Kanadai kutatók megállapították, hogy azok a betegek, akik a szívműtétjük során nem kapnak vérátömlesztést, gyorsabban és kevesebb szövődménnyel gyógyulnak. A nagy, nyitott szívműtétekhez az operációs technika miatt sok vérre van szükség, de vannak olyanok, akik vallási okokból nem fogadják el a vérátömlesztést.
A bonyolult szívműtétek közben a páciens saját szíve nem működik és a vérkeringést a szív-tüdő pumpa biztosítja, melyben a vért a gép tölti fel folyamatosan oxigénnel. Vannak, akik már műtét előtt tudatják a sebésszel, hogy vérátömlesztést semmilyen formában nem fogadnak el, ezért a Clevelandi Klinika szívsebészeti osztálya különleges technikát dolgozott ki arra, hogy az operált beteg minden csepp saját vérét sikerüljön megtartani.
Az intézetben csaknem harminc év alatt 322 olyan szívbeteget operáltak, aki a vérátömlesztés semmilyen formáját nem fogadták el. Mivel ezeknek a pácienseknek a gyógyulási adatai, későbbi sorsa pontosan ismert volt, a szakemberek összehasonlították azokat a klinikán operált, azonos nemű, korú, valamint betegségű páciensek adataival. A megfelelő kontrollcsoportot nem volt nehéz összeállítani, mivel a vizsgálat idején a klinika szívsebészeti osztályán csaknem ötvenezer beteget műtöttek transzfúzió alkalmazásával. Ebből a csoportból emelték ki azokat, akik minden szempontból hasonló esetek voltak.
A vérátömlesztést nem engedélyező betegeknél a vért konzerváló módszer az volt, hogy olyan vékony csöveket használtak a betegek saját vérének optimális keringtetésére, mint a gyermekműtéteknél. Az operáció előtt a betegeknek sok vaskészítményt és többféle vitamint adtak, és az orvosok is különleges technikával dolgoztak.
A szívműtét után a vérpótlást visszautasító betegcsoportban ritkább volt többféle szövődmény, például az infarktus vagy a vérzés, a páciensek rövidebb ideig szorultak lélegeztetésre és ennek megfelelően korábban visszakerültek a műtét utáni őrzőszobából a kórterembe, mint társaik, akiknél a szokásos operáció történt. Mind a műtét utáni egyesztendős, mind a húszéves eredmények gyakorlatilag azonosak voltak a két betegcsoportban.