Egy idegtudós és egy tengerbiológus nem mindennapi állatkísérletre vetemedett: metiléndioxi-metamfetamint, hétköznapi nevén ecstasyt adtak egy polipnak, hogy a viselkedését teszteljék.

Eric Edsinger, a Chicagói Egyetem polipkutatója – aki nemrég az Octopus bimaculoides nevű polipfaj genomjának feltárásában is részt vett – arra volt kíváncsi, hogy az egyébként  visszahúzódó állat szociális készségeire is olyan hatással lenne-e az ecstasy, mint az emberekére.

A vizsgált polipok meglehetősen antiszociálisak – leszámítva a párzási időszakot –, az ecstasyról meg tudni lehet, hogy még egy kapucinus szerzetesből is kihozza az ölelkező partiarcot. A metiléndioxi-metamfetamin erősíti az érzelmi empátiát és az emberi kapcsolatokat. A szer az entaktogének közé tartozik; a szó azt jelenti, hogy „belülről megérinteni”. Az embereknél egy 100 milligrammos adag szerotoninnal, norepinefrinnel és dopaminnal árasztja el az agyat, és gátolja a felsorolt neurotranszmitterek visszavételét. Lehet, hogy ez a leírás száraznak tűnik, de a fogyasztó ebből csak annyit érez, hogy

V-I-L-Á-G-B-É-K-E.

Az emberekben megtalálható SLC6A4 nevű génről tudni lehet, hogy szerotonin transzporter; a génről feltételezik, hogy köze lehet a társas viselkedéshez. Az SLC6A4 több élőlényben is megtalálható: a muslicákban, egyes férgekben, tintahalakban, több gerincesben, és a vizsgált polipfajban is.

Edsinger arra volt kíváncsi, hogy a polipokban is megtalálható gén vajon az ecstasy hatására ugyanazt váltja-e ki, mint az embereknél. Szóval összefogtak Gül Dölennel, a Johns Hopkins Egyetem idegkutatójával, hogy megvizsgálják a kérdést.

Miután ecstasyt adtak a polipoknak, megfigyelték, hogy a polipok mindkét nembeli fajtársaikkal sokkal több időt töltöttek el, mint ecstasy nélkül. Azt is észrevették, hogy a polipok, lassú, szándékos, nem szokásos, de szándékosnak tűnő mozdulatokat tesznek. Ebből arra következtettek, hogy a drog hatására felszabadultabbá váltak, és az elfojtott magatartásuk háttérbe szorult.

A kutatók szerint az eredmények azt sugallják, hogy a polipok ideális modellállatok lehetnek a jövő drogkísérleteinél. Ennek mondjuk akadálya lehet, hogy a polipok különleges védelmet élveznek a tudományos kutatások során, és nem lehet tudni, hogy a nekik adott készítmények mennyire károsak rájuk.

(Discover Magazine)