Egy friss kutatás utánajárt, hogy mikor kezdődne a következő jégkorszak a Föld történetében, amennyiben az ember okozta klímaváltozás nem befolyásolja annak kialakulását. A tudósok elképesztő összefüggést találtak a Föld dőlése, valamint a jégtakaró kialakulása között, két parametérrel sikerült magyarázatot adni az eljegesedés dinamikájára.
A következő jégkorszak 11 ezer év múlva érné el a Földet, ha nem lenne klímaváltozás – mondják a tudósok a Live Science csütörtöki beszámolója szerint. A szakemberek pontosan meghatározták, hogy a Föld pályája és dőlése hogyan befolyásolja az eljegesedést, és ezen paraméterek alapján készítettek előrejelzést a jövőre.
A Föld Naphoz viszonyított tengelyferdeségének változásai irányították az elmúlt 800 000 év során a hatalmas jégtakarók mozgását, ami nyolc jégkorszak kezdetét és végét váltotta ki – állítja egy új kutatás. Az új tanulmány „elképesztő összefüggést” tárt fel a Föld dőlése és a jégtakaró kialakulása között – mondta Stephen Barker, a tanulmány vezető szerzője.
A kutatók ezen eredmények alapján úgy becsülték, hogy a következő jégkorszak 11 000 év múlva már javában zajlana, ha nem lenne az ember által okozott globális felmelegedés.
„Az előrejelzés szerint a következő jégkorszak a következő tízezer éven belül kezdődik” – mondta Stephen Barker, a brit Cardiffi Egyetem földtudományi professzora. Ez az eredmény azonban nem veszi figyelembe az üvegházhatást okozó gázok ballonszerű kibocsátását, amely annyira felmelegíti a bolygót, hogy megakadályozza a jégkorszakok kialakulását – tette hozzá.
A jégkorszakok nagyjából százezer évente fordulnak elő, és a bolygó nagy részét hatalmas jégtakarókkal borítják be több ezer évre. A jégkorszakokat melegebb interglaciális időszakok választják el, amikor a jégtakarók a sarkok felé húzódnak vissza. A Föld jelenleg jégkorszakok közötti időszakban van, az utolsó jégkorszak körülbelül 20 000 évvel ezelőtt érte el a csúcspontját.
A tudósok már korábban felvetették, hogy a Föld helyzete és a Naphoz viszonyított szöge befolyásolja a jégtakarók kialakulását. Az 1920-as évek elején Milutin Milankovics szerb tudós azt vetette fel, hogy a Föld tengelyferdeségében és pályájának alakjában bekövetkező kismértékű változások hatalmas jégkorszakokat válthatnak ki. A kutatók az elmúlt száz évben tesztelték Milankovics elméletét, majd egy 1976-os tanulmány geológiai bizonyítékot talált arra, hogy a Föld két paramétere – a tengelyferdeségének változása, illetve a tengely önmaga körül való forgása – szerepet játszik a jégtakarók növekedésében és csökkenésében. A ferdeség határozza meg elsősorban azt, hogy mennyi napfény éri a sarkokat, míg a precesszió az egyenlítői régiókban a napfény intenzitására van hatással.
Stephen Barker és kollégái az új kutatásban most azt állítják, hogy sikerült kibogozniuk ezeknek a paramétereknek a hatásait. A tanulmányhoz a kutatók az elmúlt 800 ezer év ismert ferdeség- és precesszióváltozásait ábrázolták. Az óceáni üledékmagokban található mikroszkopikus kagylókból, úgynevezett likacsosházúakból származó adatok alapján ábrázolták a jégtakarók terjeszkedését és visszahúzódását is ebben az időszakban. Stephen Barker elmondta, hogy az egykori élőlényekben található oxigéntípusok relatív gyakorisága megmutatja, hogy a jégtakarók milyen mértékben terjedtek ki, amikor az organizmusok még éltek.
Az eredmények szerint a jégtakaró terjeszkedését a sarkoktól az egyenlítő felé közvetlenül a ferdeség szabályozza, a jégtakarók visszahúzódása az egyenlítőtől a sarkok felé viszont inkább a precessziótól függ.
A Föld tengelye jelenleg 23,5 fokos szögben dől el a függőlegestől, miközben a Nap körül forog, ami befolyásolja, hogy mennyi napenergia éri az egyes pólusokat. A Föld tengelyének dőlése azonban egy körülbelül 41 ezer évig tartó ciklusban természetesen kisebb-nagyobb lesz, ugyanis a tengely is billeg önmaga körül, ami körülbelül 21 ezer éves időszakon belül befolyásolja, hogy mennyi napenergia éri el nyáron az egyenlítői régiókat. A következő eljegesedés időzítése körül sok vita folyik, de a legtöbb szakértő egyetért abban, hogy az ember a globális felmelegedés révén megzavarja ezeket a ciklusokat.