Értik a macskák, csak leszarják
Akinek macskája van, tudja, hogy bár házi kedvencként tartjuk őket, a macskák sosem alakítanak ki olyan szoros függőségi viszonyt gazdájukkal, mint a kutyák. Egy japán kutatás most bebizonyította, hogy ugyan minden képességük adott lenne arra, hogy hangjuk alapján azonosítsák gazdájukat, a macskák evolúciós okokból nem reagálnak.
Szaito Acuko és Sinozuka Kazutaka húsz macskát figyelt meg, mindegyiket a saját otthonában. A gazda távollétében előre rögzített hangokat játszottak le nekik. Három idegen szólítgatta őket, aztán egy negyedik felvételről a gazdájuk szólalt meg, végül újra egy idegen.
A kutatók a macskák fülének, farkának és fejének mozgását, pupillájuk tágulását figyelték, illetve azt, hogy a macska megmozdul-e az éppen hallott hang hatására. A macskák általában reagáltak arra, amikor a nevüket hallották, és bár nagyobb figyelmet szenteltek a dolognak akkor, ha a gazdájukat hallották, még ilyenkor sem mozdultak meg. A kutatók szerint ez egyértelműen megmutatja, hogy bár a macskák képesek gazdájukat pusztán a hangja alapján azonosítani, ez nem mindig elég ahhoz, hogy reagáljanak a hívásra.
Az okokat a macskák háziasításának 9000 éves gyökereinél kell keresni a kutatók szerint. A Felis silvestris nevű vadmacskafaj került először kapcsolatba az emberrel, de nem azért, mert a korabeli népek úgy szerették simogatni az állatot. A vadmacskák egyszerűen csak rájöttek, hogy a magtárak közelében több az egér, így a macskák tulajdonképpen saját magukat háziasították.
A kutyáknak meg kellett tanulniuk engedelmeskedni az embernek, tulajdonképpen a tenyésztés folyamatosan olyan kutyafajokra koncentrált, amik lehetőleg minél jobban megfeleltek az ember igényeinek. A macskáknak ezzel szemben nem kellett ilyen kihívásoknak megfelelniük. Érdekesség, hogy a felmérés szerint ugyan a kutyatulajdonosok általában ragaszkodóbbnak mondják a kutyákat, a kutya- és macskatulajdonosok pont ugyanannyira ragaszkodnak a saját kedvencükhöz.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
