Brit és amerikai kutatók rátaláltak a prosztatarák két határozott genetikai markerére, amelyekkel megjósolható, hogy a páciensnek agresszív típusú-e a betegsége. Ezekre a jellemzőkre alapozva tervezték meg kísérleti vértesztjeiket, amelyek vonalkódhoz hasonlóan olvassák ki a genetikai jegyeket. A The Lancet Oncology című orvosi folyóiratban közzétett tanulmányok szerint hamarosan vérteszt használatával dönthetik el, hogy melyik páciensnek van szüksége azonnali kezelésre.

„A prosztatarák nagyon sokféle lehet. Egyes emberek évekig élnek vele tünetek nélkül, másoknál viszont a betegség agresszív és életet veszélyeztetető típusa jelentkezik" – magyarázta Johann de Bono kutatásvezető, a Brit Rákkutató Intézet munkatársa. Ezért alapvetően fontos lenne, hogy sikerüljön olyan tesztet kifejleszteni, amellyel megbízhatóan különböztethetők meg a típusok.

Miközben a szakértők szerint az esetek nagyjából felénél a prosztatarák gyorsan kifejlődik, átterjed más szervekre és halálossá válik, addig az esetek másik felében nem terjed túl a prosztatán, és kicsi a valószínűsége, hogy veszélyeztesse az illető életét. A gondot az okozza, hogy korai stádiumban nem tudják pontosan megmondani, hogy melyik típusról van szó, szükség van-e azonnali kezelésre.

A brit kutatók amerikai kollégáikkal közösen állapították meg, hogy a vérsejtekben ki- és bekapcsolt állapotban lévő gének egy csoportjának mintázata pontosan megjósolja az előrehaladott prosztatarákos páciensek túlélési esélyét.

De Bono úgy véli, hogy az általuk a vérben megtalált genetikai jegyek megbízhatóbbak, mint az eddig alkalmazott tesztek. Első vizsgálatukban száz prosztatarákos páciens vérmintájának teljes génelemzését végezték el Londonban és Glasgowban. Feltérképezték a gének aktivitási mintázatát, és statisztikai modellek segítségével megállapították, hogy melyik mintázathoz tartozik agresszív és melyikhez kevésbé agresszív ráktípus.

Összesen kilenc kulcsfontosságú gént jelöltek ki, amelyek aktivitását érdemes vizsgálni. A második körben hetven amerikai páciensnél már csak ezekre a génekre összpontosítottak. Ismét úgy találták, hogy adott génaktivitási mintázat mellett csupán 9 hónap volt a betegek átlagos túlélése, míg e mintázat megjelenése nélkül 21 hónap.

A második most ismertetett tanulmányban a bostoni Dana-Farber Rákintézet kutatói hat gént azonosítottak, amelyek jelenléte a prosztatarák agresszív típusára utal. Ez alapján 62 páciensnél jósolták meg megbízhatóan a várható túlélést: az egyik csoport tagjainak átlagos túlélése nem érte el a 8 hónapot, míg a másik csoport tagjaié közel 35 hónap volt.

A prosztatarák a tüdőrák után a második leggyakoribb ráktípus a férfiaknál. Világszerte közel 900 ezer új esetet diagnosztizáltak 2008-ban, a legutóbbi évben, amelyről már teljes összesítéssel rendelkezik az Egészségügyi Világszervezet (WHO).