Hiába vagyunk résen, ha hozzáférnek a tudatalattinkhoz, bármire rávehetők vagyunk – főleg ha sérültnek érezzük magunkat. A veszélyesnek is mondható elmekontrollról most egy szakértő vallott.
A filmek, legyenek akár hollywoodiak, akár függetlenek, szívesen nyúlnak az agykontroll ötletéhez, ami nem összetévesztendő az önfejlesztő gyakorlattal – gondoljunk csak a Videodrome-ra, a Mechanikus narancsra vagy az Egy makulátlan elme örök ragyogására. Van fantázia az agy és a memória irányításában, ez kétségtelen, de van, aki szerint ez nem csak fikció, és a kormányok mellett már a közösségi média is az agyunkban turkál, hogy befolyásolja viselkedésünket és döntéseinket.
Jason Christoff elmekontroll-szakértő állítja, titokban olyan üzenetekkel sugározzák az agyunkat, amelyek engedelmességre szoktatnak. A CIA állítólag már az 50-es években kísérleteket végzett az emberi agy irányítására vonatkozóan. Civileket, elmebetegeket és drogfüggőket toboroztak az elme átprogramozása céljából. Ha ma már nincsenek is ilyen kísérletek, a social media új eszközöket adott a világ kormányainak és a szórakoztatóiparnak az emberi elme kontrollálására.
Befolyásolható tudatalattink
Christoff már a politikusokat is tájékoztatta – köztük az amerikai és a román parlamentben –, hogy egy egyszerű trükk segítségével a közösségi média, illetve a média ellenőrzi és irányítja az embereket. Szerinte az utánzásos rutin kialakítását, vagyis hogy egy mintát, viselkedést követünk, a filmekben rendszeresen használják, de a vállalatok és a kormányok is. A reklámoknak pedig ez az alapja.
Az elmekontroll a tudatalattira hat, ide tartoznak azok a dolgok is, amiket megértünk, de nem tudunk irányítani.
Nem tudatosan, de figyeljük, hogy a többiek, nagyobb csoportjaink mit csinálnak, mert be akarunk illeszkedni. Ahogy az evolúció már megtanította nekünk, biztonságosabb egy nagyobb törzshöz tartozni, mint egyedül lenni.
Az agy befolyásolásakor a tudatalatti magáévá teszi az ismételten rásugárzott tartalmakat, kényszeríti az embereket, hogy sajátjukként fogadják el az ötleteket. Ez azért hatékony, mert a tudatos elme csak bizonyos mennyiségű információt képes elnyelni, míg a tudatalatti sokkal többet. Ilyen viselkedési akklimatizálódás, mikor egy partin mi is mindig elfogadjuk a felénk kínált italt, mint mindenki más. Viszont ha nemet mondunk egy rendszeresen ismétlődő tartalomra („Kér egy italt, kér egy italt, kér egy italt?”), akkor az idegrendszer stressz alá kerül, szorongani kezdünk. Ha azonban befogadjuk a tartalmat, vagyis igent mondunk, megnyugszunk.
Az okostelefonok persze nagyban megkönnyítik a média és a hatalom kontrollját.
Egy régebbi és igen erkölcstelen CIA-műveletben, a Midnight Climaxben prostituáltakat utasítottak, hogy a klienseiket titokban kábítószerezzék be (LSD-vel például), míg ők közben figyelték a viselkedésüket – tükrökkel és mikrofonokkal követték nyomon a történteket. A bódító szer hatása alatt ugyanis teljesen elengedték magukat és fecsegni kezdtek. 1953 és 1964 között 144 hasonló projektet hajtottak végre, hogy kifejlesszék a legtökéletesebb bódítóanyagot és módszert a fogolykihallgatásokra.
Christoff szerint a Covid–19 járvány idején a média kontrollált narratívákat terjesztett, hogy rávegyék az embereket, akár a tudatalattin keresztül, az otthonmaradásra. Egyébként hivatalos keretek között is működik viselkedés megváltoztató intézet, ilyen a Behavioral Insights Team, ami a magatartásból kiindulva próbálja befolyásolni cselekvéseinket. Christoff kiemelte, a családtervezést szintén irányítják, hiszen az sem véletlen, hogy az 50-es évek óta egyre ritkábban jelennek meg nagycsaládosok a képernyőn. A vállalatok is alkalmazzák ezeket a taktikákat, hogy biztosítsák az alkalmazottak engedelmességét.
A filmekben a koffein és az alkohol ismétlődő képei a fogyasztásukra ösztönöznek, ezek hatására azonban gyengül a szervezet, és neurológiai szinten elkezdünk jobban alkalmazkodni a csoporthoz, mert az idegrendszer tudja, hogy mérgezett és sérült – a kávé és az alkohol miatt.
A szakértő egyébként még egy érdekes dologra hívta fel a figyelmet a döntésekkel és célokkal kapcsolatban: mikor táplálkozási szakértőként és személyi trénerként dolgozott, megfigyelte, hogy ha az emberek kitűznek egy célt maguk elé, 95 százalékosan teljesítik, de aztán elbukják. Mintha zűr lépne fel az idegrendszerükben attól, hogy elérhető és reális lesz a beteljesülés, ezen segíthet a mimetikus programozás. A mimetikus elmélet szerint az ember társadalmi lény, vagyis csak a többiek kapcsolatain keresztül értelmezhető. Az ösztönökből indul ki a mimézis, ez jellemzi az embert. A programozás pedig képes megmutatni, hogy nem az ember irányítja viselkedését, de befolyásolhatja azt.