A világűr háttérsugárzásának hatására nagyobb arányban bomlanak le a jobbos aminosavak, mint a balosok.
A kiralitás jelentése, hogy bizonyos molekulák, az őket alkotó atomok térbeli elredezésének tükrözött formájában is léteznek, vagyis jobb- illetve balkezesek. A fehérjéket alkotó aminosavak is ilyenek. Arra, hogy a földi életformák fehérjéi miért kizárólag balkezes aminosavakból épülnek fel, egyelőre nem találtatott megnyugtató vagy nyugtalanító válasz.
"A kulcsfontosságú kérdés, hogy a kiralitás mikortól játszik szerepet..." - magyarázza Uwe Meierhenrich, a francia Nice-Sophia Antipolis Egyetem kémikusa.
Korábbi elméletek szerint az élet kialakulásának kezdetén a jobbkezes és balkezes aminosavak egyaránt beépültek az élőlényekbe, de valamiféle kiválasztódás nyomán csak a balkezesek maradtak.
Meierhenrich és kollágai szerint azonban a dolog ennél hamarabb eldőlt. Szerintük az élethez szükséges molekulák csillagközi viszonyok között szelektálódtak, mégpedig azért, mert a sugárzás kilugozta a jobbkezes aminosavakat a jeges porból, amelyből a Naprendszer kialakult. A Földbe csapódó üstökösök így főként balkezes aminosavakat hoztak magukkal.
Az aminosavakat elpusztító sugárzást körkörösen polarizált fénynek hívják, mert csavarodik, mint a fúró - amiből következik, hogy ennek is van jobbra illetve balra forgó válozata. A körkörösen polarizált fényt a feltételezések szerint akkor keletkezik, amikor a fény olyan porfelhőkön szűrődik át, amelyekben a porszemek egy erős mágneses mező hatására elrendeződnek.
Az űbéli sugárzás 17 százalékát körkörösen polarizált fény alkotja.
Egy 2000-ben végfzett kísérletben megállapítást nyert, hogy a fény forgásától függően 2,5 százalékkal nagyobb arányban dezintegrálódott egy adott kiralitású aminosav.
Meierhenrich kutatócsoportja úgy módosította a kísérletet, hogy kicsit jobban igazodjon elméletükhöz, vagyis hasonlítson az űrbéli körülményekre. Az első kísérletben használt 210 nanométer hullámhosszú fény helyett az űrben található 120 nm-eshez kicsit közelebb eső 180 nm-es fényt vetettek jobbos és balos leucinra.
A balra forgó fény hatására az egyenletes keverékben 2,6 százalékkal a balkezes aminosavak felé mozdult az arány.
Az elmélet 2014-ben igazolódhat, amikor az Európai Űrügynökség Rosetta szondája leszáll Csurjumov-Geraszimenko üstökösön. A Rosetta fedélzetén hordoz egy Meierhenrich tervezte műszert, amely elemzi az üstökös felszínén fellelhető aminosavakat, különös tekitettel kiralitásukra.
A kémikus szerint lehetséges, hogy más csillagrendszerekben, fordított polaritású fény hatására a jobbkezes aminosavak maradtak meg.
"Ez az eredmény növeli annak valószínűségét, hogy máshol is megjelent az élet" - vélekedett Meierhenrich.