Karl-Erik Böhn, a női magyar kézilabda-válogatott szövetségi kapitánya és Rakaczki Bence, a Diósgyőr kapusa is átesett csontvelő-átültetésen. A beavatkozás lényegéről, a kezelés utáni kilátásokról, tudnivalókról ír a Webbeteg.
Az orvosok ismét rosszindulatú sejteket találtak a magyar női kézilabda-válogatott norvég szövetségi kapitányának szervezetében, ami azt jelenti, hogy a leukémiával kezelt edző, aki csontvelő-átültetésen is átesett, gyógyíthatatlan. Rakaczki Bence egy évvel ezelőtt esett át ilyen beavatkozáson, akiről októberben derült ki, hogy állapota rosszabbra fordult.
A csontvelő-transzplantáció, azaz csontvelő-átültetés lényege a befogadó szervezet kóros, vagy nem működő csontvelejének (csaknem) teljes kiirtása, majd pótlása egészséges csontvelői őssejtek beadásával. A csontvelő-transzplantáció hosszadalmas és bonyolult beavatkozás, de bizonyos betegségekben jelenleg az egyetlen kezelési lehetőség.
Rendszerint más kezelési lehetőségek hiányában választják ezt a kezelési módot, amely rendkívül hatékony, de nagyon veszélyes is. A betegeknek ezzel a beavatkozással 45-70 százalékos esélyük van a gyógyulásra, ami a beavatkozás nélkül 20 százalék lenne. Ezekben az esetekben a betegséggel súlyosan érintett csontvelő (csaknem) teljes kiirtása után, az őssejtek bejuttatása révén új, működő képes csontvelő kialakítása a cél.
Több transzplantációtípust ismer az orvostudomány. Az egyik ilyen az allogén csontvelő-átültetés. Az allogén szó azt jelenti, hogy nem saját, a beavatkozás során tulajdonképpen nem az adományozó (donor) csontvelejét, hanem az abból származó őssejteket ültetik át, tehát helyesebb lenne csontvelői őssejtátültetésről beszélni. Eleinte testvérdonoros átültetéseket végeztek, később fedezték fel, hogy idegen is lehet a donor. Ma a világon 200 millió lehetséges csontvelődonort tartanak nyilván, de a betegek 30 százalékának nem találnak donort.
A csontvelő-transzpalntáció allogén csontvelő-átültetéssel kezdődött, későbbiekben fedezték fel, hogy saját csontvelői őssejtek is beültethetőek. Főleg immunbetegségek esetében használják ezt a módszert.
A következő lépés az idegendonoros átültetés egy speciális formája, a köldökzsinórvér-átültetés kidolgozása volt. A köldökzsinórvér őssejtjei esetén a csontvelői őssejtekhez képest csak kevésbé szigorú immunegyezésnek kell lennie. Ma Magyarországon köldökzsinórvér-átültetést az kap, akinek nem találnak megfelelő csontvelődonort. Hátránya a lassú megtapadás (ami akár 30-40 nap is lehet), az immunműködések felépülése is hosszabb. Emiatt gyakoribb a fertőzéses szövődmény, hosszabb a kórházi tartózkodás, több gyógyszeres kezelésre lehet szükség.
Az átültetés előtt el kell végezni az adományozó (donor) csontvelői őssejtjeinek begyűjtését, ez a folyamat az úgynevezett szeparálás. A beültetendő őssejtek megelőzően szigorú szövetazonossági vizsgálatokon mennek át. A megfelelő egyezőség nagyon fontos, mert a donorból származó immunsejtek megtámadhatják a befogadó szervezet sejtjeit, szöveteit, szerveit.
Legelőször a rokonok (általában testvér, egyes speciális esetekben szülő) között keresnek donort. Amennyiben nem találnak, akkor úgynevezett donor-adatbázisokhoz, nemzetközi regiszterekhez fordulnak. Csontvelődonor olyan 18-55 év közötti egészséges felnőtt lehet, aki önként jelentkezik.
A csontvelőt a csípőlapátból veszik le, általában mindkét oldaliból, egy nagyobb fecskendő és vastagabb tű segítségével. A beavatkozás általában 40-60 percig tart. A levett mennyiség 3-4 hét alatt pótlódik.
A beteg a transzplantáció előtt egy nagyon részletes belgyógyászati kivizsgáláson mennek át. Ezt követően legalább egy héttel a beültetés előtt felvételre kerülnek a transzplantációs osztályra. Gomba- és baktériumellenes kezeléssel eltávolítják az esetleges fertőzőforrásokat és az úgynevezett steril boxba (steril szobába kerül). Majd úgynevezett kondicionáló kezelésben részesül, mely után megkapja az őssejteket (ez a tulajdonképpeni transzplantáció).
A kondicionáló kezelés kemoterápia vagy teljestest-besugárzás. Célja, a beteg saját csontvelejének elpusztítása. A sugár- illetve gyógyszeres kezelés 1 hétig tart, majd ezután 1 nap szünet és a transzplantáció következik. A csökkentett kondicionáló kezelés Kelemen Endre magyar hematológus felfedezésén alapul, aki felfedezte, hogy nem kell a befogadó teljes csontvelejét kiirtani a kezelés sikerességéhez. Kedvező következménye, hogy a donor immunsejtjei gyakran elpusztítják a maradék leukémiát. Másrészt a kezelés csökkentett intenzitása miatt több beteg kerülhet transzplantációra (pl. idősebb, illetve alapbetegséggel rendelkező betegek is). Ma már a betegek közel egyharmada csökkentett intenzitású kondicionálással kerül transzplantációra.
A beteg megkapja az őssejteket, tulajdonképpen egy speciális infúzió, a vértranszfúzióhoz hasonlóan. Az új csontvelő megtapadásához körülbelül 10-25 nap szükséges. A legelhúzódóbb a köldökzsinórvér eredetű őssejtek megtapadása.
A beteget fokozatosan szoktatják hozzá a normál életkörülményekhez. Általában fél évig, vagy még hosszabb ideig a betegek gyógyszeres kezelésben részesülnek. Jellemzően egy évvel a transzplantáció után a gyógyszerek elhagyhatóak, és a beteg életmódja ezt követően nem tér el jelentősen a más egészséges emberek életmódjától.
Előfordulhat, hogy a beültetett sejtek a fent ismertetett módon a befogadó szervezet sejtjeit károsítva elhúzódó betegségeket okoznak. Ilyenkor ízületi gyulladások, bőrgyulladás, hasmenés, étvágytalanság, kóros lesoványodás, vérképzőszervi rendellenességek jelenhetnek meg.