A grafológusok egészen 2016 márciusáig úgynevezett igazságügyi szakértőként járhattak el bírósági ügyekben, azaz véleményt mondhattak, amit a bíró figyelembe vehetett. Néha egészen elképesztő megnyilvánulásai voltak ennek: gyerekbántalmazásos ügyben például a szülő kézírása alapján jelentették ki, hogy nem követhetett el erőszakot. A grafológusok saját módszereikkel hazugságvizsgálatot és személyiségelemzést végeztek a bíróságokon: kézírásból állapítottak meg mindenfélét, miközben működésüket nem szabályozták rendesen. Új grafológus már régóta nem lehetett szakértő, de mostantól a 2006 előttiek sem: a grafológiát kitiltották a tárgyalótermekből.
Pár hete még borzolta a kedélyeket, hogy első fokon anno azért is született felmentő ítélet a szigetszentmiklósi brutális gyerekbántalmazási ügyben, mert a bíróság döntő súllyal vette figyelembe a grafológus véleményét, aki szerint 99-100 százalékos valószínűséggel igazat állítanak a szülők, amikor azt mondják, hogy nem követtek el súlyos fizikai bántalmazást, szexuális abúzust, és nem etettek bizarr ételeket a gyerekekkel.
A másodfok már józanabb volt: az ítélőtábla tanácselnöke kijelentette, hogy a bírói gyakorlatban nem használható fel grafológus véleménye az igazmondás bizonyítására. Az, éppúgy mint a poligráfos vizsgálat (amely egyébként ebben az ügyben nem a szülők verzióját támasztotta alá), csak a rendőrök munkáját segítheti a nyomozásban. Egyébként a szigetszentmiklósi ügyben az orvosszakértői vélemény valószínűsíti, hogy a gyerekeket megerőszakolták. Ez az ügy még tart, viszont mostantól nem fordulhat elő olyan eset, mint első fokon: az Igazságügyi Minisztérium (IM) 2016 márciusában
Az igazságügyi miniszter állásfoglalást kért a Belügyminisztériumtól, az Emberi Erőforrások Minisztériumától, illetve a Magyar Tudományos Akadémiától (MTA), továbbá vizsgálta a szakértők által vezetett ügynyilvántartásokat is, ezek alapján döntöttek.
Ezen a ponton érdemes néhány dolgot tisztázni:
Utóbbinak mostantól vége. Valójában ráadásul a grafológia mint igazságügyi szakértői szakterület már nem létezik hivatalosan jó ideje, az Igazságügyi Minisztérium 2006-os rendelete (9/2006.) szerint. Ettől függetlenül a grafológus szakértők az idén márciusban lezárult felülvizsgálatig jogosultak voltak a bíróságon szakértőként megjelenni, írhattak véleményt – ha még 2006 előtt bejegyezték őket.
Az IM felülvizsgálata azonban megállapította, hogy a grafológia szakterülete a hatályos jogszabályban lévő egyik szakterületnek sem feleltethető meg, ezért törölték a grafológusokat a névjegyzékből. Mostantól nemcsak új grafológusok nem lehetnek igazságügyi szakértők, de a 2006 előtt bejegyzettek sem tevékenykedhetnek.
Miért döntött úgy az Igazságügyi Minisztérium, hogy grafológusok többé nem lehetnek szakértők? Most ne foglalkozzunk azzal, hogy a grafológia áltudomány-e vagy sem, vagy hogy valakinek a kézírásából következhet-e, hogy valaha megerőszakolt egy gyereket, enélkül is volt elég baj a szakterülettel.
Nem volt egyértelmű például, hogy a szigetszentmiklósi gyerekbántalmazási és hozzá hasonló ügyekben mit mondhatnak a grafológusok. Ezért megkerestük a Magyar Igazságügyi Szakértői Kamarát, ahol az elnöktől dr. Agárdi Tamástól kaptunk válaszokat, aki egyébként
Agárdi szerint „a konkrét esetet nem ismerve, elméletileg és gyakorlatilag is a grafológus szakértőnek lehet helye például bántalmazási ügyben is. A grafológus, bár nem pszichológus (a grafológus képzés jelentős hányada ugyanakkor pszichológiai tárgy), de ő is az emberi pszichikumot vizsgálja – a maga módszerével.”
A bíróságoknak pedig pont ezzel van bajuk: a módszer ugyanis a gyakorlatban például „tartalomvaliditási vizsgálatot jelent”. Az egyik bírósági határozat [DOC] így fogalmazza meg a problémát: „A tartalom-validitás vizsgálat lényegében grafológiai hazugság vizsgálat, ekként eredményének jelentősége a poligráfos hazugság vizsgálathoz hasonlítható. Ellenben a büntetőeljárásban történő alkalmazását semmi sem szabályozza, holott az eljárási szabályok a poligráfra vonatkozóan is korlátokat állítanak fel, ráadásul ezen korlátokat a bírói gyakorlat (megosztottan) tovább szűkíti a jogszabályi rendelkezésekhez képest. Éppen ezért a grafológiai hazugság vizsgálatra (tartalom-validitás vizsgálat) analóg módon a poligráfra vonatkozó szabályokat nem lehet átültetni, mint ahogyan a fent említettek miatt a szabad bizonyítás elvére hivatkozni sem helytálló. Megfelelő, büntetőeljárás keretében érvényesülő szabályozás hiányában a grafológia tartalom-validitás vizsgálata a bizonyítás körében nem értékelhető.”
Azaz, egyszerűen nem használható fel bizonyítékként a grafológia hazugságvizsgálata, hiszen azt semmi sem szabályozza, miközben a szintén forró talajnak számító, de azért a grafológiánál nagyobb tudományos egyetértést maga mögött tudó poligráfos hazugságvizsgálatot nagyon szigorúan szabályozzák, és gyakorlatilag csak a nyomozók, rendőrök munkáját segítheti még ez is, a bírók döntését nem.
A szabályozás problémáját most egy huszárvágással megoldotta az IM: mivel az MTA-t is bevonták, úgy döntöttek, hogy nincs elég tudományos bizonyíték a grafológia különböző módszereinek működésére, így pedig semmi keresnivalójuk a grafológusoknak a tárgyalóteremben.