A keresőmotorok, a GPS-térképek és más technológiák megváltoztathatják tanulási és emlékezési képességünket. A kutatók már évek óta gyanítják, hogy az internet gyengíti memóriánkat, ezért is alkották meg a „digitális amnézia” kifejezést, ami az információk elfelejtését jelenti.
Azért történhet meg velünk, mert tudjuk, hogy van, aki helyettünk emlékszik rá: a gép! Nem véletlen, hogy tavaly az év szava a brain rot, agyrothadás volt. Jelentése: az online tartalmak fogyasztása miatt leépül az agy.
Ha valamit nem használunk, akkor az elsorvad, így van ez a memóriával is – olvasható a Nature magazinban. De a tanulmányok komplexebb képet adnak, főleg, mert több vélemény ütközik: van olyan, amely szerint az internet és a digitális technológiák rontják, de minimum megváltoztatják bizonyos tanulási és memóriafeladatok teljesítményét. Bizonyított tény, hogy akik GPS-t használnak a navigációhoz, rosszabbul tudnak felidézni útvonalakat.
A chatbotok és más mesterségesintelligencia-eszközök kognitív lustává tehetik az embereket, sőt, hamis emlékeket építhetnek be agyunkba. Az elhunyt emberek digitális avatárjai már ilyenek. Mintha egy olyan múltat kreálnának valósághűnek, ami soha nem volt.
A gondolat, hogy az internet erodálja a memóriát, egy New York-i pszichológus, Betsy Sparrow 2011-es tanulmánya után terjedt el. Egyszerű kísérletében egy nehéz kérdés meghallása után az emberek nem a választ keresték agyukban, hanem az internetre gondoltak, hogy ott hol keresnék a választ.
A tanulmány népszerűsítette a „Google-effektus” gondolatát – azt, hogy az emberek az internetet külső memóriabankként használják, és így gyengítik a sajátjukat.
Egy korábbi emlékezetkoncepció azt sugallta, hogy az embereknek kevesebb erőfeszítés emlékezni a dolgokra, ha megosztják azokat másokkal – például házastárssal vagy kollégával. De ha az internet a másik fél, akkor abszolút mentesülünk az emlékezés terhétől.
Ez a „kognitív tehermentesítés” egy formája, amelyben az emberek a listáktól kezdve a naptárakon át a telefonokig bármit felhasználnak az agyuk terhelésének csökkentésére.
Úgy tűnik, minden segédeszköz-használat csökkenti az agymunkát: a GPS az útra való emlékezést, a fényképezés az emlék eltárolását. A kognitív tehermentesítés azért történik, mert a korlátozott agyi sávszélesség ilyenkor nem terhelődik tovább, marad szabad kapacitása.
Más tanulmányok azt vizsgálták, az emberek helyettesítő emlékként támaszkodnak az internetre, olykor az információkat össze is keverik saját emlékeikkel. Egy amerikai pszichológus, Adrian Ward arra kért kétcsoportnyi embert, hogy válaszoljanak egypár egyszerű kérdésre a Google segítségével és saját kútfőből. A Google-t használók később jobban bíztak saját memóriájukban, mint azok, akik nem használták a keresőt.
Az internetet használók azt gondolhatták, az online tudás mindvégig az övék volt. Ward szerint ismereteink kisebb része belsőleg, nagyobb része külsőleg tárolódik. Talán ez a nem igazi magabiztosság lehet az egyik oka annak, hogy meglepődünk, ha később nem emlékszünk valamire.