Svéd kutatók eredményei szerint mindegy, hogy szívleállás esetén ember vagy gép végzi a szívmasszázst, a keringés fenntartása nagyjából ugyanannyira növeli a túlélés esélyeit mindkét esetben.

Az eredményeket az Európai Kardiológiai Társaság amszterdami gyűlésén mutatták be. A kutatás azért fontos, mert bár az elmúlt néhány évben több cég is előállt olyan géppel, ami képes a mellkast a megfelelő módon összenyomni, és orvosi körökben hatalmas vita volt arról, hogy ez valóban ugyanolyan hatékony-e, mint a hagyományos módon, kézzel végzett szívmasszázs.

A 2008-ban kezdett kutatás, amiben az egyik gép, a LUCAS gyártója is segédkezett, összesen hat kórház 2589 betegének esetét vizsgálta. A svéd, holland és angol betegek véletlenszerűen kaptak gépi vagy emberi segítséget. A betegek túlélési esélyeit és neurológiai állapotát négy órával, illetve fél évvel a beavatkozás után is megnézték. Az eredmények nem mutattak jelentős eltérést attól függően, hogy gép vagy ember végezte a mellkasösszenyomásokat. A túlélési arány szinte ugyanakkora volt, 23,6 százalék a gépi, 23,7 százalék a kézi szívmasszázs esetén, és a fél évvel későbbi egészségügyi állapot sem mutatott lényeges eltérést.

Az Uppsalai Egyetem professzora, Sten Robertsson szerint a tanulmány eredménye alapján egyértelmű, hogy a gépi szívmasszázs ugyanolyan olyan jó, mint a hagyományos, kézi módszer. Ugyanakkor a gépi szívmasszázs néhány esetben előnyösebb lehet. Robertsson szerint ilyen lehet például a mentőautóban, illetve a hosszú időn keresztül végzett szívmasszázs. A mozgó járműben az orvos is veszélyben van, és az amúgy különösen megerőltető fizikai munkát igénylő tevékenységet senki sem bírja fáradás nélkül túl sokáig. A gép ezzel szemben nem fárad, nem téveszt, ráadásul megfelelő módon rögzíthető.