A múlt heti szerbiai tüntetéseken merült fel a gyanú, hogy a rendőrök hangfegyvert vetettek be. Bár ezt hivatalosan cáfolják, a pánikszerűen szétrebbenő, szédülésre, hányingerre, szorongásra, zavartságra panaszkodó demonstrálókról szóló hírek és videók felvetik a kérdést: a könnygáz, paprikaspré, vízágyúk és gumilövedékek után elérkezett a hangágyúk kora?
Először tagadták, majd Ivan Dacsics szerb belügyminiszter a napokban bevallotta, hogy mégis rendelkeznek hangágyúkkal, hozzátéve, hogy az eszközöket nem vetették be a százezer fősnél is nagyobbra becsült belgrádi tüntetések alatt.
Ezzel szemben tüntetők, sőt katonai szakértők is állítják, hogy március 15-én, szombaton egy félelmetes, egyre erősödő, elviselhetetlen sípoló hang szólalt meg éppen akkor, amikor a tömeg tizenöt perces néma csenddel emlékezett meg a 2024. november elején leomlott újvidéki vasútállomás 15 áldozatáról.
A videók tanúsága szerint a tömeg pánikszerűen kettévált, és szétfutott a rakétához hasonló, süvítő robajjal érkező hangnyomás útjából.
Beszámolók szerint a tüntetők szédülésre, fejfájásra, fülzúgásra és hányingerre panaszkodtak, közülük sokan még órákkal később is szorongtak, és nem hallottak rendesen.
Habár sok minden utal rá, egyelőre mégsem lehet teljes bizonyossággal kijelenteni, hogy hangágyút vetett volna be a szerb rendőrség, de az biztos, hogy az eszköz használata nem új keletű, és legalább száz ország beszerzett már hasonló „nagy hatótávolságú akusztikus eszközt”, azaz LRAD-t.
A hangágyú születése a USS Cole hadihajó elleni merénylethez kapcsolódik, amikor a Jemen fővárosában, Ádenben horgonyzó amerikai rakétarombolót öngyilkos Al-Kaida-merénylők támadták meg még 2000. október 12-én. Egy kis csónakkal érték el a csatahajót, oldalába pedig egy 12 méter átmérőjű lyukat robbantottak. A detonációban nemcsak a terroristák, hanem az amerikai legénység 17 tagja is meghalt, 37-en megsérültek. Utóbb kiderült, hiába figyelmeztették hagyományos hangszórókon keresztül a merénylőket, az üzenet nem ért célba hozzájuk (persze ha értették, akkor sem tántoríthatták volna el őket), ezért azonnal elindult egy akusztikus céleszköz fejlesztése. Arra kerestek megoldást, hogy egyértelműen meg lehessen ítélni a közeledő hajók szándékait, aminek a kulcsa, hogy tisztán hallhatják-e a felszólításokat. Mert ha igen, és mégis egyre csak közelednek, akkor szándékaik ellenségesek lehetnek.
2002-ben álltak elő a fókuszáltan, nagy távolságba jól hallhatóan és érthető beszédhangot eljuttatni képes, nagy hatótávolságú akusztikus eszközzel (LRAD), azaz a hangágyúval. Segítségével lehetővé vált, hogy a haditengerészet személyzete akár három kilométernél is nagyobb távolságból kapcsolatba léphessen olyan közeledő hajókkal, amelyek nem reagálnak a rádióhívásokra. Azonnal be is tárazott belőlük az amerikai haditengerészet, és rögtön rendszeresítette és előírta használatát.
Az eszköz aztán hamarosan a civil világban is feltűnt, és viharos gyorsasággal elterjedt, legalább száz ország rendfenntartói beszerezték már. Párszor pedig még az eredeti rendeltetése szerint is használták az új hangtechnikát. Például a prágai rendőrség 2020. november 17-én hangágyún keresztül figyelmeztette a Vencel téren tüntetőket, hogy tartsák be a Covid-korlátozásokat, és viseljenek maszkot.
De ez a ritkább eset.
Már bemutatkozása után nem sokkal világossá vált, hogy ez az erős akusztikus szerkezet nemcsak egy új generációs hangosbemondó, hanem hatásosan bevethető rendészeti célokra is. Az egyik nagy gyártó közbiztonságra, rendfenntartásra, határ- és belbiztonságra, kritikus infrastruktúrák védelmére ajánlja.
Leginkább azért alkalmas minderre, mert extrém nagy teljesítményre tervezték. Mivel a hang erőssége a távolsággal gyorsan gyengül, kirobbanó energiára van szükség, hogy a távolba is kellően hasson. Ezzel nincs is gond, mert akár 135 decibel (dB) vagy még erősebb hang kiadására is képes.
Összehasonlításképpen a normál beszédhang egyméteres távolságban körülbelül 50 dB, a sugárhajtómű 30 méteres távolságban pedig 150 dB. A fájdalomküszöb 120 dB, 160 dB-nél átszakad a dobhártya, a 175 dB feletti hangerősséget pedig már nem éljük túl. Ezért hangágyú közelében nagyon nem tanácsos tartózkodni, hiszen
még 300 méterről is maradandó halláskárosodást képes okozni.
Erejét fokozza, hogy a hangokat 30–60 fokos sugárban fókuszálja, emiatt sokáig nem szóródnak szét a lökéshullámok (halkulnak el), így lesz képes sok száz méter távolságban is brutális erővel hatni. Pont ezért lehet ágyúnak nevezni, mert nemcsak erős, de célozni is lehet vele.
Elsőként az amerikai hadsereg használta tömegoszlatásra, Irakban, a civil nyilvánosságban pedig először a pittsburghi G20-as találkozó tüntetői ellen vetették be 2009-ben. Azóta se szeri, se száma annak, hányszor alkalmazták már.
Sokszor már egy szirénázó mentőautó közelében is olyan elviselhetetlen tud lenni a hangerő, hogy sokan ösztönösen befogják a fülüket. A hangágyúknak is a „figyelmeztető hang”, azaz a sziréna üzemmódjában van az egyik fő elrettentő ereje. Úgy tervezték, hogy hatványozottabban továbbítsák az emberi hallás legérzékenyebb frekvenciatartományában, nagyjából 2000–4000 Hertz között a hangokat. A cél a maximális kellemetlenség elérése a tüntetők között.
Az elviselhetetlenül éles, fülsiketítő, dobhártyaszaggató, de mégiscsak nyilvánvaló szirénahangokon kívül valószínűleg vannak alattomosabb opciók, alig kivehető hangmixek, frekvenciák is a hangágyúk menükészletében,
amiket pszichésen felkavaró, nyomasztó, ösztönösen menekülésre késztető fegyverként vet(het)Nek be.
Ilyesmi akusztikus incidens történhetett a belgrádi tüntetésen is, de felmerült annak lehetősége is, hogy örvénygyűrűs ágyúval (Vortex ring gun), egy nagy energiájú, gázörvénygyűrűket kilövő kísérleti fegyverrel riasztották meg a tömeget. A pánikszerűen, váratlanul szétrebbenő tüntetőkről készült felvételek mindenesetre nyugtalanítóak.
Már a világ első, fent említett hangágyús oszlatása idején maradandó halláskárosodást szenvedett egy amerikai nő a pittsburghi G20-as találkozó idején 2009-ben, ezért pert indított Pittsburgh városa ellen. A pert végül meg is nyerte, és a világon először kimondták, hogy a „nagy hatótávolságú akusztikus eszközök” (LRAD) hosszú távú vagy maradandó fiziológiai károsodást képesek okozni az emberi szervezetben, ezért
a hangágyú fegyvernek tekinthető.
Egyelőre mégsem látszik, hogy terítéken lenne bármiféle korlátozásuk. Ezért ha hirtelen nyugtalanító, szorongató, szédelgő érzés tör valakire, és hányinger kezdi kerülgetni, miközben semmi sem indokolná azt, most már arra is gondolhat, hogy egy hangfegyver hatósugarában volt vagy van éppen. Ehhez pedig nem is kell közvetlenül látni a hangágyút, az alattomos hangnyomás sok száz méterről is kikészíthet bárkit.
(Borítókép: Tüntetők Belgrádban 2025. március 14-én. Fotó: Antonio Bronic / Reuters)