Az alagút gondolata először a nyolcvanas évek elején született meg, de az ötlet még soha nem volt olyan közel a megvalósuláshoz, mint most. A spanyol és a marokkói kormány is szeretné megépíteni az alagutat, egy mérnökökből és tudósokból álló csapat máris egy megvalósíthatósági tanulmányon dolgozik. A csoport próbafúrásokat is végzett, eredményeiket év végéig összesítik, és ha nem merül fel nem várt akadály, jövőre megindulhat az építkezés.

Nehéz feladat

A körülbelül 15 kilométer hosszú alagutat a svájci Giovanni Lombardi tervezi. Lombardinak már nagy gyakorlata van ezen a téren, részt vett többek között a Gothard-alagút és a Mont Blanc-alagút tervezésében is. A mérnök szerint azonban ezek a munkák jóval könnyebbek voltak, mint a két kontinenst összekötő vágat. "Semmi nem hasonlítható ehhez" – nyilatkozta Lombardi a BBC-nek. "Rengeteg nehézséggel kell szembenéznünk."

A két legfőbb gond, hogy az afrikai és európai tektonikus lemezek mozognak, illetve hogy a tenger 300 méter mély a szorosban – ez mintegy hatszorosa annak a mélységnek, amivel a Nagy-Britanniát és Franciaországot összekötő Csalagút építésénél kellett számolni.

Lombardi tervében két párhuzamosan futó vágat szerepel, ezekben vonatok közlekednének, amelyek utasokat, rakományt és autókat szállítanának. A két alagút között egy harmadik, keskenyebb vágat is lenne: ez a szervizalagút csatlakozna mindkét vasútpályához, vészhelyzet esetén pedig menekülési útvonalként szolgálna.

Ki adja össze a milliárdokat?

A spanyol miniszterelnök, Jose Luis Rodriguez Zapatero a napokban látogatott Marokkóba, hogy az alagútról tárgyaljon. Zapatero modern korunk csodálatos szimbólumának nevezte az alagutat, a marokkói közlekedési miniszter, Karim Ghellab szerint pedig a létesítmény gazdasági előnyöket hozhat az országnak.

A marokkóiak nagy része nem osztja minisztere lelkesedését. A helyi sajtó által megkérdezett egyetemisták úgy vélik, inkább politikai okok húzódnak a háttérben. A diákok szerint a beruházás rengeteg pénzt el fog vinni, amit a szegénység és a munkanélküliség enyhítésére is lehetne fordítani. Mások a Csalagút példáján okulva attól tartanak, hogy a vágatok az illegális bevándorlók kedvelt útvonalai lesznek.

Tény, hogy egyelőre nem tudni, milyen forrásokból teremtik elő az alagút építéséhez szükséges 8-13 milliárd dollárt. A két kormány valószínűleg létrehoz majd egy alapítványt, és uniós támogatásra is számítanak, de ezek még csak elképzelések. Azt sem tudni még, hogy mennyi idő alatt térülne meg az alagút (illetve, hogy megtérülne-e egyáltalán). Annyi bizonyos, hogy a tenger alatti vasút gyorsabb és kényelmesebb módja lenne a szállításnak, mint a jelenleg használt kompok.