Bár a marsi utazás egyre elérhetőbb távolságba kerül, azért még mindig egy sor gyakorlati problémát kell megoldani, míg valóban elindulhatnak majd az első telepesek a szomszéd bolygóra. Az egyik ilyen fejtörő, hogy mit fognak enni a Marsra tartó asztronauták.

Vihetnének persze annyi ételt, ami elég az egyéves útra és a letelepedés kezdeti időszakára, de ez rengeteg extra rakományt, így pluszköltséget jelentene, így a kutatók inkább valamilyen önfenntartó megoldást keresnek. Na és mi az, ami mindig egy űrhajósnál van, és folyamatosan újratermelhető? Hát a saját ürüléke!

Nagyjából a fenti gondolatmenet futhatott végig a Penn State Egyetem kutatóinak fejében is, mielőtt kidolgoztak egy módszert, amellyel emberi ürülékből lehet ételt, vagy legalábbis ehető és tápláló anyagot előállítani az űrben.

Mindenki nyugodjon meg, az ürüléket nem az emberekkel etetnék meg, hanem baktériumokkal. Az embernek csak azt kellene megenni, amit a baktériumok az ürülékéből előállítanak – írja az Engadget. A folyamat nagyjából így nézne ki:

• Az alapanyagra olyan mikrobákat eresztenek rá, amelyek anaerob emésztésűek, vagyis nem használnak oxigént az agyagcseréhez. (Ez ugye amúgy is viszonylag korlátozott mennyiségben áll majd rendelkezésre.)
• Az ürülék emésztése során abból metán szabadul fel.
• A metánt aztán megetetik a Methylococcus capsulatus nevű baktériummal. Ezt a jószágot már ma is használják arra, hogy állati takarmányt állíttassanak elő vele, ugyanígy metánból.

A végeredmény ha nem is ínycsiklandó, de mindenképp tápláló: az egyelőre mesterséges ürülékkel tesztelt módszerrel olyan biomasszát sikerült létrehozni, amely 52 százalék fehérjét és 36 százalék zsiradékot tartalmaz.

Ráadásul elég gyorsan el is készül a kakaja: az ürülék 49-59 százalékát sikerült a tesztekben mindössze 13 óra alatt feldolgozni, ami nemcsak a jelenlegi hulladékfeldolgozási módszereknél gyorsabb, de annál is, mintha mondjuk neki kéne állni krumplit termeszteni.

A kutatók további olyan baktériumfajtákkal is kísérleteznek, amelyek bírják a mostoha marsi körülményeket. A fent említett mellett ígéretes jelölt még a Halomonas desiderata (15 százalék fehérje, 7 százalék zsír), illetve a Thermus aquaticus (61 és 16 százalék).

Bár a módszert a marsi életre dolgozták ki, aki legközelebb a Holdon jár, akár ott is kipróbálhatná, az alapanyag már ott van hozzá: