A kutatást a New Jersey-i Princeton Egyetem tudósai végezték David Tank vezetésével. Tank és kollégái olyan szerkezetet készítettek, amivel az egereknek csak pár neuronját tudták vizsgálni – ilyen pontos módszerre volt szükségük, mert speciális területet, a hippokampuszban levő helysejteket vizsgálták. Az fMRI és más korszerű berendezések nem jöhettek szóba, ezek ugyanis csak egyszerre több ezer, sőt millió neuron kisülését tudják érzékelni.

A kutatók egy homorú képernyőre vetítettek egy virtuális 3D-labirintust, hasonlót ahhoz, amivel a Doomban és más korai számítógépes játékokban lehetett találkozni. A kijelző előtt egy egér futott egy légpárnán lebegő labdán, az egér mozgásának megfelelően változott a játéktér a képernyőn. Az egér feladata az volt, hogy eljusson a labirintus végére, ekkor kapott valamilyen finomságot. Eközben az egér fején egy speciális sisak volt, amiből egy egyetlen mikrométer (egy ezred milliméter) szélességű üvegcső vezetett az állat hippokampuszába, a helysejtekhez. Ezek kisülését figyelték a kutatók a kísérlet alatt.

A tudósok megfigyelték, hogy ahogy az egerek mozogtak, a neuronok ritmusosan, egy mintázat szerint aktiválódtak az állat pozíciójától függően. Ez a ritmus változott attól függően, hogy az egér a labirintus melyik részén járt. Tank úgy véli, hogy ez a kód valahogy a memóriában rögzül, de hogy miként, azt egyelőre nem tudni. A helysejtek pontos szerepe ugyanis még nem ismert. „Még mindig vitatott, hogy az agy alapvető navigációs rendszerének részei, vagy általánosabb szerepük van, például abban, hogy az ember megtanuljon egy sor eseményt és emlékezzen rá” – fogalmaz Tank, aki további kísérleteket tervez a virtuális valósággal.

Rosamund Langston, a norvégiai Trondheimben található tudományegyetem neurológusa elismerően kommentálta Tankék kísérletét. „Nagy előrelépés mind a sejtkutatást, mind a technikai részleteket tekintve” – mondta a BBC-nek.