Egy, a Lancet című brit orvosi folyóiratban közölt tanulmány szerint a világ felnőtt lakosságának harmada fizikailag inaktív, a passzív életmód évente ötmillió ember életét követeli. Nagyjából minden harmadik, tizenöt évesnél idősebb egyén – vagyis világszerte mintegy másfél milliárd ember - életvitele nem felel meg a fizikai aktivitásra vonatkozó jelenlegi ajánlásoknak. A jelentés a problémára világjárványként hivatkozott. A kamaszok körében még aggasztóbb a helyzet: a 13 és 15 év közöttiek körében ötből négyen nem mozognak eleget.

A tanulmány fizikai inaktivitásnak azt tekinti, ha valaki nem végez hetente ötször harmincpercnyi, közepes intenzitású testmozgást, vagy hetente háromszor 20 perc nagy intenzitású testmozgást, esetleg ezek kombinációját. Megállapították a tanulmányban azt is, hogy az inaktivitás növekszik a korral, gyakoribb a nőknél, mint a férfiaknál, és a magasabb jövedelmű országokban a lakosság nagyobb hányadát érinti.

Egy másik Lancet-tanulmány népességstatisztikákkal hasonlítja össze a fizikai aktivitás szintjét és egyes betegségek előfordulását, köztük a cukorbetegségét, a szívbetegségekét és a rákét. Az eredmény alapján a mozgáshiány 2008-ban több mint 5,3 millió ember halálát okozta az 57 millió halálesetből. A tanulmány állítása szerint az inaktivitás a dohányzásnak és az elhízásnak megfelelő nagyságú kockázati tényezőt jelent. Becslések alapján a mozgáshiány okozza a szív- és érrendszeri betegségek hat százalékát, a 2-es típusú (felnőttkori) cukorbetegség 7 százalékát, valamint a mellrák és a vastagbélrák 10 százalékát.

A tanulmány szerzői azt állítják, hogy ha a mostanihoz képest 10 százalékkal kevesebben lennének inaktívak, az visszafogott becslések szerint is évente félmillióval kevesebb halálesetet jelenthetne világszerte. Az emberi testnek mozgásra van szüksége ahhoz, hogy a csontok, az izmok, a szív és más szervek megfelelően működjenek. A szakemberek azonban épp azt hangsúlyozzák, hogy miközben az emberek egyre több időt töltenek el számítógép előtt, televíziót nézve vagy autóban ülve, egyre kevesebb időt szánnak gyaloglásra, futásra vagy kerékpározásra. A szerzők arra is kitértek, hogy globális összefogásra van szükség a fizikai aktivitás támogatásában: javítani kell a gyalogosok és a biciklisták helyzetét a városi utakon, az iskolákban több testnevelésre van szükség, és növelni kell a bárki számára szabadon hozzáférhető edzőhelyek számát.