Az emberi agyról készült felvételeket elemezve egy kutatócsoport felfedezett egy olyan új sejttípust az agyban, ami segít a tájékozódásban, még akkor is, ha ismeretlen környezetbe kerülnek. A kutatók alanyai epilepsziás betegek voltak, akiknek elektródákat ültettek az agyába; erre a kezelésük miatt volt szükség. Ekkor figyelték meg a rácssejtek szokatlan viselkedését.

Az úgynevezett rácssejtek – amik a sejttípus egyedi, háromszög alakú rácsos szerkezetéről kapták a nevüket – egyedi módon viselkednek: az aktivitásuk a helyzettől függően változik. A rácssejtek segítségével tudunk megjegyezni olyan dolgokat, hogy milyen messze vagyunk a kiindulópontunktól, vagy mikor vettük be az utolsó kanyart. Ezt a fajta navigációt útintegrációnak (path integration) nevezik. Az egyik kutató, Joshua Jacobs megjegyezte, hogy ennek a segítségével még olyan környezetben is jól tájékozódhatunk, ahol a környezet elrendezése nem következetes, például egy erdőben.

A tanulmányban részt vett 14 önkéntest videojátékokkal tesztelték. Az egyik játékban el kellett jutni a meghatározott célpontokra, majd tárgyakat kellett visszavinni a kiindulópontra, majd ismét el kellett találniuk oda, ahol korábban az egyes tárgyak voltak. A nagy, nyitott terepen játszódó játékban biciklivel lehetett közlekedni; ezeket a résztvevők kontrollerrel irányították, a kórházi ágyukban fekve. A kutatók arra is megkérték őket, hogy a tárgy eredeti helyéről próbáljanak meg más úton elindulni; eközben folyamatosan figyelték az agyukban az önálló neuronok viselkedését. Jacobs szerint az eredmények azt igazolták, hogy az emberi agy rácssejtjei hasonlóan működnek, mint az állatokban.

Egy 2010-es tanulmány igazolta, hogy a rácssejtek a patkányok agyában is megtalálhatók. A kutatók mostani eredményei azonban arra utalnak, hogy az emberben már a patkány előtt meglehetett ez a tájékozódó képesség, mivel a rácssejtek az embernél nemcsak az entorhinális kéregben vannak jelen, hanem a cinguláris kéregben is. Itzhak Fried, a UCLA kutatója szerint a mostani felfedezés kulcsfontosságú lehet bizonyos betegségek, például a memóriát súlyosan károsító Alzheimer-kór ellen.