A PLos Genetics kutatói az Edinburghi Egyetemmel együttműködve fedezték fel a fogamzásgátló hatású Katnal1 gént. A gén létfontosságú szerepet tölt be a hímivarsejtek előállításában, hiánya pedig ideiglenes vagy tartós terméketlenséghez is vezethet. A felfedezés komoly jelentőséggel bír, akár a férfiaknak szánt, nem-hormonális fogamzásgátlók alappillére lehet.
A PLos Genetics munkatársai az általuk publikált tanulmányban számoltak be róla, hogy létezik egy gén, a Katnal1, amely segíthet blokkolni a hímivarsejtek kialakulását. Az Edinburgh-i Egyetemmel együttműködő kutatók azt vizsgálták, hogy melyik génváltozat lehet felelős a meddő férfiak terméketlenségéért. A kutatók kezdetben egérkísérleteket végeztek, melynek során megváltoztatták az állatok genetikai kódját, és figyelték, hogy az egyes csoportokból melyik állatok válnak terméketlenné. A mutációkat figyelemmel kísérve rájöttek, hogy a meddőségért a Katnal1 gén felel.
A Katnal1 létfontosságú szerepet tölt be a hímivarsejt előállításánál, a hiánya viszont ideiglenes vagy tartós meddőséget is okozhat. A téma szakértői szerint ez a felfedezés azért is áttörő jelentőségű, mert a férfiak esetében a fogamzásgátlás kizárólag az óvszerre vagy a vazektómiára korlátozódik, a Katnal1-nek köszönhetően azonban számukra is előállítható lenne egy nem hormonális fogamzásgátló tabletta.
A Katnal1 felel annak a fehérjének a kialakulásáért, amely fontos szerepet tölt be a spermaképződést elősegítő sejtekben. A fehérje nélkül a hímivarsejt nem alakulhat ki teljesen, így ezek kidobódnak a szervezetből. A kutatók abban reménykednek, hogy ezt a folyamatot mesterséges úton is reprodukálni tudják. Arra is figyelniük kell, hogy a fehérje hiánya ne váljon tartóssá, mert az maradandó terméketlenséget is okozhat.
Az egyik kutató, dr. Lee Smith elmondta, hogy ha a szóban forgó gént sikerrel el tudnák juttatni a herékbe, az valószínűleg egy új, nem hormonális fogamzásgátló felfedezéséhez vezethetne. A leglényegesebb szempont, hogy a gyógyszer hatása ne legyen maradandó. A Katnal1 csak a fejlődésük későbbi szakaszában avatkozik bele a hímivarsejtek kialakulásába, így azonban a spermaképződést sem akadályozná a korai szakaszban. A folyamat viszonylag bonyolultnak mondható, mivel a szóban forgó fehérjét a sejtek belsejébe kell juttatni, de Lee elképzelhetőnek tartja, hogy felfedezzenek egy kevésbé komplex eljárást is, ahol a beillesztés nem igényel ehhez hasonló körültekintést.
Dr. Allan Pacey, a Sheffieldi Egyetem vezető andrológiai előadója szerint nagy szükség lenne egy nem hormonális fogamzásgátlóra, amit férfiak is szedhetnek; egy ehhez hasonló felfedezés a fogamzásgátlás Szent Grálja is lehet. Pacey azonban azt is megjegyezte, hogy egy ilyen szernek molekuláris szinten kell hatnia, így a kifejlesztése is nagy körültekintést igényel. Ellenkező esetben a fogamzásgátlásnak nemkívánatos mellékhatásai lehetnek, ami tartós egészségkárosodást is okozhat.
Pacey izgalmasnak tartja az Edinburgh-i Egyetem kutatócsoportjának felfedezését. Ez ugyanis nem csupán a fogamzásgátlást reformálhatja meg, hanem arra is rávilágíthat, hogy egyes férfiaknak miért ütközik nehézségekbe a hímivarsejt előállítása, és miért vezet ez teljes vagy részleges terméketlenséghez.