Az 1993-ban kezdődő kutatások a Vega-szigeten, az Antarktiszon bukkantak rá egy ősi madárcsontvázra a 68 millió éves sziklák között, a lelet a Vegavis iaai nevet kapta. De vajon milyen madár lehetett?

Egy 2011-es antarktiszi expedíció később olyan madárkoponyát talált, amelyet nemrégiben a Vegavis iaai-val párosítottak. A Nature-ben megjelent elemzésben a kutatók kifejtették, hogy a titokzatos antarktiszi madár a mai libák és kacsák ősi rokona lehet, és a legrégebbi eddig talált szárnyas.

Az elmúlt néhány évtizedben az a hipotézis tartotta magát, hogy a mai madarak, főleg a vízi- és vadon élő madarak a dinókat kiirtó aszteroida becsapódása előtt jelentek meg. De a Vegavis felfedezése előtt nem találtak kövületeket, így hiányos volt minden feltételezés. Az eredeti Vegavis-példány vizsgálatát nehezítette, hogy nagyon ősi és modern csontvázrészletek keveréke.

Voltak olyan paleontológusok is, akik felvetették, hogy egyike lehetett a mezozoikumban élt madarak családjának, ami a krétakorban halt ki. Mások szerint csontváza alapján egy újabb kori madár, ami a vöcsök vagy a liba rokona lehet. Az új tanulmány kutatói elkészítették a madár fejének majdnem teljes, háromdimenziós rekonstrukcióját, és kiderült, a Vegavis-nek a modern madarakra jellemző fogatlan csőre és agyformája van, és olyan koponya jellegzetességei, amik a mai vízimadarakkal rokoníthatják. De a koponya mégis egészen más, mint a mai kacsák vagy libák koponyája. Csőre hosszú volt és hegyes, erős állkapocsizmai voltak, amik a víz alatti vadászatot segíthették. 

Gerardo Álvarez Herrera őslénykutató szerint az, hogy a dinoszauruszokkal egy időben élhetett egy ilyen madár, arra utal, hogy valószínűleg más, ma élő madarak leszármazottai szintén jelen voltak akkor. Talán további kutatások feltárják majd a struccok, kacsák, egyéb szárnyasok őseit is.