Egy új kutatás eredményeként a hunok és az ázsiai Hun Birodalom közötti genetikai kapcsolatokat sikerült egyértelműsíteni. A nemzetközi kutatócsoport felfedezte, hogy bár a Kárpát-medencében csak kisebbségben voltak kelet-ázsiai származásúak, a hunok érkezésével összefüggő genetikai kapcsolatok több európai személy esetében is közvetlenül nyomon követhetők. Az új eredmények a hunok európai birodalma és az ázsiai sztyeppék közötti dinamikus kapcsolatokat és kevert származású közösségeket tárnak fel, hozzájárulva a múltbeli népességek összetételével kapcsolatos évszázados viták tisztázásához.
A HistoGenes kutatási projekt keretében egy magyar, amerikai, német és osztrák szakemberekből álló nemzetközi kutatócsoport sikeresen összekapcsolta a hun korszak európai személyeit az ázsiai Hun Birodalom egyes magas rangú egyéniségeivel.
Az eddig végzett kutatások azt mutatják, hogy bár a Kárpát-medencében kevesen voltak kelet-ázsiai származásúak, az újabb érkezők között vegyes származású közösségek éltek, amelyek a korabeli kultúrák és genetikai örökségek sokszínűségét képviselték – erről számolt be az ELTE egy sajtóközleményben.
A hunok a 370-es évek végén átlépték a Volgát, és létrehozták az egyik legbefolyásosabb, bár rövid életű nomád birodalmat Európában. A kutatókat régóta foglalkoztatja, hogy milyen kapcsolat állhat fenn az ázsiai és az európai hunok között.
Bár a népnevek egyezése széles körben elfogadott, az ázsiai Hun Birodalom Kr. u. 100 körüli bukása és az európai hunok megjelenése között több mint 250 év telt el.
A kutatók a kérdés megválaszolására 370 olyan személy genetikai mintáját elemezték, akik a Kr. e. 2. és a Kr. u. 6. század közötti időszakból származtak három különböző földrajzi területről: Belső-Ázsiából, Közép-Ázsiából és a Kárpát-medencéből. A kutatásban 35 új genetikai mintát is elemeztek Magyarországról és Kazahsztán keleti területeiről.
A kutatás szerint a Kárpát-medencében a hunok érkezését követően nem alakultak ki nagyobb ázsiai vagy sztyeppei származású közösségek, mindössze a népesség 7 százaléka sorolható be ilyen eredetűként. Azonban sikerült azonosítani egy jól elkülöníthető csoportot, amely jelentős kelet-ázsiai genetikai jegyeket hordozott. A kutatás során a génalapú rokonsági kapcsolatok újfajta összehasonlítása is előtérbe került, aminek segítségével egyes magyarországi személyek közvetlen rokoni kapcsolatot mutattak mongóliai, az ázsiai Hun Birodalom késői időszakából származó személyekkel.
A felfedezés azt bizonyítja, hogy az európai hunok egyes tagjai egészen a mongol sztyeppékig és a késői hsziungnu temetkezésekben eltemetett előkelő személyekig vezethetők vissza. A kutatás szerint a Hun Birodalom lakossága rendkívül heterogén volt, és a genetikai és régészeti bizonyítékok is arra utalnak, hogy a közösségek mozaikosságot mutattak, nem pedig egyetlen, egy helyről érkező népvándorlásról van szó. A kutatók azonosították, hogy még a sztyeppei jellegű temetkezések is rendkívül változatosak voltak, és különböző népességekkel hozhatók összefüggésbe.
A kutatási eredmények arra is rávilágítanak, hogy a hunok Európába érkezése más módon zajlott, mint később az avaroké. Míg az avarok, miután birodalmukat a türkök elpusztították, viszonylag gyorsan letelepedtek Európában, addig a hunok soknemzedéknyi idő elteltével alapítottak új birodalmat, amelyben számos más eurázsiai csoport is részt vett. E birodalom ugyan jelentős változásokat hozott a politikai tájban, de genetikai hatása viszonylag korlátozott maradt.
Ez az újabb kutatás rávilágít arra, hogy a legmodernebb genetikai és régészeti módszerek kombinálásával sokat tehetünk a múlt népességi összetételének és eredetének tisztázásáért. A tanulmány megerősíti a kapcsolatokat a hun korszak és az ázsiai Hun Birodalom között, segítve ezzel a Kelet- és Nyugat-Eurázsiát összekötő dinamikus kapcsolatok jobb megértését.