1965 decemberében Jim Schlatter kémikus az emésztőrendszeri fekélyek kezelésére alkalmas anyagokat kutatott a G.D. Searle laboratóriumában. A fekélygyógyszer teszteléséhez Schlatternek a gyomorban előforduló tetrapeptideket (négy aminosav-molekulából álló fehérjéket) kellett előállítania. A tetrapeptid laboratóriumi szintézisének egyik lépése egy köztes dipeptid (két aminosav) volt - ez volt az aszpartil-fenilalanin-metilészter, ismertebb nevén aszpartám volt.

Schlatter a munka folyamán kontaktusba került az anyaggal, így amikor később a kémikusok szokásos ujjnyalogatását végezte, meglepő módon édes ízt érzett - némi összpontosítás segítségével újra átgondolta napját és rájött, hogy az utoljára fogyasztott kókuszosfánk óta már mosott kezet. Kávéba keverve rögvest megkóstolták munkatársával az anyagot és örömmel tapasztalták, hogy elmaradt a korabeli édesítőszerekre jellemző keserű utóíz.

Schlatter főnöke Bob Mazur sikeresen lobbizott a vállalatnál, cserébe mára a többmilliárd dolláros édesítőszerpiac jókora szeletét tudhatják magukénak.

Száznyolcvanszor édesebb a cukornál

Az aszpartám száznyolcvanszor édesebb a cukornál. Azonos szintű édesség eléréséhez aszpartámból a cukor mennyiségének egy százaléka is elegendő - így a cukorból származó kalóriák 99,4 százaléka kiváltható aszpartámmal, amely az aminosavakra jellemzően grammonként mindössze négy kalóriát tartalmaz.

Az aszpartám alkotóelemei: az aszpartánsav, a fenilalanin és a metanol. Az aszpartánsav egy "nem esszenciális" aminosav, amelyet az emberi szervezet akkor is előállít, ha az étrend nem tartalmaz belőle egy cseppet sem. Fontos szerepe van a DNS-szintézisben, a vizeletkiválasztásban, illetve idegi jelátvivő anyagként.

Aszpartil-fenilalanin-metilészter, ismertebb nevén aszpartám

Csak a fenilketonuriásokra veszélyes

A fenilalanin egy esszenciális aminosav, vagyis az embernek hiánybetegséggel kell számolnia, ha étrendje ilyen aminosavat nem tartalmaz. Fontos szerepe van a tirozin szintézisben illetve az idegi jelátvivőanyagokban. Ehhez az aminosavhoz köthető fenilketonuria néven ismert öröklött betegség: a fenilketonuriás szervezete nem állítja elő kellő mennyiségben a fenilalanin feldolgozásához szükséges enzimet - a fenilalanin ilyenkor fenilketonként jelenik meg a vizeletben. A fenilketonuria, ha nem veszik időben észre, maradandó szellemi károsodást okozhat - ugyanakkor az első genetikai eredetű betegség, amelyet egyszerű teszttel ki lehet mutatni.

Az aszpartámnak ugyancsak alkotóeleme a metanol, amely természetes eredetű táplálékokban (jellemzően gyümölcslében) szokott előfordulni. A metanol több száz gramm bevitele esetén halálos mérgezést okozhat, az édesítőszerre jellemző kis dózisban azonban könnyedén leküzdi a máj. Az aszpartám csöppet sem veszélyes, egyedül a fenilketonuriásoknak kell tőle tartózkodniuk.