Ahogy az űripar rohamosan fejlődik, egyre több rakétaindítás történik világszerte. Mindez persze az emberiség kíváncsiságát ideig-óráig orvosolja, azonban abba csak kevesen gondolnak bele, hogy mi történik az elhasznált rakétatestekkel. Pedig nem árt számításba venni, ugyanis egy friss kutatás szerint a lezuhanó űrhulladék komoly veszélyt jelenthet a repülőgépekre és az emberekre. A tudósok kiszámolták, hogy évente 1 a 2200-hoz az esélye annak, hogy egy utasszállító végzetes balesetet szenved egy lezuhanó rakétadarab miatt, így ha nem születnek megfelelő szabályozások erre vonatkozóan, a következő években ez a kockázat még tovább növekedhet.
A közelmúltban ismét reflektorfénybe került a repülésbiztonság kérdése, miután január végén Washington felett egy utasszállító repülőgép közvetlenül a leszállás előtt összeütközött egy katonai helikopterrel, aminek következtében mindkét jármű a Potomac folyóba zuhant, 67 utas halálát okozva. Bár a tragédiát ezúttal emberi mulasztás okozhatta, az eset újra rávilágított arra, hogy sokféle veszély fenyegetheti az egyébként legbiztonságosabbnak tartott légi közlekedést.
Ezek között pedig egyfajta fekete bárányként továbbra is megbújik az űrszemét, ugyanis egyre nagyobb figyelmet kap a Föld légkörébe irányítatlanul visszatérő rakétadarabok kockázata.
Persze a jól megpakolt kézipoggyászunktól nagy nehezen elférve, a fapados járatokon összezsúfolódva aligha fordul meg a fejünkben ez a forgatókönyv, a kutatók szerint évről évre jelentős arányban nő annak az esélye, hogy egy-egy ilyen visszatérő rakéta épp egy utasszállítót talál telibe a visszatérésekor. De mégis mekkora eséllyel okozhatja a vesztünket az űrt célzó kíváncsiságunk?
A fogyasztói társadalom egyik legnagyobb problémája kétségkívül az azzal járó szemét, ami nemcsak a környezetünket károsítja, de a le nem bomló műanyagok miatt az egészségünket is. Azonban nem csak a Földön jelent ránk nézve fenyegetést, ugyanis az űrben keringő szemét – így például a rakéták, amelyek idővel visszatérnek a Föld légkörébe – komoly veszélyt jelenthet az utasszállító repülőgépekre.
A Brit Columbia Egyetem kutatói nemrégiben egy tanulmányban ráadásul megpróbálták számszerűsíteni ennek a veszélynek a mértékét. Számításaik szerint az esély arra, hogy egy repülőgépet eltalál egy visszahulló rakéta darabja, évente 1 a 430 ezerhez, és
ha feltételezzük, hogy egy ilyen repülőn átlagosan 200 ember utazik, akkor az éves halálozási kockázat 1 a 2200-hoz.
Bár ez az arány elsőre csekélynek tűnhet, a kutatók szerint valószínűleg alábecsülték a veszélyt, mivel számításaikkor nem vették figyelembe az egyre növekvő számú műholdat és azt a lehetőséget, hogy a törmelék kisebb darabokra esik szét a légkörben, amelyek tovább növelve az ütközés lehetőségét, szintén veszélyesek lehetnek. Egyes előrejelzések szerint a következő években ez a kockázat jelentősen nőhet: egy 2021-es becslés szerint
2035-re az éves kockázat 1 a 119-hez arányú lehet.
Ennek oka pedig meglehetősen egyszerű. Az űripar gyors fejlődésével egyre több rakétát indítanak el: míg 2000-ben mindössze 81 sikeres kilövést regisztráltak, addig 2024-ben ez a szám már 258-ra emelkedett. Jelenleg mintegy 2300 rakétafokozat kering az űrben, amelyek előbb-utóbb visszatérnek a Föld légkörébe.
Jelenleg a rakéták kevesebb mint 35 százalékánál alkalmaznak olyan intézkedéseket, amelyek biztosítják az irányított visszatérést. Ennek eredményeként 2024-ben 120 rakétafokozat lépett vissza a légkörbe ellenőrizetlen módon. Mivel a rakétafokozatok egy része nem ég el teljesen a légkörben, ezek a darabok gyakran lakott területeken vagy – egyre nagyobb aggodalomra okot adva – forgalmas légi közlekedési útvonalakon is landolhatnak.
A kutatók szerint 2024-ben 26 százalék volt az esélye annak, hogy egy rakéta törmeléke forgalmas légteret érintsen. Bár a valószínűsége annak, hogy közvetlenül egy repülőgépet talál el, egyelőre alacsony, a légi közlekedésre gyakorolt hatása így is jelentős. Ezt pedig egy 2022-es példa jól szemlélteti, amikor is egy 20 tonnás kínai Long March 5B rakéta visszatérése miatt
Spanyolország, Dél-Franciaország és Monaco kénytelen volt részlegesen lezárni légterét, ami késéseket és jelentős költségeket eredményezett az érintett járatok számára.
Egy másik példa a SpaceX Starship egyik sikertelen indítása volt. Bár itt előre meghatározták a lezárandó légteret, a kilövés utáni robbanás miatt számos repülőgépnek váratlanul kellett kerülőutat tennie vagy visszafordulnia. A tragédia ugyan még nem következett be, ezek az esetek jól szemléltetik, hogy a szabályozások és a biztonsági intézkedések korántsem mindig elegendőek egy ilyen helyzetben.
Ugyanakkor nem csupán a repülőgépek vannak veszélyben, hanem közvetlenül az emberek is, mivel egy korábbi tanulmány szerint
1 a 10-hez az esélye annak, hogy a következő évtizedben egy ember meghal a visszatérő űrszemét miatt.
Ráadásul az űrszemét háromszor nagyobb valószínűséggel hullik a déli félteke lakott területeire, például Jakarta, Dakka vagy Lagos térségére, mint az északi féltekén található nagyvárosokra, így New Yorkra, Pekingre vagy Moszkvára.
Egyes darabok több tonnát nyomhatnak, de még egy grammos törmelékdarab is végzetes lehet, ha nagy sebességgel csapódik egy repülőgép ablakába vagy motorjába. A szakértők szerint akár már egy 300 grammos darab is repülésképtelenné tehet egy utasszállítót, így csak az jelenthet megoldást, ha a vállalatok olyan rakétákat terveznek, amelyek kisebb darabokra tudnak szétesni a visszatéréskor, vagy irányíthatók. Michael Byers professzor, a tanulmány egyik szerzője szerint azonban az érintett cégek nem fogják önként vállalni az ezzel járó költségeket, ezért kormányközi együttműködésre lenne szükség.
A kérdés már csak az, hogy az országok kormányai és az űripari vállalatok időben felismerik-e a veszélyt, és hajlandóak-e tenni ellene, mielőtt bekövetkezik egy tragédia.
(Borítókép: A 2024. december 29-i dél-koreai repülőgép-baleset roncsai a Muan Nemzetközi Repülőtéren. Fotó: Chung Sung-Jun / Getty Images Hungary)