Magyarországon 2007-ben rendelték el az első harmadfokú hőségriadót. Azóta több olyan hőhullám is elérte hazánkat, amely erősen megviselte a magyar lakosságot. Az emberi szervezet ugyanis nehezen tolerálja a tartós meleget, és ha nem képes lehűteni magát, hőpangás, rosszabb esetben napszúrás vagy hőguta lép fel, ezek következményeként pedig akár súlyos egészségkárosodás is bekövetkezhet. Szomorú statisztika, hogy kánikulák idején ötfokos hőmérséklet-emelkedés akár 10-15 százalékkal is növelheti a halálozások számát.
A nyári meleget csak vízparton vagy légkondicionált helyiségekben viseljük jól, sokunknak azonban nincs lehetősége arra, hogy ilyen körülmények között hűsöljön. Márpedig ha szervezetünk túlhevült, rövid időn belül meg kell találnunk a módját, hogy levezessük a felesleges hőt, különben ez az állapot akár végzetessé is válhat.
Általános iskolai tananyag, hogy az emberi testben zajló élettani folyamatok szempontjából a 36-37 Celsius-fokos hőtartomány tekinthető optimálisnak (a felszínen 36,5, a belső szerveknél pedig 37 fok). Az állandó testhőmérsékletet a szervezet hőszabályzó mechanizmusai biztosítják, ezek közé tartozik a verejtékezés és a bőr vérkeringésének fokozódása, amelyek a hőleadást segítik elő. Amikor sokat mozgunk, vagy környezetünk hőmérséklete tartósan megemelkedik, testünk rengeteg folyadékot párologtat el azért, hogy lehűtse magát.
„Magától értetődő, hogy a felesleges hőtől az emberi szervezet esetében is csak a fizikából megismert alapelvek szerint lehet megszabadulni, vagyis hővezetéssel, hőáramlással és hősugárzással” – mondja dr. Gödölle Zoltán, az Árpádházi Szent Erzsébet Rehabilitációs Szakkórház kardiológus főorvosa. „Amikor például nekidőlünk egy templom hűvös falának, vagy egy kád hideg vízbe merülünk, a hővezetés elvét használjuk fel saját magunk lehűtésére. De az izzadás, tehát a verejtékünk elpárologtatása is a termodinamika törvényein alapuló folyamat, amely hőt von el a testünktől.”
A hőség zavara
Az orvosi tankönyvek szerint a szervezet hőháztartásában akkor keletkezik zavar, ha magas külső hőmérséklet mellett jelentősen fokozódik a hőtermelés és/vagy csökken a hőleadási képesség. Az izzadás hatásfoka például magas páratartalom esetén csökken, míg a tartós erőkifejtés rengeteg belső hőt termel.
Hőháztartásunk zavarának különböző fokozatai vannak. A legenyhébb állapot az úgynevezett hőkimerülés, amelynek többféle oka lehet. Az egyik az, amikor valaki azért merül ki, mert az éjszakai melegtől egyszerűen képtelen aludni, regenerálódni. Ezen kívül beszélhetünk vízhiányos és sóhiányos hőkimerülésről is, amelyek az erőteljes izzadás, illetve a nem megfelelő folyadék- és ásványianyag-pótlás következtében alakulhatnak ki.
A következő fokozat a hőpangás, amely akkor lép fel, ha testünk hőleadása valamilyen okból (például túl magas külső hőmérséklet, magas páratartalom, vastag ruházat miatt) akadályba ütközik, ezért a szervezetben keletkezett hő felhalmozódik. Nagyfokú izzadás, hányinger, szapora légzés és pulzus a jellemző tünetek. Hűvös helyiségbe vonulva, sok folyadékot fogyasztva, a fölösleges ruházattól megszabadulva a panaszok gyorsan enyhíthetők.
A napszúrás a fedetlen fejet érő közvetlen és erős napsugárzás eredménye. A rendkívüli hőhatás következtében a koponyacsont túlmelegszik, ami gyulladásos folyamatot indít el az agyhártyában, ez pedig vizenyősödéssel jár. A térfogatkorlát miatt megnövekszik az agyra nehezedő nyomás, amely szélsőséges esetben a létfontosságú agyi területek működését is veszélyezteti, és halálhoz vezethet. A napszúrás fejfájással, szédüléssel hányingerrel, nyugtalansággal és eszméletvesztéssel járhat. Elsősorban a fej hűtésével és sötét helyen való pihenéssel szüntethetők meg a panaszok.
A hőháztartás végső felborulását a hőguta tünet együttese jelzi. Ilyenkor a szervezet hőszabályozó mechanizmusai teljesen csődöt mondanak, ami a testhőmérséklet jelentős emelkedéséhez (akár 41 fok is lehet), szédüléshez, vérnyomáscsökkenéshez, tudatzavarhoz, eszméletvesztéshez és végső esetben a keringés összeomlásához, halálhoz is vezethet.
A makacs forróság – más-más okokból – az idősek és a kisgyermekek egészségét veszélyezteti leginkább. Előbbiek eleve hajlamosak a kiszáradásra, ráadásul egy bizonyos életkor felett kevésbé van szomjúságérzetük, ezért sokszor külön is figyelmeztetni kell őket, hogy elfogyasszák a szükséges napi folyadékmennyiséget. Ezen felül az idős szervezet kisebb intenzitású verejtékezésre képes, hiszen az izzadságmirigyek a kor előrehaladtával egyre kevesebb verejtéket termelnek, így csökken a hűtési képesség, és nő a hőguta kockázata.
A csecsemők és a kisgyermekek esetében hőség idején az elsődleges problémát az okozza, hogy testüknek még kicsi az úgynevezett folyadéktere, vagyis folyadéktartaléka. Ezt tartós hőhatás és nem megfelelő vízpótlás következtében gyorsan elveszíthetik, ami vérnyomásuk drasztikus csökkenéséhez, majd keringésük összeomlásához vezethet.
„Alapesetben, tehát amikor nem a vízben vagy egy légkondicionált helyiségben tartózkodunk, az emberi szervezetnek az izzadás az egyetlen eszköz arra, hogy megszabaduljon a felesleges hőtől. Ennek hatékonyságát rontjuk akkor, amikor szőrtelenítést végzünk testünk különböző területein. Talán sokak számára meglepő, de a szőrszálak egyik funkciója éppen az, hogy a verejtékcseppeket elvezessék a bőrünkről, mert így – a különböző műszaki eszközöknél alkalmazott hűtőbordákhoz hasonlóan – nagyobb hőleadó, illetve párologtató felület keletkezik.” – mondja Gödölle. „Az északi népeknél, ahol hidegebb az éghajlat, az emberek testén vékonyabb, puhább és ritkásabban elhelyezkedő szőrszálak nőnek. Minél délebbre megyünk, annál erősebb és drótszerűbb az ott élők szőrzete, hiszen az egyenlítőhöz közeledve egyre nagyobb hűtőfelületre van szükség.”
De nem csupán a szőrtelenítéssel béníthatjuk meg a verejtékezés hőleadási funkcióját. A különböző izzadásgátló dezodorok és stiftek kánikulában történő használatával szélsőséges esetben akár mi is felelősek lehetünk szervezetünk hőháztartási zavarainak súlyosbodásáért. Ezen kívül öltözködési szokásainkkal is sokat ronthatunk a helyzeten, hiszen a nem megfelelő ruházat visszatartja testünk melegét, így nem érvényesülhet a hősugárzás elve.
Dr. Gödölle Zoltán szerint a szervezet hőérzékelését számos módon be lehet csapni: „Amikor valaki például ventillátorral kezdi fújni az arcát, és az lehűl, akkor azzal az egész testére ható komfortérzést vált ki. Ez sokszor jelentősen befolyásolja a valós hőérzetet. A becsapás másik formája az alkohol, amely nem csupán vízhajtó hatása miatt számít veszélyes italnak kánikula idején, hanem azért is, mert nagy mennyiségben fogyasztva egyszerűen kiiktatja az agy hőközpontját. Ez ugyanis egyfajta termosztátként irányítja szervezetünk hőszabályozó mechanizmusait, amelyek megfelelő működése nélkül hamar hőguta alakulhat ki.
A koffeinfogyasztás szintén komoly veszélyeket rejt a nagy hőségben. Részben azért, mert fokozza az anyagcserét, amely plusz hőtermeléssel jár. Másrészt, ha izzadunk, és kevés folyadékot fogyasztunk, akkor vérnyomásunk lecsökken, bágyadtak leszünk, amin sokszor egy kávé megivásával próbálunk segíteni. A koffein vízhajtó hatása miatt azonban ez később még alacsonyabb vérnyomást eredményez, ezért újabb kávét iszunk, vagyis ördögi körbe kerülünk. A végeredmény: kiszáradás, keringési zavarok, koffeinmérgezés.
Magyarországon az ÁNTSZ (Állami Népegészségügyi és Tisztiorovosi Szolgálat) irányításával 2000-ben kezdték el vizsgálni a klímaváltozás következtében mind gyakoribbá és intenzívebbé váló hőhullámok egészségkárosító hatását. Kezdetben a Nemzeti Környezet-Egészségügyi Akcióprogram, majd később egy nemzetközi együttműködésben megvalósuló kutatás keretében a szakemberek azt vizsgálták, hogy milyen statisztikai összefüggés áll fenn a Kárpát-medence meteorológiai és környezet-egészségügyi mutatóinak alakulása, valamint a halálozási adatok között. Az elsődleges cél az volt, hogy megtalálják azt a paramétert, amelyik a leginkább befolyásolja a napi halálozást, majd meghatározzák azokat a küszöbértékeket, amelyek egy későbbi hőségriasztási rendszer alapját képezhetik.
„A kutatás során 31 év adatait dolgoztuk fel a hőmérséklet, a páratartalom, a légnyomás és egy sor egyéb mutató tekintetében. Azt tapasztaltuk, hogy a vizsgált paraméterek közül a legnagyobb mértékben a napi átlaghőmérséklet van összefüggésben a halálozási adatok alakulásával” – mondja dr. Páldy Anna, az ÁNTSZ Országos Közegészségügyi Intézetének főigazgató helyettese. „A Kárpát-medence esetében 25 foknál kezd meredekebben emelkedni az a görbe, amelyik a halálozás és a hőmérséklet viszonyát képezi le, a következő töréspontot pedig 27 foknál találjuk. Ezek azok a küszöbértékek, amelyekhez a hőségriadó különböző fokozatait kötjük. A statisztikák szerint 25 fok felett minden 5 fokos átlaghőmérséklet emelkedés 10-15 százalékkal növeli a halálozások számát.”
A kutatók által kidolgozott elmélet főpróbájára 2005-ben került sor. A kezdetben csak Budapestre és környékére fókuszáló hőségriasztó rendszert a kedvező tapasztalatok hatására 2006-ban az egész országra kiterjesztették. Az első harmadfokú, vagyis legmagasabb szintű hőségriadót 2007-ben kellett elrendelni.
Európa déli részén már régóta működnek hasonló rendszerek, a 2003-as nagy hőhullám óta pedig számos nyugat-európai állam is ezt a megoldást választotta a hőség elleni védekezés egyik eszközéül. „A hőmérséklet és a halálozás viszonylatában minden ország eltérő küszöbértékekkel rendelkezik. Magyarországon viszonylag hamar elvégeztük ezt a kutatómunkát, ilyen értelemben tehát az élmezőnybe tartozunk” – fogalmaz Páldy. „Az elmúlt évtized első felében Európában csak Olaszországban, Spanyolországban és Portugáliában működött fejlett hőségriasztás, Közép-Kelet Európában pedig még most is egyedül hazánk büszkélkedhet ilyen rendszerrel.”
A hőségriadó elrendelése Magyarországon az ÁNTSZ hatáskörébe tartozik. Az első fokozat (figyelmeztető jelzés) kritériuma az, hogy az átlaghőmérséklet legalább egy napig elérje vagy meghaladja a 25 fokot. Ez a jelzés elsősorban a mentőszolgálatnak szól. A második fokozat elrendelésének feltétele, hogy az átlaghőmérséklet legalább három egymást követő napon elérje vagy meghaladja a 25 fokot. A harmadik fokozat akkor lép életbe, amikor az átlaghőmérséklet legalább három egymást követő napon meghaladja a 27 fokot. A 2. és 3. fokozat esetében a lakosság tájékoztatásán túl az ÁNTSZ feladata, hogy értesítse a megyei népegészségügyi szakigazgatási szerveket, amelyek az egészségügyi ellátórendszer egységeinek informálásáért és felkészülésük elősegítéséért felelnek. Az önkormányzatok és a védelmi bizottságok értesítése, illetve tájékoztatása szintén a hőségriadóhoz rendelhető feladat.