Egy volt CIA-kém, Andrew Bustamante felfedte, hogy a Központi Hírszerző Ügynökség direkt szorongó munkatársakat keres bizonyos pozíciókba, mert az ilyen betegeket szuperképességűeknek tartják. Egy szociopata hajlamú egykori kém pedig azt részletezte, miért jó az ügynökségnek, ha gátlástalan és empátia nélküli katonái vannak.
Érdekes, hogy Bustamante nem a hiperamnéziát említette, ami tényleg szupererővel ruházza fel az embert, amennyiben mindenre emlékszik az életéből, képtelen a felejtésre. Igaz, a világon csak 60 emberről ismert, hogy ebben szenved. Mondhatta volna toborzási kritériumnak a fájdalomra való érzéketlenséget vagy a holland Wim Hofot sújtó hidegellenállást (Hof egyedülálló rendellenességének köszönhetően egyáltalán nem érzi hidegnek a mínusz 40 fokot sem). Persze, a legjobb, ha az ügynök nem fél semmitől, ez az Urbach–Wiethe-kór nevű genetikai rendellenesség, ami teljes félelemhiánnyal jár – a világon körülbelül 300 embernél.
Bustamante hét évig volt fedett CIA-tiszt, úgyhogy van némi ismerete a szervezet életéről. A szorongással küzdők szerinte azért képviselnek nagy értéket a CIA-nál, mert koncentráltabbak, gyanakvóbbak, és jobb a memóriájuk is, mint az „átlagos”, egészséges embereknek. Megdöbbentő, hogy a szorongás szuperképességnek számít, bár ha pár filmélményünkre gondolunk, akkor be is ugrik, hogy stresszes, visszahúzódó emberek akaratukon kívül kerülnek egy kémjátszma kellős közepébe, és meglepően jól megúsznak minden puskagolyót, fizikai támadást és véres félreértést. Például a Magas szőke férfi felemás cipőben.
A szorongás ugyanis életben és élesben tart, ahogy Bustamante fogalmazott. Persze káros lehet, ha az ember nem tudja, hogy kezelje.
Aki szorong, bekerülhet egy spirálba, de a CIA megtanítja embereit arra, hogy regenerálódjanak, és tartalékolják energiáikat, tartsák stabilan mentális egészségüket.
Bustamante felesége is szorongó CIA-ügynök, de megtanulta, hogyan ne temesse maga alá a szorongás, és azt is, hogy milyen rutinnal tudja kezelni. Például nagyon odafigyel az étkezésére, reggelire mindig tojást eszik és teát iszik. Ez az állandó szokás kiszámíthatóvá teszi a reggeleket, sőt az egész napra hat, mert ahogy az ex-CIA-ügynök fogalmaz: „Az emberek nem veszik észre, hogy a napközbeni szorongás 90 százaléka a kora reggel első két órájában alakul ki.”
Bustamante egyébként a CIA előtt az amerikai légierőnél szolgált, majd jelentkezett a Békehadtestbe. Repülősként a nukleáris interkontinentális ballisztikus rakéta (ICBM-) hadműveletekre szakosodott, illetve kitüntetésekkel tért haza Afganisztánból és Irakból. Szerinte egyébként azok a technikák, amiket a szervezet alkalmaz a jobb ügynökök kinevelésében, simán alkalmazhatóak a civilek mindennapjainak jobbá tételében is. Így tanulta meg ő is, hogy milyen fontos a nap normális, kiegyensúlyozott kezdése.
mikor a reggelek kevésbé stresszesek, akkor marad energia a nap hátralévő részében is az akadályok legyőzésére.
Az a baj, hogy általában rosszul indítjuk a napot, koffein, telefon, nyomasztó hírek. Ez pedig már fel is vitte a vérnyomásunkat. Bustamante azt ajánlja, próbáljuk reggel hanyagolni a telefont.
Egy másik volt CIA-ügynök, John Kiriakou 14 évig szolgált a szervezetnél, azt mondta, a cég szívesen alkalmaz szociopata hajlamú embereket, akikben nincs empátia, nem érdeklik a többi ember érzései, bárkit manipulálnak, és lelkiismeret-furdalás nélkül ártanak idegeneknek, ha azzal saját céljaikat segítik megvalósulni. Ezeket az embereket lehetetlen irányítani, de ők simán hatalmukban tartják például a hazugságvizsgálót, mert a szemük sem rebben, ha lódítani kell. A CIA legmagasabb köreiben is dolgoznak ilyen karakterű, mindenkin átgázoló kollégák. A mentális zavarokkal küzdők ugyanis jobb kémek lehetnek, erre egyébként magát hozza példának Kiriakou, mert ő is szociopata hajlamú,
ennek bizonyítéka, hogy kéjes örömöt okozott neki, mikor betörhetett mások házába, és elhelyezhette a CIA lehallgatópoloskáit.
Közben ráadásul azzal nyugtatta magát, hogy a jófiúk oldalán dolgozik, és hazáját szolgálja. Már a toborzásnál kiderül egyébként, hogy ki meddig hajlandó elmenni, mert van egy olyan kérdés, hogy mit csinál a jelölt, ha valakitől el kell kérni, majd ha nem adja, elvenni egy fontos iratot. Ha az illető nem akarja átadni, Kiriakou simán betörne hozzá, és elhozná, hiszen „biztos a rosszfiúkhoz tartozik, mondjuk, egy orosz tudós, mivel a jófiú én vagyok”.