Meglepő új kutatás bizonyítja, ha egyszerre vagyunk kutyások és macskások, akkor hajlamosabbak lehetünk a kedélybetegségekre. Hátrébb az agarakkal, ha magányosak vagyunk!
Eddig főleg arról szóltak a tudományos kutatások, hogy milyen egészséges és jótékony hatású, ha van háziállatunk, aki mindig mosolyog ránk és akire mi is mindig visszamosolygunk – ha már másra nem tudunk. De most új adatok cáfolják a háizállatokhoz való ragaszkodás előnyeit.
A National Geographicen jelent meg először egy cikk arról, hogy a Rennes-i Egyetem etológia tanszékének oktatója kijelentette, nyilvánvaló, hogy egy állat a háztartásban csökkenti a stresszhormon kortizol meglétét, sőt, a pszichológia egyre gyakrabban használja az állati mediációt vagy az állat-asszisztált terápiát mentális problémák kezelésére. De az állattal való kapcsolat jó minősége nem feltétlenül egyenlő annak intenzitásával.
Az amerikai Trinity College pszichológusai több mint ezer kisállat-tulajdonost kérdeztek meg, hogy milyen közeli a kapcsolatuk állatukkal, mennyit játszanak vele, hányszor cirógatják meg. Azt is felmérték, mennyire érzik magukat biztonságban tulajdonosként, majd a depresszió jeleire is rákérdeztek. Kiderült,
ha túl erősen kötődünk állatunkhoz, gyakrabban jelentkezhet szorongás, és a depresszió tünetei is.
Azok, akik túlságosan függnek kedvenceiktől, nagyobb valószínűséggel szenvednek a depresszióra utaló szimptómáktól. Akik egyszerre kutya- és macskatulajdonosok is, több tünetet mutatnak, mint mások. Úgy látszik tehát, több háziállat tartása növeli a stressz szintet.
A tanulság tehát az, egy kisállat közelsége nem elegendő a jobb mentális egészség eléréséhez és a túl szoros kapcsolat függőséget és szorongást okozhat, főleg ha a tulajdonosoknak meg kell válniuk kis kedvencüktől. Ne tekintsük pszichológusnak az állatot, ne csak rá támaszkodjunk, ha érzelmi támogatásra van szükségünk, így lehet egészséges a vele való kapcsolatunk.