Amerikai kutatók egérkísérleteik alapján megállapították, hogy az Alzheimer-kórt jellemző fehérjeplakkok első megjelenésekor alvászavarok kezdődtek az állatoknál – számolt be róla a BBC. Az Alzheimer-kór kialakulása közben, annak akár egy-két évtizedig is tartó kezdeti szakaszában az érintett embereknél még nem jelentkeznek memóriaproblémák, gondolkodásuk tiszta lehet egészen a betegség késői szakaszáig. Akkor azonban a kezelés már szinte lehetetlen, mert az agy egyes területei visszafordíthatatlanul károsodtak.

Ez az oka annak, hogy a kutatók világszerte keresik az Alzheimer-kór korai, még a tünetek felbukkanása előtti megállapítására alkalmas jeleket. Az egyik ilyen jelző lehet a béta-amiloid fehérje vérszintje, amely mind az egereknél, mind az embereknél 24 órán belül természetes módon hol emelkedik, hol csökken. Amikor azonban ez fehérjeplakkokat képezve kirakódik az agyban, végleges károsodást okoz.

A St. Louis-i Washington Egyetem kutatói a Science Translational Medicine című szakfolyóiratban ismertetett tanulmányukban egereken vizsgálták, hogy milyen látható jelei vannak annak a folyamatnak, amikor az agyban kirakódnak a fehérjeplakkok. A kísérletekben az éjszakai egerek szokásuk szerint nappal óránként 40 percet aludtak. Amikor azonban a fehérje agyi lerakódása megkezdődött, az egerek alvási szokása megváltozott, óránként 30 percre csökkent az alvással töltött idejük.

„Ha az alvási rendellenességek ilyen korán elkezdődnek az emberi Alzheimer-kórnál is, akkor ezek a változások könnyen azonosítható jelei lehetnek a betegségnek" – vélekedett David Holtzman, a kutatók egyike. Ugyanakkor elismerte, hogy azt még nem tudják, hogy az alvási rendellenesség mely formájára kellene odafigyelni az embereknél - az elalvási nehézségre, az átalvás problémájára vagy valami másra. Más szakemberek arra is figyelmeztetnek, hogy az egérkísérletek eredményei igen sokszor nem igazolódnak a humán próbák során, emberre való érvényességük korlátozott.