedni kezdett, de a korallzátony és a lagúna folyamatosan nőtt. Hullámok csaptak le a zátonyra, letörve a korall- és üledékdarabokat, amelyek egymáshoz tapadva megalkották Tetiaroa szigetecskéit. A polinézek valószínűleg akkor költöztek ide, amikor Tahitin is letelepedtek, a Kr. u. 11. században. A 18. századtól kezdve az atoll a tahiti királyi család nyaralórezidenciája volt, 1904-ben Walter Williams kanadai fogorvos kapta meg munkája fizetségeként. Ő kókuszültetvényt telepített az atollra, ami aztán lányára szállt.
Amikor Brando először tette lábát a szigetre, találkozott is az idős, vak nővel, 7 órát beszélgettek, majd Brando benyújtotta vételi szándékát.
Williams lánya 1966-ban adta el neki 200 ezer dollárért.
Egy este, nem sokkal azután, hogy megvásárolta az atollt, Marlon Brando ledőlt a homokra, egy kókuszdiót tett a feje alá párnának, de mielőtt elbóbiskolt, felnézett a csillagokra, és azt gondolta: „Itt vagyok egy apró földfolton, egy hatalmas óceán közepén, egy bolygón, egy felfoghatatlanul nagy terület közepén, amit űrnek nevezünk… Az után az éjszaka után soha nem tekintettem magam a sziget tulajdonosának, csak azt gondoltam, fizettem azért a kiváltságért, hogy olykor meglátogassam… Az összes tahitira gondolok, akik ott voltak előttem, ugyanazon a tengerparton feküdtek, és ugyanazokat a csillagokat nézték 500 vagy 1000 évvel ezelőtt, és mindig érzem ezeknek az embereknek a szellemét, amikor Tetiaroába megyek.”
Brando szerette volna, hogy Tetiaroa
fenntarthatósági kísérleti telep legyen a napenergia, a szélenergia és a hulladékot energiává alakító technológiák számára.
A kilencvenes évek végén Richard Bailey-vel, egy Tahitin élő amerikai szállodással szövetkezett, és miután 2004-ben meghalt, Bailey kezdte el az öko üdülőhely építését.
2014 májusában a nonprofit Tetiaroa Társaság – amelynek célkitűzése az volt, hogy megőrizze a környezetet, a polinéz kultúrát és a szigetcsoportot tudományos kutatás központjává tegye – megnyitotta kutatóintézetét. Tíz évvel később már 35 nyaralóbungaló lett itt, amik a Társaság költségvetésének nagyjából 70 százalékát biztosítják.
Van itt szárazföldi és vízi labor is, melyekben sokféle témát kutatnak a partvonal eróziójától és a tengerszint emelkedésétől kezdve a mikroműanyagokon át az óceánok elsavasodásáig. Figyelik a veszélyeztetett tengeri teknősök fészkelőhelyeit, egészségi állapotát és méretét, az éghajlatváltozás teknősökre gyakorolt hatásait, a fiókák ivararányát, amit a hőmérséklet befolyásol. Jó vizsgálati terep, mert
Egy sziget holisztikus képet ad a világról, itt könnyebb látni, hogy hogyan kapcsolódnak egymáshoz a dolgok.
A régió tele van invazív fajokkal, amelyek megzavarták a törékeny ökoszisztémát, különféle szúnyogpopulációk, patkányok (egyedüli emlősökként a szigeten) és a sárga őrült hangyák.
A kutatók 2018 óta dolgoznak a patkányok felszámolásán, és bár csökken a számuk, de vajon hogyan reagál az ökoszisztéma és őshonos lakói – mint a rákok és tengeri madarak – az eltávolításukra. Az már kiderült, hogy a patkányok megtizedelésével a szárazföldi rákok sokkal gyorsabban gyógyulnak meg.
Monitorozzák a cápákat is, mivel Tetiaroa védett lagúnái népszerű költőhelyek a cápák között, több különböző cápafajnak is otthont adnak, köztük a sarlóúszójú citromcápáknak és a feketeúszójú szirticápáknak, amelyeket víz alatti videokamerákkal figyelnek, és nyomkövető címkékkel látnak el. Tanulmányozzák születési helyüket, mozgásukat és viselkedésüket, valamint a ragadozó és a zsákmány közötti kapcsolatokat.
A lagúnákat is vizsgálják, a mélység és a hőmérséklet éghajlati változásait, és sikerült Brando azon ötletét megvalósítani, hogy olyan légkondicionáló rendszert fejlesszenek, ami az óceán mélyéből szivattyúzott hideg vízre támaszkodik. Ma így hűtik a tetiaroai épületeket, és ez fontos innováció, mert világszerte egyre nagyobb az igény azokra a légkondikra, amelyek hűtőközege erősen üvegházhatású gáz, de a tengervíz abszolút zöldmegoldás, és a tengerpartok esetében jó hűtési stratégiát jelenthet.
A hidegebb víz a korallok megmentésében is segíthet, amiket az emelkedő óceáni hőmérséklet fenyeget, de a Cool Reef-projektben a kutatók épp azt vizsgálják, hogy a víz hűtése hogyan befolyásolja a korallok egészségét, növekedését és ellenálló képességét.
Az üvegházhatású gázok kibocsátásának visszaszorítása és a vízhőmérséklet lehűtése a legjobb módja a korallok megmentésének.
A tudományos kutatások támogatása mellett a Tetiaroa Társaság védi és népszerűsíti a polinéz kultúrát is, ezért iskolai csoportokat látnak vendégül, ismertetve velük a polinéz legendákat, nyelvet és az atoll kulturális történetét.