A közeli ismerőseink, barátaink, családtagjaink elvesztése a legtöbbünket megviseli, a gyász feldolgozása pedig hosszú időbe telhet. Mindez még nehezebb lehet, ha egy baleset következtében, a hibánkon kívül szemtanúi, résztvevői vagyunk egy tragédiának. Annak ellenére, hogy Lázár János építési és közlekedési miniszter január 8-án tartott közlekedésinfóján kijelentette, azonnal lemond pozíciójáról, ha bárki meghal vagy súlyosan megsérül egy MÁV-os balesetben, ez továbbra sem történt meg, pedig az elmúlt évekhez hasonlóan még idén sem telt el úgy hónap, hogy ne olvashattunk volna arról, valakit halálra gázolt a vonat.

Az elmúlt hét ráadásul már úgy indult, hogy hétfő reggel a korai órákban három tragédia történt a vasútvonalakon. A történtek utózöngéjeként többször hallhattuk, hogy az érintett vonatok mozdonyvezetőivel pszichológus foglalkozik, hogy sikerüljön feldolgozniuk a látottakat, arról azonban már jóval kevesebbet tudunk, hogy a balesetet a legtöbb esetben nem látó utasok hogyan élik meg a történteket, és hogy számukra is adott vagy egyáltalán szükséges-e a hasonló lelki segély. Most ennek jártunk utána.  

Nemcsak az utasok, hanem a járókelők is megsínylik a baleseteket

Dr. Zelena András – aki a veszteségek és a gyász feldolgozásával foglalkozik –, a Budapesti Gazdaságtudományi Egyetem tanszékvezető egyetemi docense szerint fontos kiemelni, hogy nem csupán a mozdonyvezető és a vonaton utazók, hanem más, a balesettel kapcsolatba kerülő emberek is érintettek lehetnek. Kiemelte, hogy egy vonat fékútja rendkívül hosszú, így nem pusztán az utasok szembesülhetnek a következményekkel, hanem például a környéken tartózkodók is.

Nemcsak az utasokra kell fókuszálnunk, hanem azokra is, akik valamilyen formában találkoznak ezzel a tragédiával. Lehet ez egy mezőn dolgozó ember, egy bicikliző gyerek, bárki, aki szemtanúja a történteknek vagy a helyszínelésnek. A trauma sokkal szélesebb kört érinthet, mint elsőre gondolnánk

– mondta.

A docens szerint az emberek először valamilyen műszaki hibára gondolnak akkor, amikor váratlanul megáll a vonat, azonban érkezik a mentő, és realizálódik bennük, hogy ennél súlyosabb dolgokról van szó. „Amikor megjelenik a mentő és a rendőrség, akkor felszínre törhet a szorongás. Az utasok általában ugyan nem látják közvetlenül sem a balesetet, sem a holttestet vagy sérülteket, de a helyszíni körülmények, az elhúzódó várakozás és a hírek alapján egyre inkább tudatosul bennük a tragédia súlya.”

Nyilván mondani mindig könnyű, de ha már megtörtént a baj, a pánik helyett a figyelemelterelés a legfontosabb, főleg akkor, ha a baleset valós vagy lehetséges szemtanúi kiskorúak vagy gyerekek. „Ha egy szülő észreveszi, hogy tragédia történt, a szakmai tanács az, hogy igyekezzen elterelni a gyerek figyelmét. Egy egyszerű mondattal, mint például: »Nézd, milyen szép madár!« vagy »Nézzük meg azt a fagyizót!«, máris más irányba terelheti a gondolatait, ami a legfontosabb kulcsa lehet a maradandó lelki sérülések elkerülésének. A rendőrség persze ma már sokkal szenzitívebben kezeli ezeket a helyzeteket, a helyszíneléshez paravánokat és sátrakat használnak, hogy ne legyenek szemtanúi az emberek egy traumatizáló baleseti helyszínnek” – magyarázta.

Később okozhat gondot a baleset átélése

Ennek ellenére maga a tudat, hogy valaki a közelünkben vagy például azon vonat által halt meg, amelyen utaztunk, komoly traumát okozhat – még ha ezt egy darabig nem is érzi magán az ember. Éppen emiatt a legtöbb közlekedési cég nagy hangsúlyt fektet arra, hogy egy baleset esetén mindenki számára biztosítsa a megfelelő lelki segélyt. Ezzel viszont csak kevesen élnek. „Nem vagyok meggyőződve arról, hogy tömegével jelentkeznek az emberek pszichológiai segítségért. Az ilyen típusú traumák, az úgynevezett emlékbetörések gyakran nem azonnal, hanem később, váratlan helyzetekben jelentkeznek. Ezt flashbackeknek nevezzük. Például valaki évekkel később ismét arra a helyszínre vonatozik, ahol egy tragédiát látott, és hirtelen rossz érzés fogja el” – emelte ki dr. Zelena András.

Úgy véli, az emberek mégis akkor vonódnak be igazán érzelmileg egy tragédiába, amikor személyes történetet, arcot kap a baleset.

Amíg csak annyit hallanak, hogy baleset történt, kevésbé érinti meg őket. De ha kiderül, hogy egy anya beteg gyerekkel vagy egy fiatal a szerelmi bánata miatt vetette magát a vonat elé, az sokkal mélyebb érzelmi reakciókat vált ki

– emelte ki.

És hogy szükséges-e pszichológushoz fordulnunk, ha átéltünk egy ilyen balesetet? 

„Mindenképpen hasznos lenne” – válaszolta Zelena András, majd hozzátette, hogy bár az ilyen támogatás lehetősége ma már szinte mindenki számára elérhető, az emberek gyakran nem tudnak róla, vagy nem érzik szükségét annak, hogy kezeljék és megértsék az érzéseiket.

Nagyon sok pszichológus pro bono, ingyenesen ajánlja fel a segítségét hasonló tragédiák után. Ha megkeresés érkezik, általában van lehetőség az utasok támogatásra. A kihívás inkább az, hogy az érintettek tudjanak a segítség lehetőségéről, és merjenek is segítséget kérni

– fejtette ki véleményét az egyetemi docens.

Reagált a MÁV

A témában a MÁV-csoport sajtóosztályához is eljuttattuk a kérdéseinket. Arra voltunk kíváncsiak, hogy az utasok számára is elérhető-e a pszichológiai segítség egy gázolás után, mik a tapasztalataik az utasok segélykérésével kapcsolatban, illetve hogy a lelki segély mellett igényelhető-e bármiféle kártérítés gázolás esetén.

„Fontos kiemelni, hogy vasúti átjáróban az elmúlt 16 évben nem történt a vasút hibájából halálos kimenetelű baleset, ezeket az eseteket szinte minden alkalommal a figyelmetlenség vagy a KRESZ-szabályok megszegése okozta. A gázolások oka pedig – az öngyilkosságokon kívül – jellemzően tiltott vasútüzemi területen tartózkodás” – áll a társaság válaszában. 

A vasúti balesetek mindenkit megviselnek, aki közvetlenül vagy közvetetten részesévé válik: a mozdonyvezetőt, aki tehetetlen áldozata az eseményeknek, a vonatszemélyzetet és az utasokat, akik a vonatról vagy akár a peronról szemtanúi a történteknek, illetve a baleset következményeinek, a közúti közlekedőket, akik közelről látják a balesetet, valamint a baleset elszenvedőjét és a balesetben elhunyt vagy súlyosan megsérült személy családját is. A vonat személyzete mindent megtesz annak érdekében, hogy az utasok ne szembesüljenek a gázolás következményeivel, azonban sajnálatos módon előfordulhatnak esetek, amikor a helyszínelés egyes részeit láthatják a járaton tartózkodók

– írják. 

A MÁV válaszában kiemelte, hogy „a vasúttársaság nem tartozik kártérítéssel, ha a balesetet a vasúton kívül álló okok, körülmények idézték elő, és az eset körülményei által megkívánt gondosság ellenére sem kerülhette el azt, vagy háríthatta el annak következményeit. Különösen így van ez, ha a baleset egy harmadik személy magatartására vezethető vissza”.

(Borítókép: Tövissi Bence / Index)