Az éneklés más agyterületeket vesz igénybe, mint a beszéd, ezért ha a beszédközpont károsodik, meg lehet tanulni helyettesíteni az énekközponttal. A terápiát azóta használják, mióta felfedezték, hogy a szélütéses, beszédképességüket elvesztett betegek énekelni még tudnak. Ez azonban az első eset, hogy a terápia során az agyban végbemenő változásokat képalkotó eljárással is nyomon követték – magyarázta a BBC szerint Gottfried Schalug bostoni ideggyógyász professzor, a kutatás vezetője.

A mozgást és a hallást irányító agyterületek közötti legtöbb kapcsolat az agy baloldalán található, de van egy kevésbé aktív megfelelője jobboldalt is. Amennyiben a baloldal károsodik, a jobbnak nehezére esik átvenni szerepét, mivel kevesebb közöttük a kiépült kapcsolat. Mihelyt a betegeknek sikerül dallamokba önteniük mondandójukat, az agy jobb oldalán kialakulnak a nélkülözhetetlen kapcsolatok.

Schlaug elmondása szerint egy szélütéses beteg, aki képtelen volt értelmes szavakat formálni, egy foglalkozás alatt megtanulta kimondani, hogy „szomjas vagyok”, miután minden egyes szótagot egy dallam hangjaihoz kapcsolt. Még hatékonyabb a kezelés, ha a betegek kezeikkel morzézzák az egyes szótagokat.

A zene mint eszköz segítségével tehát olyan agyterületeket lehet aktivizálni, amelyek amúgy nyugvó állapotban vannak – összegezte a professzor. A chicagói Északnyugati Egyetemen dolgozó kollégája, Nina Kraus is a zene agyra kifejtett jótékony hatását tanulmányozza. Az idegkutató szerint kutatásaik eredményei igazolják, hogy a zenei képzés mennyire fontos része az iskolai oktatásnak.