A tehenek szájából távozó gáz egyfelől mulatságos poénok alapanyaga, másfelől a légköri felmelegedés egyik oka lehet. A tehénböfögésben található metán ugyanis üvegházhatású gáz, ami főként szerves anyagok bomlásakor, így például a bendőbeli fű és széna bomlásakor szabadul fel.
Főként emberi tevékenységek miatt növekszik az üvegházhatású gázok koncentrációja a légkörben. Az energiahasználat után második a klímaváltozást okozó bűnösök sorában a mezőgazdasági tevékenység, ide tartozik az állatok emésztéséből származó metánkibocsátás is. A dinitrogén-oxid után ugyanis ez az egyik legfontosabb üvegházgáz, hatása 21-23-szorosa a szén-dioxidénak.
Mennyit böfög?
Az ENSZ Klímaváltozási Kormányközi Bizottsága (IPCC) mérésekre és a tudományos szakirodalomra alapozott becsléseket ad ki arra vonatkozóan, hogy különböző fajok emésztése során mennyi metán távozik. A mérés egyszerű: a tehenet (vagy juhot vagy rénszarvast) légmentesen záródó, úgynevezett respirációs kamrába vezetik, ahol az állat természetes életmódját megközelítő feltételek között eszik, alszik, éldegél. A kutató méri a kamrába vezető levegő összetételét és azt is, ami onnan távozik. Így jön ki az a levegőkémiai adat, amivel az állat hozzájárul a légkör üvegházgáz-tartalmához. A tejelő tehén esetében ez az arány évente 90-110 kg metánt jelent.
Az Országos Meteorológiai Szolgálat Üvegházgáz Nyilvántartási Osztálya egy éve foglalkozik a gázkibocsátás számításaival. Lovas Katalin, az osztály levegőkémiai szakértője az Indexnek elmondta, az állatállomány létszámának és az állattartás jellegének megfelelően számítják ki, mekkora a magyarországi állatok emésztési kibocsátása. "Egy tejelő tehén esetében például nagyobb a kibocsátás, mert ahhoz, hogy tejeljen, több takarmányt fogyaszt, emésztése is aktívabb, így metántermelése nagyobb" - fogalmazott, majd hozzátette, a rendszerváltás óta sokkal kisebb az állatállomány, így az emésztésből származó kibocsátásunk is folyamatosan csökken. Az osztály nemcsak az emésztésből származó kibocsátást figyeli, hanem az állatok trágyájából felszabaduló gázokat is.
Emésztésből származik
A kérődző állatok, szarvasmarha, juh, teve, bivaly, kecske kibocsátása a legnagyobb, valamivel csekélyebb, de mérhető más növényevők, például lovak, nyulak vakbelében felszabaduló metán is. Az egyszerű gyomrú állatok, ami például a sertés, de ide tartozik az ember is, emésztéséből származó metán elhanyagolható, így az emésztés-kibocsátási számításokban sem lényeges. Ahogy a kérődzők bendőjében a cellulóz tartalmú tápláló anyagokat egysejtű baktériumokból álló bendőflóra lebontja, metán szabadul fel.
"Az összes üvegházgáz-kibocsátáshoz viszonyítva az emésztésből származó kibocsátás térségenként eltérő. Mértéke magas a kevésbé iparosodott területeken, ahol viszonylag sok a kérődző állat és kevés az autó. Ám az iparosodott oszágokban nagyjából azonos, Nyugat- és Közép-Európában az összes kibocsátás körülbelül 1-2, maximum 4 százalékát teszi ki" - mondta az Indexnek Borka György, az Állattenyésztési és Takarmányozási Kutatóintézet tudományos főmunkatársa. Lovas Katalin 2005-ös adata szerint Magyarországon az összes kibocsátás 1,8 százaléka érkezett a kérődző állatok bendőjéből.
Bendőben zajlik
"Az emésztésből származó metánkibocsátás csökkentésére léteznek módszerek, de azok számos hátrányuk miatt korlátozottan alkalmazhatók" - mondja Borka György. "A nagy rosttartalmú takarmány, például a fű, széna, szilázs esetében nagyobb a metántermelés. Azzal lehet például változást elérni, ha növeljük az abrak, vagyis a koncentrált takarmány, például az árpa, kukorica arányát. Azonban ennek emésztés-élettani akadálya van, mert a kérődző legfőbb tápláléka mégiscsak a nagy rosttartalmú tömegtakarmány." A trágyából származó metán mennyiségének csökkentésére megoldást jelent, ha az ürüléket jól szellőző helyen tárolják.
Mindkét szakértő szerint az emésztésből származó kibocsátásnál nagyobb problémát jelent a mezőgazdasági talajok üvegházgáz-kibocsátása, melynek nagyságát elsősorban a szervestárgya- és nitrogénműtárgya-felhasználás, vagy a nitrogénmegkötő növények aránya befolyásolja. A mezőgazdasági talajokban bakteriális tevékenység útján dinitrogén-oxid képződik, amelynek üvegházhatása háromszázszor nagyobb, mint a szén-dioxidé.