Francia kutatók megállapították, hogy egy holttestben több mint két hétig maradhatnak meg alvó állapotban az őssejtek, amelyeket ki lehet nyerni, életre lehet kelteni, majd más típusú, működő sejtekké alakítani. A Nature Communication című tudományos folyóiratban megjelent publikáció újabb ismereteket tár fel az őssejtek rugalmasságáról; ez a tulajdonságuk teszi őket alkalmassá arra, hogy a felhasználásukkal károsodott szöveteket állítsanak helyre.

A párizsi Pasteur Intézet kutatói szerint figyelemre méltó, hogy a vázizomzatban lévő őssejtek a halál beállta után tizehét nappal is élnek az emberben. Az állatkísérletek hasonló eredményt hoztak: az egerekben 16 napig maradtak meg az őssejtek. Mindkét érték jóval magasabb az eddig feltételezett egy-két napnál. A kutatók kísérleteiből az is kiderült, hogy az őssejtek megtartották differenciálódási képességüket, és hibátlanul működő izomsejtekké lehetett átalakítani őket. A felfedezés új őssejtforrást jelent, és az őssejtmegőrzés új módszereire is rávilágít.

Fabrice Chretien kutatásvezető és csoportja vizsgálataiban úgy találta, hogy a vázizomzati őssejtek csökkentették anyagcseréjüket és energiafelhasználásukat; egyfajta alvó állapotba kerülve élték túl a halál utáni napokat. A továbbiakban mintákat vettek egértetemek csontvelőjéből is, ahol a vérsejtek termelődnek a csontvelői őssejtekből. Utóbbiak négy napig maradtak életképesek a halál beállta után: ekkor még megtartották azt a képességüket, hogy csontvelő átültetés után új szöveteket hozzanak létre.

A kutatók szerint, ha az előzetesen hozzájáruló donoroktól a halál beállta után őssejteket nyerhetnek, akkor enyhíthetik a meglévő sejt- és szövethiányt. A szakemberek ugyanakkor óvatosságra intenek, mert bár a megközelítés nagyon ígéretes, további vizsgálatokra van szükség, mielőtt embereken tesztelnék az eljárást.