A békülőszex nem csak az embernél vagy a bonobóknál létezik. Kiderült ugyanis, hogy az agresszívebbnek tartott csimpánzok is élnek vele, ha nagy a baj, és nem rokon a másik, vagy nem épp evés után vannak. Jóllakottan és a saját családtagjukkal azért ők sem csinálják.
Nemrég a német csimpánzkutatók tanulmányából tudhattuk meg, hogy a hím csimpánzok nem ugyanúgy udvarolnak a nőstényeknek. A majmoknál ugyanis az emberekhez hasonlóan eltérő kultúrák léteznek, és ezek befolyásolják, hogy a hímek milyen stílust követnek, mikor el szeretnék nyerni a kiválasztott nőstény szívét. Kevésbé eufemisztikusan ez persze egészen konkrétan a párzást jelenti.
A kutatók megfigyelték, hogy bár a gesztusok különböznek, mindig zajjal jár a násztánc: voltak olyan majmok, amik egy ágat rugdaltak figyelemfelkeltésül, mások egy fát ütögettek ujjal, és volt olyan is, amely leveleket tépkedett – bár ez csak kedveskedő kommunikáció volt, nem párzásra hívás. Egy ugandai csoport volt a legmuzikálisabb, ők szabályosan doboltak szexhívásként. Az adatokat 2013 és 2024 között gyűjtötték a Tai Nemzeti Parkban, és kiderült, hogy az ugyanolyan gesztusok használatában is van differencia a majmok között.
Egy új vizsgálatban az állatvilág szexmániákusait, a bonobó majmokat hasonlították össze a csimpánzok szexuális viselkedésével. A Durham Egyetem kutatóit az érdekelte, hogyan erősítik és egyáltalán erősítik-e a csoport kohézióját szex útján. És igen, a viselkedés nem elsősorban a szaporodással és az udvarlással állt kapcsolatban, hanem a társadalmi kapcsolódásokkal. A vizsgálat azért különösen érdekes, mert a csimpánzok sokkal erőszakosabbak, mint a békés, nőstények által irányított falkákban élő bonobók. A patriarchális társadalomban élő csimpánzok csecsemőmajmokat is ölnek, és mégis, a szexet ugyanúgy használják, mint a náluk ezerszer békésebb bonobók.
A hiperszexuális bonobóknál teljesen bevett gyakorlat a békülőszex, hiszen
A szexuális viselkedés, kezdve a csókkal, cirógatással, megnyugtatja az idegeket, a vitás feleket összebékíti.
Az idősebb nőstény bonobók és a hím csimpánzok inkább táplálkozás előtt viselkedtek így a csoportjukon belül, de a nemek között nem válogattak: azonos nemű is lehetett a szexuális partner, ha el kellett rendezni a vitát.
Ez a fajta feszültségoldás főleg a nem rokon majmokra volt jellemző, ezekből a megfigyelésekből arra lehet következtetni, hogy a viselkedés tanult, az idősebbek adják át a módszert a fiatalabbaknak. És bizonyára figyelmeztetik őket az ősi bölcsességre: evés után és rokonnal ne!
A jelenség azért is érdekes, mert megkérdőjelezi az eddigi vélekedést, miszerint a csimpánzok agresszióval oldanák meg a feszültségeket, vagy pozíciójukkal visszaélve – a hierarchiában magasabban álló ledominálná az alacsonyabban lévőt. Ehelyett megfigyelték a szociális kötődések szaporodását, amik bevezetik a szexuális békülő együttlétet: kurkászást, kézfogást.
Hiába különböznek egymástól a békés hippi bonobók és az agresszívebbnek tartott csimpánzok, ők is hasonlóan oldják meg a konfliktusokat. Vagyis a bonobók, a csimpánzok és az emberek is örökölhették ezt a fajta békítőszex-magatartást egy közös őstől.