Donald Trump beiktatási beszédében azt állította, amerikai tudósok szelték ketté először az atomot, de erre némileg felhördült a tudományos világ. Nem véletlenül, mert nem az Egyesült Államokban, hanem Manchesterben történt a történelmi hasítás. Az elnök valószínűleg a Manhattan-tervvel, az atombomba kifejlesztésével keverte össze a dolgot.
Trump tévedett, de az atomok kérdése nem is olyan egyszerű. Persze elsőként mindenképp az új-zélandi Sir Ernest Rutherfordról kell megemlékeznünk, aki 1919-ben a Manchesteri Victoria Egyetemen végzett kísérletek során bebizonyította, hogy az atomok széthasadnak. De nem ilyen egyszerű a történet, ahogy Dr. Harry Cliff részecskefizikus rámutat, még az „atom hasítása” kifejezés is problémás.
Az atomok minden anyag építőkövei, egy mag és számos keringő elektron alkotja őket. A létező legapróbb részecskék közé tartoznak, nevük az ógörög oszthatatlan szóból származik. 1803-ban John Dalton atomelmélete emelte be őket a tudományos világba. Dalton azt gondolta egyébként anno, hogy az atomok nem bonthatók kisebb részecskékre.
Majdnem 100 évre rá Joseph John Thomson, a Cambridge-i Egyetemen dolgozó kutató felfedezte az elektront, és ezzel bizonyítást nyert, hogy az atomnak vannak kisebb alkotóelemei.
Rutherford később egy sor felfedezést tett az atomok természetéről, Hans Geigerrel és Ernest Marsdennel együttműködve bemutatta az atom bolygómodelljét 1911-ben. Ez a modell azért volt nagyszerű, mert ekkor kiderült, hogy az atomok egy pozitív töltésű magból állnak, amely körül az elektronok bolygókként keringenek. Pár évvel később Manchesterben olyan kísérleteket végzett munkatársaival, amelyek már nevezhetők atomhasításnak.
A tudósok akkor megtalálták a protont, ami minden atom építőköve.
Rutherford megmutatta, hogy lehet kivitelezni a nukleáris reakciót, és erre korábban nem volt precedens. Az utókor sokszor úgy kommentálja Rutherford kísérletét, hogy ez nem is hasadás, hasítás volt inkább: egy elem egy másikká változott. 1932-ben John Cockcroft és Ernest Walton építették meg a világ egyik első részecskegyorsítóját, amely szó szerint kettéhasította az atomot: lítium- és bóratommagot hasított protonbombázással. De az atomenergiához és az atombomba elkészítéséhez nem az atom kettéhasítása vezetett.
A Manhatten-tervet (lásd az Oppenheimert), az Egyesült Államok kutatási és fejlesztési projektjét 1942-ben hozták létre, hogy előállítsák az első atomfegyvert. De ebben sem csak amerikaiak vettek részt, hozzájárultak britek, kanadaiak, a dán Niels Bohr is oroszlánrészt vállalt, és persze magyarok is, gondoljunk csak Wigner Jenőre, Szilárd Leóra, Teller Edére. De semmiképp ne feledkezzünk meg az olasz Enrico Fermiről se, aki 1934-ben, Rómában végzett kísérletei során széthasította az atomot, kisebb részekre törte az atommagot.
Ezt Otto Hahn német vegyész, Rutherford egykori tanítványa és Fritz Strassmann megismételte, és ők jöttek rá, hogy amit Fermi felfedezett, az az atommaghasadás. Ennek során az instabil elemek, például az uránium és a plutónium magja felhasad, és rengeteg energia szabadul fel.
Fermi 1939-ben elmenekült Olaszországból, és Chicagóba érkezése után megépítette az első atomreaktort. Ez, és Rutherford korábbi eredményei alapozták meg az atomfegyverek megalkotását.
A Manhattan-terv végül is a tudományos felfedezések iparosítása volt.
Függetlenül attól, hogy ki volt az első, aki kettéhasította az atomot, Rutherford, Walton, Cockcroft, Oppenheimer, Fermi, Geiger, vagy Marsden, munkáik megnyitották az utat az új, nukleáris kor előtt, ami egyben a világtörténelem legnagyobb tudományos kísérlete lett.
A Nagy Hadronütköztető egy óriási részecskegyorsító, 1998 és 2008 között épült az Alpok alatt, ami a Higgs-bozon felfedezéséhez vezetett, és a szubatomi világban történő kutatásokat teszi lehetővé. Az itteni vizsgálatok az univerzumot alkotó alapvető részecskék megtalálására irányulnak, és ezek a kutatások közvetlenül Rutherford korai kísérleteiből nőttek ki.