A Millenáris Park C épülete előtt hatalmas a tolongás, általános iskolai osztályok üvöltözve várják, hogy bejussanak az épületbe. Egy angyalarcú kislány teljes erővel hátba vágja osztálytársát, mire tanárnőjük kilátásba helyezi, ha nem hagyják abba, most azonnal visszamehetnek az iskolába. Az ígéret hatásos, lassan kettes sorba rendeződik mindenki. Az épületbe azonban egyelőre nem mehetnek be, a VIP megnyitó alatt - amíg a beszédek és a hivatalos esemény zajlik - kénytelenek kint várakozni.

A kőbányai Kada Mihály Általános Iskola harmadikosaival együtt tolakszunk az aulában. Az osztály nagyon szerencsés, tegnap fogorvosnál voltak azért nem volt tanítás, ma pedig a Csodák Palotája miatt maradt el az első matekóra után az összes többi. "Tegnap fogorvosnál voltunk, betömték a fogam, ezt" - mutatja hátsó örlőfogát a szemüveges Zsuzsi, aki nem tudja, pontosan miért vannak itt, Margit néni, az osztályfőnök azt ígérte meglepetés lesz.

Lufifal mögött csoda

A hivatalos beszédek alatt a gyerekek a Csodák Palotája bejáratával foglalkoznak, amit színes lufirengeteg torlaszol el. A tévén szocializálódott harmadikosok szerint sok kamera és riporter van mögötte, és esetleg még néhány lufi.

A beszédek után hangos jelre lehull a lufifal, a gyerekek visítva szaladnak a terem felé. Néhány pillanatig az üvöltő iskolások és a durranó lufik miatt lövöldöző gépfegyveres gyilkosokat vízionálunk, de amint látjuk, hogy a gyerekek vigyorogva tovább szaladnak a játékok felé, és a lufizaj is alábbhagy, megnyugszunk és belépünk a Csodák Palotájába.

Dolly és a klónbogyó

Az új Csodák Palotája háromszintes, tágasabb és szellősebb, mint a Váci úti volt. Rögtön a bejárattól jobbra egy szimulátor segítségével az ember kezet foghat saját magával, balra pedig megtekintheti a halott birkát, Dollyt. Dolly egészen élőnek tűnik, értelmesen jobbra néz, alatta némi széna és széklet. Utóbbi műanyagnak tűnik, csak reménykedhetünk, hogy nem tartósított valódi.

Dolly, a világ első klónozott báránya két hónapig látható az interaktív kiállításon. Az állatot a skóciai Roslin Kutató Intézetében klónozták 1997-ben, de csak hat évig élt, 2003-ban egy vírusfertőzés következtében elpusztult. A kitömött bárány azóta az Edinburgh-i Nemzeti Múzeum tulajdona, és ezelőtt még nem mozdították ki a skót múzeumból. Keith Campbell, Dolly egyik "apja" a bárány genetikai jelentőségéről beszél: "Mi nem őrült tudósok vagyunk, akik klónokkal szeretnék benépesíteni a Földet, hanem a genetikai tudományos eredményekért küzdünk, a klónozás gyakorlati hasznát szeretnénk megérteni. Arra is szeretném felhívni a figyelmet, hogy Dolly nem a klónozásba halt bele, hanem vírusfertőzést kapott."

Közben Dolly különös ismertetőjegyeiről kérdezzük a Csodák Palotája egyik munkatársát, mert nem hagy nyugodni bennünket a gonosz gondolat, hogy mi van, ha ez az állat mégsem az igazi klón, hanem egy közönséges birka. Bán László elmondja, külön őrséggel érkezett Dolly, lepecsételt dobozban, úgyhogy nem valószínű, hogy a skót nemzeti múzeum ál-Dollyval jelent volna meg.

Bán László szerint a legérdekesebb interaktív játék a repülőgép-szimulátor, a színtévesztő szoba, a bársony hárfa és a ködkamra. Utóbbi, ami többmillió forintos eszköz, láthatóvá teszi az atomi részecskéket, a hárfa húrjait simítva pedig az ember sokkal puhábbnak érzi a saját kezét. Kipróbáljuk, és tényleg. Egyszerű érzéki csalódásról van szó, a kemény hárfahúrok tapintásához viszonyít érzékelésünk, amiatt hisszük bársonyosnak saját bőrünket.

Tudományos érzékpalota

A Csodák Palotájában a legtöbb játék alapja az érzékelés, mindent meg lehet fogni, rá lehet ülni, ki lehet próbálni. "Az a gyojsan fojgó nagy kerek, a szélébe bele lehet ülni, a labdát gujítani kell és akkoj össze-vissza megy" - magyarázza a hatéves Juli a centrifugális erő lényegét, aztán faképnél hagy, inkább a tépőzáras ugrófalat próbálgatja. Irígykedve figyeljük, ahogy speciális tépőzáras ruhában nekifut egy tépőzáras falnak, ráugrik, majd hozzátapad. Jó érzés lehet, kár hogy a ruha csak 150 cm magasságig jó.

Kicsit arrébb Kovács Kálmán informatikai és hírközlési miniszter játszik önfeledten a fotósok kereszttüzében, éppen a magasba feszített kötélen biciklizik, mellette Bródy János mutogatja az óriás zongorát kisfiának.

Sok pénz

Egyed László, a Csodák Palotája igazgatója elmondja, örül, hogy az intézmény a Millenárisba költözött. "Bár a Váci úti épületben is jól éreztük magunkat, árva volt az intézmény az ipari környezetben" - fogalmaz. A költözés, az új játékok és a régiek felújítása hatvanmillió forintba került, amiből ötvenet a Millenáris Kht., tizet pedig a Csodák Palotája állt. "Egy kevéssel drágábbak lesznek a belépőjegyek, gyermekenként hétszáz forint, 15 fős csoport esetén pedig gyerekenként hatszáz. A Millenáris Kht. állapította meg a jegyárakat, mert az az ő bevételük lesz. Cserébe havi nettó 10,5 millió forintot fizetnek a Csodák Palotája Kft.-nek" - mondja az igazgató.

A 13 éves Zathuleczky Zsombornak a csapkodós reflexmérő tetszik legjobban, ahol váltakozva felvillanó fényeket kell megérinteni (lecsapni) a felvillanás pillanatában. "A repülés is jó lehet, de azt csak harminc kilóig szabad kipróbálni. Én már több vagyok" - mutatja a rugós hevedert, ami a mennyezetre akasztva a magasba repíti a vállalkozó kedvű kicsiket. A fakírágy is nagy népszerűségnek örvend, gombnyomásra a rajta fekvő személy hátába fúrja a szögeket, és tényleg csak kicsit fáj.

Távozásunkkor még látjuk, amint végzetes röhögőgörcsöt kap egy kisfiú a tépőzáras falon, és ahogy a férfihangot nővé alakító szerkezetben üldögélő gyerekek vihogva énekelnek. Dolly továbbra is csak néz, Kovács Kálmán pedig öltönyben, robotlábakon gurul körbe-körbe a teremben.