Felmentést ugyan nem kapnak a nevelés alól azok a szülők, akiknek erőszakos a gyermekük, de a Montreali Egyetem nagy szabású ikerkutatása némi magyarázatot ad arra a kínzó kérdésre, hogy miért olyan vásott a kölyök. A tudósok szerint a kisgyermekek erőszakos viselkedése inkább genetikai okokkal függhet össze, kevésbé a környezetükben látott mintákkal – írja az MTI.

"A gének és a környezet elemzésével felfedeztük, hogy a korai genetikai tényezők döntően befolyásolják a fejlődést, nagyrészt magyarázatot adnak az erőszakos viselkedés fennmaradására és megváltozására" – mondta Eric Lacourse, a kutatás vezetője a Science Dail tudományos lapnak. Kutatócsoportja egypetéjű és kétpetéjű ikrek szülei segítségével mérte fel és hasonlította össze gyermekeik viselkedését, környezetét és genetikai jellemzőit.

Bármennyire is remélnék egyesek, mindez nem jelenti azt, hogy ne lehetne nevelési módszerekkel változtatni a helyzeten. Lacourse szerint a genetikai tényezők kölcsönhatásban állnak a környezeti okokkal, tehát a szülők kezelni tudják a gyermeki agressziót.

Az elmúlt 25 év korai gyermekkorra irányuló kutatásait erősen befolyásolta a szociális tanulás elmélete. Az elmélet szerint az erőszakos viselkedést leginkább a környezet és a média által közvetített agresszív minták váltják ki. A kora gyermekkori fizikai agresszió vizsgálatával azonban kiderült, hogy az erőszakos viselkedés már a csecsemőkorban kezdődik, és csúcspontját 2-4 éves kor között éri el.

Az egész életet vizsgálókutatások azt is kimutatták, hogy idővel a környezeti hatások kiegyenlítődnek, és végül körülbelül 50 százalékban írható a számlájukra az agresszivitás. Lacourse szerint a szülőknek nagyon oda kell figyelniük arra, hogy se ők, se mások ne adjanak erőszakos válaszreakciót a kisgyermek agresszivitására, mert ez a későbbiekben krónikus fizikai agresszió kialakulásához is vezethet.