Egy új tanulmány szerint körülbelül 110 ezer évvel ezelőtt komoly csökkenés következett be a Neander-völgyi populációban, ami redukálta genetikai sokféleségüket. Ez sebezhetőbbé tette őket a támadásokkal, külső hatásokkal szemben, csökkentette alkalmazkodóképességüket, és talán épp ez vezetett kihalásukhoz is.

A faj kialakulását a pleisztocén időszak közepére teszik, ekkor egymással párhuzamosan több emberelőd is élt a Földön, amik gyakran keveredtek, így igazán sokszínűek voltak fizikailag, genetikailag. A Neander-völgyiek elődei, a pre-Neander-völgyiek maradványai a spanyol Sima de los Huesos lelőhelyről kerültek elő, ezek a csontok nagyjából 430 ezer évesek.

120–130 ezer évvel ezelőtt jelentek meg a „korai Neander-völgyiek”, ezek fosszíliáit Horvátországban találták meg, és 110 ezer évvel ezelőtt már a ma nekik tulajdonított jegyekkel rendelkező Neander-völgyiek is éltek.

2010-ben sikerült a Neander-völgyiek teljes genomját feltárni és kiderült, a késői faj sokkal kevésbé változatos genetikailag, mint például mi. Ez adott okot a gyanúra, hogy történetük során valami súlyos összeomlás/kihalás történhetett.

A vizsgálatok nem könnyűek, túl töredékesek a DNS-ek, ezért volt olyan kutatás is, amiben csontokat vizsgáltak, pontosabban a belső fül csontos részét, mert ez árulkodik a genetikai sokféleségről. A kutatók összehasonlítottak többféle Neander-völgyi fajt és így derült fény arra, hogy a horvát maradványok morfológiailag változatosabbak, mint a 430 ezer éves leletek. Vagyis volt genetikai diverzitás, csak eltűnt.