Egymilliárd ember közös táncával akarják felhívni a figyelmet a One Billion Rising nevű akció szervezői arra, hogy élete során legalább egyszer minden harmadik nőt megvernek vagy megerőszakolnak. A bántalmazás valóban nagy probléma, a jelenség tudományos hátterével, a következmények pontos hatásmechanizmusával kapcsolatban a pszichiátriai körökben sem teljes az egyetértés, az viszont biztos, hogy sokan nem is sejtik, hogy valójában ők maguk is bántalmazónak számítanak.
„A legfontosabb dolog annak tisztázása, hogy mit is jelent pontosan a bántalmazás” – mondja dr. Unoka Zsolt, a Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikáján működő pszichoterápiás osztály főorvosa. „Az emberek legnagyobb része nem tudja, hogy nem csupán a nemi erőszak, illetve a verés számít ide.” A szakember felsorolása szerint már a szexuális bántalmazás is többrétű, nem kell megerőszakolni valakit ahhoz, hogy szenvedjen, már az is elég, ha valakihez akarata ellenére közelítenek, ha meglesnek, de a szexuális töltetű megjegyzések is ide tartoznak. Bántalmazásnak minősül az érzelmi zsarolás, és az sem helyes, ha valaki csak fenyegeti a gyerekét azzal, hogy megveri, felpofozza.
A megszégyenítés és a megalázás is hasonló a hatást vált ki az elszenvedőben, ahogy annak is egy egész életre kiható következményei lehetnek, ha egy gyereket egyszerűen érzelmi vagy fizikai szempontból elhanyagolnak, vagyis nem elégítik ki a gyerek szükségleteit: nem adnak neki enni, nincs fűtés a lakásban vagy egyszerűen csak nem szeretik. Érdekesség, hogy ez ellenkező előjellel is működik, vagyis az sem jó, ha a szülő például a tanulást, a társadalmi szabályok elsajátítását és betartását nem követel meg a gyerektől. Unoka szerint fontos tudni, hogy a szülők alkoholizmusból vagy egyéb függőségből származó elérhetetlensége is erős forrása a nehezen feldolgozható, bántalmazáshoz hasonló élményeknek. „Sokan nem tudják, de a maradandó sérüléshez már az is elég, ha valaki csak szemtanúja, megfigyelője a bántalmazás valamely formájának” – egészíti ki a meglepően széles kört a szakember.
Fontos tudni, hogy a bántalmazásnak hosszú távú következményei vannak. Jól leírható biológiai változások állnak be a -atására , az egyik legfontosabb, hogy hibásan alakul ki az a rendszer, ami a test stresszhelyzetben leadott válaszait szabályozza. Ez a rossz működés károsan befolyásolja például a traumatikus emlékeket előhívó folyamatokat, illetve az izgalmi helyzetben adott választ is. „Ez az egyik oka annak, hogy van olyan bántalmazott gyerek, aki szülőként aztán nem a legjobb, amúgy ismert megoldást választja ki a valaha hallottak közül, hanem mindenféle differenciált helyzetértékelés helyett a legegyszerűbb választ adja: üt” – fogalmaz a szakember. „A másik ok, hogy az ilyen emberek sokszor nem is ismerik a szituáció helyes megoldását, hiszen a szüleiktől azt tanulták, hogy bizonyos helyzetekben a pofon vagy a verbális erőszak a kiút.”
Unoka szerint ez az állapot ha nehezen is, de legyőzhető, azonban ezt megnehezíti, hogy hazánkban általában az áldozatok pszichiátriai kezelése az első, az erőszakos természetű emberek még akkor sem kapnak könnyen segítséget, ha önállóan felismerik, hogy segítségre van szükségük. „Ráadásul a gyógyszeres kezelés is inkább a depressziós tüneteken segít, és ez baj, mert nagyon sok bántalmazó az idő legnagyobb részében normális ember, a stresszhelyzeteket leszámítva minden egyéb esetben képes jó válaszokat adni” – fogalmaz a pszichiáter, aki ettől függetlenül nem menti fel az ilyen embereket. „A tetteikért és a döntéseikért felelős, felnőtt emberekről beszélünk, ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni.”
A szakember szerint a legfontosabb, hogy a bántalmazottak felfogják: ők ezt nem érdemlik meg. „A bántalmazók legnagyobb része úgy állítja be a verést, mintha az valamilyen esemény egyenes következménye lenne, mintha ezt az átlagtól elszigetelt történésként kellene kezelni.” Unoka szerint azonban ez csak az első lépés, és a helyzet felismerése önmagában nem jelent megoldást.
A bántalmazás elkerülésére nincsenek praktikák, az egyetlen működő megoldás, ha a bántalmazott kilép a kapcsolatból, ez azonban nem egyszerű. „A távoltartást szabályzó törvény jó alkalmazása sokat segítene a családon belüli erőszak áldozatain, de a házasságon belüli nemi erőszak is csak 1997 óta szerepel a Btk-ban. Állami feladat kellene legyen például a bántalmazottaknak kialakított menedékhelyek fenntartása” – mondja Unoka.
A pszichiáter szerint a bántalmazás már az ókori görögöknél is bevett dolog volt, és a problémakört egyfajta kulturális szemléletváltás oldhatja csak meg, ami szerencsére a mostanában tartó generációváltás alatt már elindult. „Pár évtizede még teljesen elfogadott volt az a nézet, hogy egy férjnek joga van a szexhez akkor is, ha a feleség nem akarja, illetve hogy a gyerek vagy feleség megérdemli a pofont, ha rosszat tesz” – fogalmaz Unoka. Ma már eljutottunk oda, hogy néhányan harcolnak ez ellen, és sokan megkérdőjelezik az ilyen tetteket. A törvény és a tudomány is a bántalmazottak oldalán áll, és a szakember szerint sokat segít, hogy ma már a jó életminőség részének tekintjük a lelki egészséget is. Az igazi siker azonban az lenne, ha nemcsak a magánember és egyes társadalmi szervezetek szintjén jelenne meg a bántalmazás minden formájának elutasítása, de az állam is minden fórumon ezt képviselné.
„A civilizált társadalom legnagyobb része már eljutott odáig, hogy a gyilkosság nem helyes válasz egy stresszhelyzetben. Ehhez hasonlóan azt is fel kéne ismerni, hogy az erőszakkal is ugyanez a helyzet, és mindegy, hogy fizikai vagy pszichológiai bántalmazásról beszélünk” – hangsúlyozza a bántalmazottaknak rendszeresen csoportterápiát tartó szakember. „Vannak kultúrák, ahol még az öntudatlanul cselekvő embernek sem nézik el, ha megüt egy nőt vagy egy gyereket, itthon viszont még a lelkileg amúgy egészségesek is elfogadhatónak tartanak egy-egy pofont bizonyos helyzetekben. Ideje lenne felfogni, hogy nincs arra elfogadható ok, hogy valakit bántsanak.”