A trafalgari csata (1805. október 21.) a napóleoni háborúk legfontosabb tengeri ütközete volt, amelyben a Horatio Nelson admirális vezette brit flotta Spanyolország partjainál megsemmisítő vereséget mért a francia hajóhadra.

A golyók lyuggatta, lőpornyomos zászló a Spartiate hajó árbocán lengedezett. Feltételezések szerint a 3,5 méterszer 2,1 méteres lobogót a hajó fedélzetén varrhatták 31 darab zsákvászonból, és az 540 fős legénység azzal ajándékozta meg az egyik tisztet, az igen népszerű James Clephan főhadnagyot az ütközet után.

A skót származású főhadnagy, aki eredeti szakmáját tekintve takács volt, 1794-ben, 26 évesen kényszersorozás eredményeként került a brit flottához. A trafalgari csata után James Clephan szépen haladt a tengerészeti ranglétrán, és 1840-ban kapitányként vonult nyugállományba.

A skót tengerész egyike annak a 16 személynek, akik kényszersorozás révén kerültek a brit flottához, s kapitányi rangig vitte.

James Clephan 1851-ben bekövetkezett halála után a zászló nemzedékről nemzedékre szállt, másfél évszázadon át őrizték Sydneyben, míg szerdán, a trafalgari csata évfordulóján el nem árverezték Londonban. A relikviáért 15 ezer fontot (4,4 millió forintot) reméltek, egy amerikai gyűjtő 384 ezer fontot fizetett érte.

A gyűjtő az ausztrál ABC rádióállomásnak nyilatkozva elmondta, hogy egy olyan zászlóról van szó, amelyért nem csak az életüket vontak hajlandók adni a brit tengerészek, hanem ölni is képesek voltak érte. Szavai szerint a lobogó jól dokumentált történelmi eseményt reprezentál, s igen érdekes James Clephan élettörténete is.

Az amerikai gyűjtő a brit kormánnyal közösen dolgozik azon, hogy a relikvia a szigetországban maradjon. "Ha nem sikerül megfelelő helyet találni a zászlónak, otthonra talál az Egyesült Államokban, és biztos vagyok benne, hogy kiállítjuk - hangsúlyozta a gyűjtő.