Az előző télen kevesebben haltak meg kihűlés miatt, mint a mostanin. A fagyás súlyosságát csak az orvos tudja megállapítani, de a kihűlt embereken viszonylag könnyű segíteni.
Magyarországon a mostani télen több emberrel végzett a fagyhalál, mint tavaly. 2012. október 1-je és 2013. január 21. között nyolcvanhárman fagytak meg a szabad ég alatt és fűtetlen otthonukban, míg egy évvel korábban hetvenen – írja a napidoktor.hu a Magyar Szociális Fórum jelentését idézve. 71 személy a kórházba kerülése után hűlt ki, az orvosok rajtuk már nem tudtak segíteni; egy évvel ezelőtt ez a szám hatvanhét volt.
Tavaly október és január 21. között tehát összesen 154-en fagytak halálra, egy évvel korábban 137-en. A legtöbben a saját, fűtetlen otthonukban hűlnek ki: a vizsgált időszakban ötvenen haltak meg a saját lakásukban, 33-an a szabad ég alatt. A halálesetek 89 százaléka vidéken történt.
Kihűléses halálról akkor beszélhetünk, amikor a hideg hatására a test feladja a küzdelmet, és leállnak az életfunkciók. Az emberi test átlaghőmérséklete 37 Celsius-fok; a fokozatosan csökkenő hőmérséklet alatt alakul ki a fázás érzete, ami ellen öltözködéssel és fűtéssel védekezünk. Fagypont körül huzamosabb ideig nem bírjuk: elsősorban a ruházattal nem védett testfelületeink vannak kitéve a fagyveszélynek.
A fagyhalál állapota régóta ismert. Több ezer éves múmiáról is vannak feljegyzések, amelyeken a fagyás jeleit fedezték fel a chilei hegyekben. Napóleon sebésze, Dominique Larrey báró szintén készített orvosi feljegyzéseket a fagyásról. A hadsereg moszkvai visszavonulása közben készült, 1812-es dokumentumokban Larrey elsőként írt a fagyás-olvadás-fagyás ciklus miatt megviselt katonák állapotáról, akik a napközben elfagyott végtagjaikat éjjelente a tüzek mellett melengették, majd másnap újra megfagytak.
A fagyás manapság nem katonai, hanem társadalmi probléma. A nemzetközi adatok szerint napjainkban a hideg évszakokban a Föld különböző területein elsősorban a 30-49 év közötti férfiakat éri fagyhalál. Elsőként az orr, a fül, az arc, a kéz- és lábujjak érintettek. A hideg hatására elsőként az erek reagálnak: a szervezet belső szerveiből kerül hőutánpótlás a hidegebb részekbe, azonban a folyamatos hideg hatására az erek végül úgy összeszűkülnek, hogy beáll a fagyás. Miután megjelennek a sejtek körül a jégkristályok, leáll a folyadékmozgás, ami kiszáradáshoz, majd a sejtek megsemmisüléséhez vezet. Kisebb-nagyobb vérrögök is képződhetnek, amelyek bonyolult kölcsönhatásokat indítanak be: gyulladások és szövetkárosodás is felléphet.
A fagyás felismerésében segíthet a tünetek ismerete. Felületi fagyás esetén előfordulhat égő érzés, zsibbadás, bizsergés, viszketés, vagy hideg érzés az érintett területeken. A bőr kifehéredik, és ha megnyomjuk, némi ellenállás érezhető. Mély fagyásnál a testfelület érzéketlenné, a bőr viaszossá válik, a duzzanat és a vérrel teli hólyagok környékén fehéres-sárgás, helyenként lilás-kékes elszíneződéssel. A fagyott testfelület kemény, nincs ellenállása, és idővel elfeketedik. A testfelület fagyása jelentős fájdalommal jár, a folyamatos, tompa fájdalom 2-3 napon belül lüktetéssé alakul át – ez addig tarthat, amíg a végső szövetszétválasztás befejeződik.
A fagyott embereket meleg helyre kell vinni, hogy megakadályozzuk a további hőveszteséget. A végtagokat érdemes megszabadítani az összehúzó ékszerektől, ruháktól, ugyanis ezek gátolják a véráramlást. A beteget meleg folyadékkal kell itatni, a fagyott testfelületet pedig száraz, steril kötszerrel, pamut ruhaneművel érdemes takarni. Dörzsölni nem tanácsos, mivel az további szöveti károsodást okozhat. A fagyott testfelületek eleinte egészséges képet mutatnak, ami megtévesztő lehet, így érdemes orvoshoz fordulni, aki elvégezheti a fagyás és a szöveti károsodás súlyosságát felmérő vizsgálatokat.