Hogyan lett növénygenetikus?

Mosonmagyaróváron születtem, Győrben érettségiztem, apám a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Akadémián volt tanár. Tehát tulajdonképpen családi örökség. Már gimnazista koromban lekerültem Fertődre, Beke Ferenc Kossuth-díjas búzanemesítőnél csináltam az első kísérleteimet. Aztán felvettek Gödöllőre, és azóta is ezen a területen dolgozom.

Magyarországon az elsők között volt, akik a hagyományos növénynemesítés mellett a génátvitellel is megpróbálkoztak. Azóta a genetikailag módosított (gm) haszonnövények legfőbb hazai szószólójává vált.

A hazai géntechnológiai kutatásokat Venetianer Pál indította el az 1970-es években, itt Szegeden. Ők akkor elsősorban bakteriális géneket izoláltak, ezzel kezdődött meg a rekombináns-DNS-technológiák használata Magyarországon. Munkatársaimmal 1981-82-ben kezdtünk géneket izolálni, kukoricából. Mi közöltük az első hazai transzgenikus növényt 1986-ban, ami egyben nemzetközileg az első beszámoló volt a lucernába történő génbeépítésről. Két évig dolgoztam a Harvard Egyetemen mint vendégprofesszor, ott sajátítottam el a dolog módszertanát.

A lelki gyötrelmem abból fakad, hogy 22 éve kutatom a területet hatalmas energiával, stábbal, és látom azt, hogy most hogyan degradálják mindenféle alpári eszközökkel ezt a technológiát, miközben világszerte hasznosítják a gm növényeket. Az sohasem jön át a sajtón, hogy itt lényegében egy növénynemesítési módszerről van szó. A mi munkánk hasznosítója, felhasználója a növénynemesítő, együtt dolgozunk velük, itt Szegeden a Gabonatermesztési Kutató Kht. a fő együttműködő partnerünk.

Milyen új fajták származtak ebből az együttműködésből?

Az itthoni génbeépítésekből még nincs fajta, nem is lehetett. A gm fajta úgy keletkezik, hogy az izolált gént kémcsőben módosítjuk, azt beépítjük a búza, a kukorica több tízezer génje közé, így állítjuk elő a transzgenikus növényt. Ez azután be kell kerüljön egy hagyományos nemesítési programba, ami körülbelül nyolc-tíz évig tart. Most szárazságtűrő fajtákon dolgozunk: az aszály miatt tavaly 12 százalékkal kevesebb búza és 45 százalékkal kevesebb kukorica termett, ezért olyan géneket izolálunk, amelyek szárazságtűrést biztosítanak.

Találtak már ilyen géneket?

Igen, lucernából izoláltunk egy olyan gént, amely egy méregtelenítő enzim szintézisét irányítja. Dohányban kísérletezünk vele, mert azon gyorsan látszik az eredmény. Az enzimet túltermeltettük, és azt tapasztaltuk, hogy a transzgenikus egyedek szignifikánsan jobban tűrik a vízhiányt, a magas fényintenzitást és a magas hőmérsékletet, mint a kontrollnövények. Ezt a gént már a nemesítő kollégák építik be búzába, a transzgenikus vonalnak javult az aratási indexe és az ezermag-súlya is. Ezek a növények most kerülnek be a növénynemesítési programokba.

Ez egy nagy projekt, részt vesznek benne martonvásári, gödöllői, keszthelyi kutatók és oktatók is, egy országos konzorcium, amelynek az a célja, hogy a gabonák szárazságtűrését fokozza. Ezek a fajták még korai stádiumban vannak, a fajtaminősítéshez és az engedélyeztetéshez évek kellenek. A géntechnológia egyik tragédiája, hogy a káosz és a kavarás hatására nagyon megnőttek az engedélyeztetés költségei. Én sem látom pillanatnyilag, hogy ezekből a fejlesztésekből mikor lesznek vethető tenyészanyagok. Mindenesetre szabadalommal is levédtük a technológiát.

Versenyképesek lehetnek a reménybeli magyar gm fajták a multinacionális fajtatulajdonosok hasonló fajtáival?

Ebben is sok félreértés van. Attól függ, hogy milyen növényről van szó. Nem véletlen, hogy búzáról beszélek, mert búzából Magyarországon a vetésterület 80 százalékán magyar fajtákat vetnek. Búzában nincs multidominancia. Ezzel szemben kukoricában tíz százalék alatt van a magyar nemesítők részesedése. Ezért nem kukoricaprojekten dolgozunk, bár az etanol- vagy a keményítőprogram talán majd kivétel lehet. De ha a közvélemény butítása így folyik tovább, biztosan késik a sikeres transzgénikus fajták haszna, a magyar gazdák kárára.

Miért tartja alaptalannak a génátvitellel kapcsolatos fenntartásokat?

Először is nem lenne szabad elfelejteni, hogy a génmanipuláció egy ősi mesterség, évezredek óta folyik. A szelekció és a keresztezés is génmanipuláció. A rózsától kezdve az uborkáig minden haszonnövény genetikailag módosított. Ezek a génszintű beavatkozások kevésbé precízek, mint a géntechnológiai módszerek.

De a klasszikus módszerekkel csak egy fajon belül kombinálódnak a gének, ez azért nem ugyanaz, mint amikor baktériumokból vagy más növényfajokból rakosgatják át őket.

Csak látszólag Isten és ember elleni vétek bakteriális gént növénybe építeni. Ez a folyamat a természetben is sokszor lejátszódik, például a szőlő génjei közé épült Agrobacterium-gének megbízhatóan kimutathatók. A rozs és búza génjeinek keveredése eredményezte a Triticale növényt, a homok gabonáját.

A szakma szeretné pontosítani a géntechnológiai beavatkozások típusait. Transzgenikus növényről akkor beszélünk, amikor, mondjuk, egy baktériumgént vagy egy nem keresztezhető másik növény génjét építjük be. Ezenkívül vannak ciszgenikus növények, amikor a rizs génjét építjük be rizsbe. A törvényi szabályozásban ezt eleve külön kéne választani, mert ha búzagént építesz be búzába, annak minimális a kockázata. Ez a technológia világszerte forradalmasítani fogja a mezőgazdaságot, mert a növények agronómiai értéke javítható a saját gének felhasználásával, például a búza esetében ötvenezer gént lehet kiszedni, átalakítani, visszarakni. És a magyar szabályozás ezt figyelembe sem veszi.

Az első generációs génmanipulált kukoricafajták baktériumtoxinokat termelnek. Ezek a mérgek aztán ott maradnak a talajban.

Szerencsétlen a toxin megnevezés. Itt valójában egy olyan fehérjéről van szó, amely csak bizonyos rovarok bélsejtjeiben hat. Számos közlemény tanúsítja a szelektivitást, és hogy hatás az állatokban nem mutatható ki. Az sem igaz, hogy a növényekben termeltetett fehérje nem bomlik le a talajban, 14 nap a felezési ideje.

Őrült nehéz a közvélemény tájékoztatása, ebben ti, újságírók is nagyon sárosak vagytok, és akkor a politikusokról ne is beszéljünk. A legtöbb képviselő, aki megszavazta a moratóriumot, azt sem tudja milyen hosszú távú károkat okozott mezőgazdaságunk versenyképességének. A géntechnológiát nem tanítják az iskolában.

Én úgy tudom, hogy ebben nemcsak ökológiai aggályok játszottak szerepet, hanem politikai és gazdasági természetűek is. A jelenleg hozzáférhető génmanipulált fajták amerikai gyökerű multinacionális óriáscégek kezében vannak, amelyek a szabadalmaztatott génekkel a mezőgazdasági termelés egészét ellenőrzésük alá vonhatják.

Itt is jó a tényeknél maradni. A kukoricánál már most is a multik dominálják a hazai vetőmagpiacot, ezen a génmanipuláció nem változtat. Már ma a Monsanto, a Pioneer és a DuPont kezében van a magyar kukoricavetőmag-ipar, a vetőmagüzemek. A multik ellen nem azzal kell harcolni, hogy egy új technológiát kizárunk, mert az úgysem fog sikerülni.

Én tudományos tényekről beszélek, de ennek mindig kisebb a hozadéka, mint amikor piros-fehér-zöld zászlót lobogtatsz, plusz odaírod, hogy le a multikkal. Akkor járnánk el logikusan és az érdekeink szerint, ha megtalálnánk az együttműködést ezekkel a cégekkel. A mi gazdáink kerülnek hátrányos helyzetbe, ha nem használhatják ezt a technológiát, miközben Románia, Szlovákia és Csehország már igen. Nagyon nagy pénzekről van szó, amiktől mi elesünk. Az ISAAA szerint tíz év alatt 34 milliárd dollár volt a tiszta gazdasági haszon.

Az ISAAA a multinacionális gm-fajta-tulajdonosok lobbiszervezete, ezt kell mondania. Léteznek más számítások is.

Vegyünk egy konkrét példát! A magyar gazdák tavaly 4,2 milliárd forintot költöttek a kukoricabogár elleni védekezésre: talajfertőtlenítésre, csávázásra, légi védekezésre. Ha lenne egy kukoricabogár-rezisztens hibridünk, és azt vetnénk, akkor megspórolhatnánk nekik ezt az összeget. Ugyanakkor nem szennyeznénk a talajokat, a környezetet.

És létezik ilyen fajta?

Persze, most van engedélyeztetési fázisban az EU-ban. A mai hisztérikus helyzetben, amikor a közvélemény félretájékoztatása igen sikeres, nem engedjük felkészülni a gazdáinkat arra, hogy fokozatosan megtanulják ennek a technológiának a használatát.

Az ökológusok erre azt mondanák, hogy azért ne engedjük termesztésbe a fajtát, mert a molyrezisztenciáért felelős transzgén elterjedhet az egész kukoricapopulációban. Ha egyszer kint van, gyakorlatilag kontrollálhatatlan.

Ez így nem igaz. Ezt a mai vetőmag-termesztési gyakorlat igazolja. Vigyázni kell arra, hogy ne legyen kiszóródás, keveredés vagy idegen beporzás, de ez a hagyományos hibridekre is vonatkozik. Az ilyen hibridek előállításakor sem tűrhető az átporzás, illetve nem vetheted újra, azt is meg kell venni minden évben. A magyar koegzisztenciatörvény túlszabályozta ezt a kérdést.

Ha nincsenek környezeti kockázatok, miért hirdetett most moratóriumot Franciaország a Monsanto rovarrezisztens kukoricafajtájára, mikor korábban köztermesztésbe engedte?

Nem tudom. A Science-ben most jelent meg egy közlemény, amely szerint a növényvédő szerrel kezelt táblákhoz képest szignifikánsan kisebb a rovarrezisztens fajta hatása a nem célorganizmusokra, vagyis ez a technológia sokkal inkább környezetbarát, mint a permetezés, és kevesebbet árt a biodiverzitásnak.

Ön alapította a Barabás Zoltán Biotechnológiai Egyesületet (BZBE), amely a multinacionális fajtatulajdonosokon túl számos hazai, állami kutatóintézetet is a tagjai között tudhat. Kritikusai szerint ez egy pro-gm lobbiszervezet.

A BZBE-t 1999-ben alapítottuk, és tényleg benne vannak a biotechnológiában érdekelt cégek is. Én ezt nem tartom rossz dolognak, ipari partnerek nélkül nem lehet egyesületet szervezni. Ebben az inkorrekt, tudománytalan szituációban segítséget jelent, ha ki akarok adni egy könyvet, vagy konferenciát akarok szervezni. A magyar társadalom, beleértve a politikusokat is, meg kell ismerje a tudományos tényeket és a világtendenciákat.

A BZBE havonta megjelenő hírlevele miért nem közöl szkeptikus vagy nem teljesen egyetértő megközelítéseket?

Olyan helyzetbe kényszerítettek, amikor arra vagyok rászorítva, hogy az alapinformációkat közöljem az olvasóval, a közvéleménnyel, a politikusokkal.

Ki finanszírozza a hírlevelet?

Egy Agricultural Biotechnology of Europe nevű, Brüsszelben működő szervezet.

Vagyis a Monsanto, a Syngenta...

Ez engem nem érdekel. Ha elmennék a Monsantóhoz, valószínűleg közvetlenül is megkapnám ezt a pénzt.

Tehát a BZBE hírlevele a multik érdekeit szolgálja?

A magyar mezőgazdaság érdekeit szolgálja. A multinacionális cégek érdekrendszerében ma már nemhogy Magyarország, de egész Európa egyre kisebb jelentőségű agrárszereplő. Kína és India, majd Afrika jelentik a fontos piacot számukra.

Miért nem engedi, hogy ebben a hírlevélben például Darvas Béla ökotoxikológus is kifejtse a génmanipulációval kapcsolatos fenntartásait? Kiegyensúlyozottabb lenne. Miért nem vesz részt a GMO Kerekasztalban, amely az országgyűlés környezetvédelmi bizottsága mellett, a politikusok tanácsadó testületeként működik?

Darvas Béla és munkatársai két cikket is közöltek a hírlevél első évfolyamában. Persze jobban tennék, ha bírált nemzetközi folyóiratokban adnák el eredményeiket, mielőtt a miniszter vagy az ország felhasználná azokat a brüsszeli tárgyalásoknál. Nemcsak az EFSA, hanem a kutatók többsége is más eredményekre és következtetésekre jutottak, mint ez a kutatócsoport.

A GMO Kerekasztal olyan tudománytalan irányba ment el, amit én nem tudok követni. Kutatói meggyőződésem nem engedi, hogy ebbe a vitába bekapcsolódjak. Szó sincs kerekasztalról, hiszen egyetlen növénynemesítő vagy biotechnológus sincs közöttük. Ez egy hitvita, egy ideológiai vita, politikai felhangokkal. Semmi szükségem sincs arra, hogy agyvérzést kapjak a szakmai tájékozatlanságot hallgatva. Nekem nem kell ott vitatkoznom, mert annak semmi értelme nincsen.

Tudom, hogy az a vád ellenem, hogy a multik szekerét tolom. Pedig egy fillért sem kaptam soha a géntechnológia melletti kiállásért. Mint kutató, ingyen csinálom a hírlevelet. Itt az SZBK-ban egyetlen fillért sem költ el egyik multinacionális agrocég sem, amit én sajnálok. Mert ha lehetne, azt mondanám az érintett kutatónak, hogy köss velük szerződést, végezz közös kutatásokat, és biztosítsuk a haszonból való részesedésünket! Nincs más kiútja a mezőgazdaságnak, ez a legjobb növénynemesítési módszer. Aki ezt használja, az sikeres, aki pedig ostoba, és nem használja, az nagyon le fog maradni.

Nem kellene az ökológusokat és a környezetvédőket is meggyőzni erről?

Láthatjuk a harci elszántságot, a gm növények kiátkozóit nem lehet meggyőzni. Hiába mondanám nekik, hogy uraim, leszállt a mennyből a legszuperebb kukorica vagy burgonya, ami Magyarországot gazdasági világelsővé tenné, nem hinnék el, hogy nem lehetünk géntechnológia-mentes sziget. A legutóbbi hírlevelemben én is javasoltam hogy kezdődjön párbeszéd a géntechnológusok és az ökológusok között, de a jelenlegi GMO Kerekasztallal ezt nem lehet megcsinálni.

Ön szerint ki vizsgálhatja Magyarországon a génmódosított szervezetek környezetre gyakorolt hatását? Egyáltalán szükségesek ilyen vizsgálatok?

Ez alapvetően EU-s közösségi kötelesség, az European Food Safety Authority (EFSA) feladata. Vagy az amerikai Food and Drug Administration (FDA) feladata. Az, hogy magyar kutatók meggyőződésük szerint a nemzetközi hivatalok döntéseit felül akarják írni, lehet, hogy az első egy-két évben elmegy, de egy idő után elszigetelődnek.

Tehát nincs szükség hazai hatásvizsgálatokra?

Szerintem a kukorica mindenhol kukorica, mindegy, hogy Magyarországon vagy Szlovákiában nő. Ezek a vizsgálatok igen költségesek. Egyenlőre csak néhány fajtáról van szó, de előbb-utóbb az összes növényfajt géntechnológiával nemesítjük majd, nonszensz, hogy minden ország külön vizsgálgassa őket. A biztonságot minden szempontból az előállítónak kell garantálnia és igazolnia. Az európai közös szervezetnek pedig meg kell követelniük ezeket a vizsgálatokat. Egyébként is pénzcsinálásról szól a történet, ha a génmanipulált fajták környezeti kockázatainak vizsgálatára pályázati pénzt lehet szerezni, akkor nyilván lesznek is környezeti kockázataik.

Ez fordítva is igaz, génmanipulált fajták előállítására, kutatására is rengeteg pályázati pénzt lehet szerezni, pedig az előnyeik még korántsem egyértelműek. Még nem bizonyítottak.

A haszon dollármilliárdokban mérhető, csökkent a vegyszerfelhasználás, a szén-dioxid-kibocsátás. Nem is a most piacon lévőkre kell odafigyelni, hanem az újabb növényekre, amelyek aszálytűrők, funkcionális élelmiszerek, műanyag- vagy gyógyszeralapanyagot termelnek. Ez nem előny? Ne felejtsük el, hogy a géntechnológia nemesítési felhasználásának kezdetén vagyunk. Folyamatos lesz az ilyen fajták megjelenése.

A génmanipulált fajtákat előállító cégeket gyakran éri az a vád, hogy nem biztosítanak vetőmagot a független kísérletekhez, csak a hozzájuk lojális, általuk finanszírozott kutatóhelyek végezhetik el, például, a környezeti, táplálkozástani hatásvizsgálatokat. Ezeknek a vizsgálatoknak az objektivitását azután sokan megkérdőjelezik.

Mivel a haszon a fajta-előállítónál fog megjelenni, a fajta-előállító kötelessége minden biztonsági kutatást és kísérletet elvégezni. Sajnálatos, hogy ennyire elmérgesedett a helyzet, és nincs bizalom.

Ebből a gyógyszeriparban is elég sok zűr van...

A hatóságnak mindent meg kell tennie azért, hogy korrekt adatokat szolgáltasson a bejelentő, hogy minimalizálja a kockázatot. Mindig lesznek botrányok, nyilván ezen a téren is lesznek. Én azt mondom, hogy a biztonság kérdéseit hatósági szinten kell megoldani, a vizsgálatok költségeit pedig ne a magyar állam fizesse, hanem a bejelentő cég. Az illetékes hatóság pedig az EU-ban az EFSA.

Akadémikusként mi a véleménye a magyar sajtóban évről évre fellángoló MTA-vitáról? Hogy az akadémikusi címek nem a tudományos teljesítmény alapján, hanem érdekkörök mentén kerülnek kiosztásra?

Biztos, hogy találunk példát igazságtalanságra az akadémiai tagválasztásnál. Nálunk is dolgozik olyan kiváló kutató, aki a tudományos teljesítménye alapján régen ott ülhetne, de háromszori nekirugaszkodásra sem választották be tagnak. De az utóbbi időszakban egyre nagyobb súlya van a tényleges teljesítménynek. Ezt nem lehet tökéletesen csinálni, mindig lesznek sértettek, és olyanok is, akik egy kis szerencsével kerültek be. De a rendszer javul, a korrektség irányába megy. Ma már nemzetközi adatbázisok adnak független értékelést a publikációs tevékenységről.

Mi a véleménye a magyar bioetanol-programról?

Magyarországnak nincsenek kikötői, a kukoricafeleslegünket itthon kell felhasználnunk. Bár a jelenlegi tervek túlzóak, túl sok etanolüzemet terveznek, az azért biztos, hogy ez a terület a megújuló energiaforrások előállításának egy fontos szegmense lesz. Magyarországon, éppen a klímaváltozás miatt, nagyon fluktuál a termés. El tudom képzelni, hogy jó években lesz annyi fölösleges kukoricánk, hogy tudjunk bioetanolt gyártani, de lesznek olyan évek is, amikor az összes kukoricánkat a takarmányozásra kell fordítani.

Arról pedig még senki sem beszél, hogy nemcsak keményítőből lehet etanolt gyártani, hanem cellulózból is. Itt pedig megint bejön a biotechnológia: a keményítőt és a cellulózt is rekombináns baktériumokkal kell fermentálni, és a géntechnológia segítségével olyan növényeket is létrehozhatunk, amelyek megtermik a keményítőt, ugyanakkor cellulóztartalmuk is jobban bontható.