Az Index családtervezős sorozatának folytatásaként – amelyben azt járjuk körül, mi az ideális korkülönbség a testvérek között, és mi a legjobb a családnak – ezúttal egy közgazdászt kérdeztünk a gyerekszületésekről és a világ népességének alakulásáról. Mint kiderült, tragikusan rosszak a számok, és nem csak itthon, mindenhol, mert a globalizáció megtette hatását, így mindenkinek fontosabb a karrier, az élmények és a diploma, mint a gyerek.
A családtervezéssel kapcsolatos cikksorozatunk előző részében beszámoltunk arról a tanulmányról, amelyben a halálozás és az anya életkora közti összefüggéseket vizsgálták. Kiderült, az anyai mortalitás kockázata nő, ha rövid idő telik el a terhességek között, és az anya 35 éves vagy idősebb. A kutatók azt is megállapították, hogy ha két terhesség között legalább 18 hónap telik el, a kockázatok jelentősen csökkennek, viszont a túl sok köztes idő sem ideális, mert megnövelheti a betegségek előfordulásának esélyét. Kíváncsiak voltunk arra, hogy a szakértők milyen állásponton vannak ezzel kapcsolatban, így a cikksorozat folytatásában az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány vezető elemzőjéhez, Tatár Mihályhoz fordultunk, akit a népesség változásairól, a ránk váró jövőről faggattunk.
Napjainkban három új kihívás alakítja életünket, a zöldátállás, a digitalizáció és a legújabb, de talán a legaggasztóbb is: a demográfiai változások. A népesedést illetően az ENSZ előrejelzése az aranystandard, amiből dolgoznak a kutatók és a gazdaságpolitikusok világszerte. Ebből derül ki, hogy melyik országban hány gyerek születése várható, hogy alakul egy-egy ország lakossága, illetve mikor tetőzhet a világ népessége. Ahogy Tatár Mihály kiemeli, ezek az előrejelzések – főleg világnézeti okokból – az utóbbi időben folyamatosan tévedtek, nem is kicsit, mivel
túlnépesedésre figyelmeztettek, noha az elmúlt években átlagosan harmadával (!) kevesebb gyerek született világszerte, mint amit vártak.
Még Kínában is biztosra vették, hogy újra két gyerek felé tendálnak a családok, de helyette tovább zuhant a gyerekszám, és átlagosan már csak egy gyereket vállalnak. Dél-Amerikában és Észak-Amerikában fokozatos csökkenésre számítottak, ezzel szemben a születések száma meredeken esik. „Már a skandináv régió sem pozitív példa, a nemrég még »bezzegországokban« olyan szintre zuhant a gyerekszületések száma, ami néhány éve Kelet-Európára volt jellemző.” A török, az iráni és a skandináv családalapítás így egyre inkább hasonlít egymásra. Ahogy az elemzőtől megtudjuk,
a fő probléma az, hogy olyan későn érkezik az első gyerek, hogy testvérre esély sincs már. Egyszerűen statisztikailag nincs idő a másodikra.
A skandináv országokban már pánik van, például a finneknél el is hangzott, hogy ha az anyák betartanák, amit a finn jegybank ajánl, soha nem lenne gyerekük, hiszen az ajánlás szerint előbb
és csak utána jöhetne az utód. Ez annyi idő, hogy csoda, ha egy gyerek megszülethet a már bőven 30 feletti anyánál és apánál.
Tatár arról is beszél, az életstílus és a kultúra sem a családalapítást preferálja, hiszen a gyerek kikerült a prioritások közül. Mint hozzáteszi, miközben a tudósítások alapján azt gondolhatnánk, a kultúra gyerekbarát, hiszen folyton a családokról van szó, a Los Angeles Times amerikai újság óva int a gyerekvállalástól a globális felmelegedés és a túlnépesedés miatt. Kiemelve, közben meg akciós repülőjegyeket kínálnak, mintha a repülés nem lenne elég környezetszennyező. A gyerekvállalási számok alakulása egyébként ellentmond a klímamodellek riasztó jóslatainak is, amik növekvő népességgel számolnak.
A termékenység olyan sebességgel esik, hogy a század közepére jósolt tetőzés (most éppen 2050–2070 közé teszik) után nem lesz elég gyerek, és a társadalmak a mai formájukban fenntarthatatlanná válnak. Összeomlik például a nyugdíj- és az egészségügyi rendszer
– fejti ki az elemző.
A fiatalok sajnos éppen a gyerekvállalást halasztják el, pedig ez van időhöz kötve, nem a karrier és az utazás. A szervezet sem működik már úgy egy későbbi gyerekvállalás során, mint a húszas években. Mire a mostani fogalmaink szerint valaki „megérett” a gyerekvállalásra, már csak egy gyerek születhet, vagy egy sem. Tatár a számok alapján úgy látja, egyre többen nem szeretnének gyereket, de akik igen, azok is kifutnak az időből. Mint arra rámutatott, mindez gazdasági katasztrófához vezethet, hiszen ha nem születnek meg azok a lányok, akik később szülőképes nők lesznek, akkor ők hiányozni fognak a társadalomból:
Mint a kamatos kamat, csak fordítva: minél kevesebb lány születik, annál kevesebb fog tudni szülni, és így tovább.
Ezek a társadalmi folyamatok pedig erősítik egymást, így hiába támogatják valahol tessék-lássék módon a gyerekvállalást (például Olaszországban a pelenka áfájának csökkentésével), ennek semmi hatása nem lesz a meg nem született nőkre. Ma már minden régióban jellemző a termékenység és a gyerekvállalás csökkenése, csak máshol tartanak a folyamatok.
A legdrasztikusabb csökkenés Japánban és Dél-Koreában tapasztalható. Előbbiben évente 70 ezren halnak meg úgy, hogy család, hozzátartozó híján nem találja meg senki az elhunytat. Egyre jellemzőbb, hogy az 50-es éveikben járók kiesnek a munkaerőpiacról, mert idős szüleiket ápolják. Ők tehát nem dolgoznak, ami még tovább növeli a munkaerőhiányt az egyébként is elöregedő társadalomban. A szülő nők átlagéletkora mind a két országban 32 év. Ez persze azzal jár, hogy a gyerekek többsége egyke. Az eredmény: Japánban már kétszer annyi 50 éves van, mint egyéves.
és az is faramuci helyzet, hogy Dél-Koreában ma már több kutyakocsit vesznek, mint babakocsit.
Európában a német és az olasz a legidősebb társadalom, őket „követi” mindenki más. Az olaszok egyébként intő példaként állhatnak előttünk, a prognózisok szerint nálunk 5 év múlva lesz hasonló a helyzet, mint most náluk. A híresen családcentrikus csizmán már olyan kevés a gyerek, hogy bezárják az iskolákat, elnéptelenednek a falvak, és a bevándorlók számának növekedése sem segít a munkaerőhiányon. Persze, hisz az első gyereküket megszülő anyák átlagosan 31,4 évesek. Ezért is írja Tatár Mihály az Oeconomus blogon, hogy a régi, keserűen vicces mondás, a „Látogassa meg a Szovjetuniót, mielőtt az látogatná meg önt!” ma így szólna: „Látogassa meg Olaszországot, amíg még vannak benne olaszok”.
Ezzel szemben Dél-Amerika és Afrika kor szerint a legfiatalabb társadalmak, de ott is gyorsan zuhan a gyerekvállalási kedv, mindenütt ugyanazon okokból kifolyólag.
Sajnos a globalizáció miatt mindenhol az önmegvalósítás, az önfelszabadítás lett a fontos, a gyerekre meg »ráérünk«. Nem a család a nagy életcél, mintha a gyerekvállalás börtönbüntetés lenne. Két gyerek az 5 év letöltendő a fiatalok értelmezése szerint
– mondja Tatár Mihály.
A fiatalok így előbb tanulnak, utaznak, kalandoznak, és senki nem akar 35 éves kor alatt gyereket vállalni. Az, hogy valakinek testvére van, szinte egzotikum lesz néhány évtized múlva.
A cikksorozat legelső részét ide kattintva érheti el.
(Borítókép: Kolumbán Kitti / Index)