Világszerte számos helyen kutatják, hogy miként állíthatnák vissza a látássérült páciensek látását, illetve hogyan javíthatják az érintettek életminőségét. Roska Tamás akadémikus a Magyar Bionikus Látásközpontban zajló, Németh János szemészprofesszorral közösen felügyelt, reményt keltő bionikai kutatásokról nyilatkozott.
„Évek óta kísérleteznek elektronikus csipekkel, amelyekkel elektromos jeleket vezetnek a retina elhalt optikai érzékelői helyére. Én magam is dolgoztam ilyen csipekkel, amelyek bizonyos mértékig helyettesíthetik az elhalt retinasejteket” – mondta el Roska, akinek egyik legjelentősebb eredménye az úgynevezett CNN-chip (Cellular Neural Networks) megalkotása, ami egy érzékelőkkel ellátott topografigus hullám számítógép. Ilyen, vagy ennél egyszerűbb csipeket lehet használni a bionikus szemprotézisekben is. A bionika tudománya egyesíti a csúcstechnológiák közül a biotechnológia, valamint az elektronika és informatika ismereteit.
A retina, azaz a látóhártya fogja fel a külvilágból érkező fényingereket, majd bonyolult, sokcsatornás jelfeldolgozás és számítás után továbbítja az agyba az információt. A retina megbetegedése épp ezért teljes látásvesztéssel is járhat. A retina-implantátumokkal az ideghártya károsodott fényérzékelőit igyekeznek pótolni.
Az egyik legígéretesebb, retina alá beültethető implantátumot Eberhart Zrenner németországi csoportja fejlesztette ki, akikkel szoros együttműködést alakítottak ki a Magyar Bionikus Látásközpont szakemberei. A német csoport csipje egy mindössze 100 mikrométer vastagságú, 3 milliméter hosszúságú és szélességű lapocska, amin 1520 fotocella található. Ezek alakítják a fényt árammá, melyet az idegsejtekhez vezetnek hasonlóan ahhoz, ahogyan a retina fényérzékelő sejtjei működnek.
„Az elektromos stimuláció tudományosan érdekes dolog, de ha sikerül, akkor is csak részleges megoldást nyújt. Az elektronikus chip fontos közbenső lépés, de szerintem átmeneti állapot, mert kezd már kirajzolódni a hosszú távú megoldás, amely biológiai módon, genetikai mérnökséggel állítaná vissza a látást. Folynak kísérletek, amelyekben például zöldalgákból származó fényérzékelő sejteket juttatnak be a retina elhalt fényérzékeny sejtjei helyébe” – magyarázta Roska. Az akadémikus szerint ezen a területen talán a bázeli Friedrich Miescher Intézetben működő kutatócsoport jutott a legtovább; ezt egyébként fia, Roska Botond vezeti. A kutatók genetikus mérnökei elérték, hogy fiziológiailag és funkcionálisan is helyreálljon a kísérleti egerek látása; egy-két éven belül a klinikai kísérletek is megkezdődhetnek.
A Semmelweis Egyetem Németh János professzor által vezetett Szemészeti Klinikájának és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Információs Technológiai Kara Jedlik Laboratóriumának együttműködésében tevékenykedő Látásközpontban olyan hordozható, egyszerű eszközöket is kutatnak és fejlesztenek, amelyek segítenek a vak emberek tájékozódásában. A két egyetem sok kutatási központjának egyikeként működő Látásközpont két meghatározó kutatója Kusnyerik Ákos orvos, illetve a mérnök végzettségű Karacs Kristóf.
A bionikus szemüvegnek nevezett eszköz valójában mobiltelefon. Az akadémikus elmagyarázta, hogy a telefonba egy képfolyam érkezik be, ami egy számítógépegységgel is kommunikálhat, végül bemondja használójának, hogy éppen mit lát. A mobiltelefonban van hangérzékelés és speciális kamera, de több funkcióval, például gyorsulás- vagy inerciamérővel is felszerelhető. A professzor szerint az eszközöket tucatnyi vak ember teszteli már egy éve.