— Egy napig? Az semmi. Ha fotózni megyek, van, hogy én is két csokit viszek magammal egész napra.
— De hetvenszázalékos tömény csokit?
— Ja, nem olyat.
A fentihez hasonló párbeszéd többször is elhangzott az Indexben, de végül csak ketten maradtunk a nagy kísérletre: vajon milyen lehet egész nap kizárólag sötét étcsokoládét enni?
Biztos megvan az a határ, ami a kulturált iszogatást elválasztja az alkoholizmustól. A minőségi bort könnyebb belereklámozni a mindennapi életbe, mint a 70 százalékos tömény szeszt. Valahogy így lehet a csokival is; a kevésbé tömény csoki habzsolható, finom édesség, de egy bizonyos kakaótartalom fölött legfeljebb az ízélményért fogyasztott luxusfalat lehet. Nagy mennyiségben fogyasztva meg undorító.
A forró csokoládéról szép dolgokra lehet asszociálni; meleg takaró, nyugalom, őszi színek, párolgó bögrék, giccses reklámfeliratok. Én ehelyett egy ötszáz éves népirtáson gondolkozom. A maja és azték kultúrában ugyanis már ismerték a csokoládét; Cortezt is forró csokival kínálták az amerikai őslakosok, amikor 1519-ben partot ért. Az a gyanúm, hogy a csokoládé és az aztékok kiirtása között a véltnél szorosabb összefüggés lehet: egy napig se éltem sötét csokin, de egy kontinensnyi indiánon átgázoltam volna egy sósperecért.
A csokitípusokat listázó Wikipédia-oldal szerint a csokoládé 70 százalék kakaótartalomtól számít sötétnek. Ami ennél töményebb, az már keserű csokoládé; ilyet inkább a magas csokitartalmú süteményekhez használnak, például a brownie-hoz, illetve az ínyencek szopogatják őket - kockánként. Hogy a tiszta csokoládé élettani hatásait vizsgáljuk, nekünk is legalább 70 százalékos csokira volt szükségünk. Meg egy kis lelkierőre. És némi sóra.
A történet a kísérlet előtti napon kezdődik, este ugyanis rájöttem, hogy nekem nagyon szar lesz ez az egész. Úgyhogy mindent bezabáltam, a feleségem által összekutyult tojás + még pont nem járt le túró + olajbogyó + fokhagymás tejföl kombinációtól a fél paradicsomon és két Túró Rudin át a vajas kenyérig.
A tejcsokikat, töltött szeleteket, nugátokat és kakaós tejtáblákat kapásból kizártuk a kísérletből. Nem az ízélményt, hanem a csoki szervezetre gyakorolt hatását akartuk vizsgálni. Egy jobb minőségű, de vegyszerízektől mentes, magas kakaótartalmú márkát kerestünk. (Szóba jött, hogy ízesített, de nem töltött csokikkal enyhítsük a monoton kakaóízt, de a vizsgált csilis, sós és narancshéjas táblacsokik kakaótartalma az 50 százalékot sem érte el.)
Így jutottunk el a Lindt Excellence-ig. 3-3 táblával vásároltunk a hagyományos és a kevésbé goromba (Mild) kiszerelésűekből. Ezekben a kakaótartalom 70 százalék – a sötét csoki minimuma –, viszont nagyon kevés cukrot és ásványi anyagot tartalmaznak.
A Men's Health cikkében idézett szakértő szerint a túlzásba vitt csokievés simán okozhat émelygést, rosszullétet és hányingert, de maradandó károsodást nem. Több kutatás eredménye azt sejteti, hogy a csoki fogyókúrás eszköz is lehet. Két éve végeztek egy egyhetes tanulmányt, összesen 1018, 20 és 85 év közötti férfi és nő bevonásával. Az adatok kiértékelésénél megállapították, hogy akik több csokoládét ettek, azoknak alacsonyabb volt a testtömegindexük. A jelenséget azzal magyarázzák, hogy a csoki felpörgeti az emésztést, így kis mennyiségben fogyasztva kevesebb kalóriát juttat a szervezetbe, mint amennyit kisöpör onnan.
Lássuk, mi volt a Lindtekben:
| Lindt Excellence (100 gramm)* | Lindt Excellence Mild (100 gramm)* | |
| Energia | 566 kalória | 520 kalória |
| Zsír | 41 gramm | 48 gramm |
| Ebből telített zsírsavak | 24 gramm | 0 gramm |
| Szénhidrát | 34 gramm | 33 gramm |
| Ebből cukrok | 29 gramm | 0 gramm |
| Fehérje | 9,5 gramm | 6 gramm |
| Só | 0,1 gramm | 0 gramm |
A fogyókúrás elmélet a fenti táblázat szerint igaz is lehet.
9:54. Elfogyott az első tábla csoki. Mivel nincs benne rost, a gyomromat tök üresnek érzem. Energiaügyileg úgy tűnik, rendben vagyok, elmúlt a kómázás, amit a Facebookon csak úgy kommentáltam, hogy ÁáááááÁÁÁáááááááÁáááááááááá.
A reggelim 6 kocka Mild volt, éhgyomorra; az első teát 10 körül főztem. Inkább kávézni szoktam, de a tömény sötét csokihoz jobban esett a citromos zöld tea savanyúsága. Cukrot nem tettem bele: a termékismertető szerint már egy tábla csoki fedezi a napi cukorszükségletet, és az üres tea gyomorbarát, semleges folyadék – legalábbis jobban kibélel egy tenyérnyi növényi zsírnál.
Egy darabig. A zöld tea ugyanis, hasonlóan a csokihoz, felgyorsítja az emésztést, dietetikusok is gyakran ajánlják méregtelenítésre. Viszont csak akkor tanácsos erre használni, ha van mit kitisztítani. Hat kocka sötét csoki és egy nagy bögre zöld tea viszont úgy hat a belekre, mint egy ördögűzés, és úgy kitakarít, hogy zseblámpával végezhetünk magunkon gyomorröntgent.
11:01. Húspogácsák képe lebeg a szemem előtt. de tényleg, mire jó ez, miért nem lehet például egész nap csak guacamolét enni, vagy csipszet? Vagy ha nagyon extrémek akarunk lenni, akkor kékpenészes és rúzsflórás sajtokat felváltva.
A csokidiéta az éhség és az undor bizarr keverékét adja. A gonosz kipárolgású kis tömbök egy idő után megkövült olajipari salakanyagnak tűnnek; ez ugyan elveszi a kedvet az evéstől, de az étvágyat nem csökkenti. Csoki? Egy falatot sem. Talán valami mást?
12:18. Megjött az empatikus kollégák pizzája. Kivételesen úgy döntöttek, hogy nem mennek ki a menzára, jobb lesz, ha mellettünk fogyasztják el a kaját. Remélem, a torkukon akad egy keményebbre sütött pizzahéjdarab.
Eszembe jut, hogy az otthoni hűtőben ott lapul a fokhagymás vajban megfuttatott tészta, szicíliai paradicsompürével; van hozzá egy kis darab parmezán, friss bagett, meg egy szép szelet vörös sajt. Utána egy fürt szőlő. Csak belül sírok; persze, majd pazarolni fogom a sós könnyeimet?! Nem vagyok így is elég depressziós?
A táblacsokiba a kakaóbabból kivont zsírfélék és kakaópor kerül. A zsírok többnyire a kakaóvajból származik, ezzel keverik össze a kakaóport. (Ha egyáltalán: a fehér csoki csak kakaóvajból áll.)
A feldolgozáskor a kakaóbabot erjesztik, szárítják, majd 100-140 fokon megpörkölik; ilyenkor minimálisra csökken a kakaóbab nedvességtartalma. A megzúzott babok héját félreteszik, majd őrölni kezdik a növényt; az így képződő hő miatt a feldolgozott kakaó 54-58 százalékából kakaóvaj olvad ki. A másik származék a nagyjából 10 százalék vajtartalmú kakaópor.
A kakaóvaj trigliceridekből, palmitinsavból származó zsírokból áll. A palmitinsavat pálmaetil-hidrolízissel állítják elő, így magas a sztearin- és olajsavtartalma is. A kakaóvajban elenyésző mennyiségű teobromin van, de a kakaóporban rengeteg. A koffeinhez hasonlóan ez is a metilxantinok csoportjába tartozik, de inkább felélénkít, mint hirtelen felpörget. Gyorsítja az emésztést is; ezért van, hogy a lassúbb anyagcseréjű emlősöknek, például a kutyának vagy a macskának nem szabad csokit adni, mert akár meg is ölheti őket.
Hogy a kora délután jelentkező szokatlan éberséget a tea vagy a teobromin okozza, nehéz megmondani. Nem feszessé tesz, mint a kávé, inkább élénkebbé; úgy érzem magam, mint az alvó macska, aminek a füle radarként követi a zajt. Van erre egy jó angol kifejezés, a situational awareness; a tömény kakaó mintha ezen javítana valamicskét. De ebből még a Marvel képregényrajzolói se tudnának kihozni egy szuperképességet: a kávé hatása jobban körülírható, valódibb dolog. Nem valószínű, hogy a kakaóbab lesz a jövő dizájnerdrog-alapanyaga.
14:11. Rájövünk, hogy a Lindt csoki nevében van egy Sprüngli is, és emiatt elpusztult 675 495 agysejtünk.
Szívesen és sokat kávézom, napi négy-öt csészényit simán megiszom; leginkább eszpresszót, cukor nélkül. Kipróbáltam, hátha nem ront a helyzeten. A csoki keserűsége után a kávéé kifejezetten üdítő; keserűbb a kakaónál, csak nem émelyít. Ha meginnék egy tonikot, valószínűleg összeragadna tőle a szám.
15:10. Még élek, de ez a csoki egyszerűen ehetetlen ilyen mennyiségben. A tábla 40 százalékánál feladtam, és kértem helyette egy Mild verziót, hátha.
Tényleg a normál csokoládé a keserűbb, pedig a termékismertető szerint abban van több cukor.
Negyed ötkor ettem meg az utolsó két kocka csokit, a bunkóbb Lindtből; összesen 15-ig jutottam. Ha 10 kocka 566 kalória, akkor 5 kocka 283 kalória; az összesen 849. A napi energiaszükségletem nagyjából ennek a háromszorosa lenne, de hat után már nem ildomos enni. 110 perc alatt kellett volna megennem három tábla sötét csokit, amiből másfelet bírtam egy nap alatt.
Nem a józan belátás, hanem a hányinger, émelygés és izzadás tartott vissza attól, hogy még egy percig folytassam a hülye kísérletet. Inkább a mosdó csempéjének dőlve hallgattam a vízvezetékeket a falban, úgy negyedóráig. Jólesett a hűvöse. Hogy nagyobb baj nem lehet, azt tudtam: üres gyomorral nem lehet hányni.
18:31. Megint tudok csokit enni. A Mildből elfogyott még egy tábla, az előző valószínűleg már távozott. Elfogyott az energia, nem pörögnek az agysejtek. Olyan érzés, mint amikor egy családi trauma után az ember üresnek és reménytelennek érzi az életet. Nem merek bemenni a konyhába, ami tele van jobbnál jobb kajákkal.
Hogy bármi mást tudnánk enni, csak csokoládét nem, egész nap elkísért minket. Ennyi csoki csak a cukorszükséglet fedezésére elég, a szénhidrátéra már nem. A só- és ásványianyag-megvonás, amit a normális táplálkozással a szervezet automatikusan pótol, sehol sincs; ez így inkább egy kőkemény, felturbózott tisztítókúra. Purgálás. Semmi luxus, semmi fancy.
Tényleg, tiszta Ördögűző; csak amit ilyenkor érez az ember, az nem a katolikus bűntudat, hanem a só- és energiahiány miatt fellépő enerváltság. Ha van tanulság, az népmesei: látod, fiam, nem lenne boldog világ az, ahol csak csokoládé van; eridj haza a tyúkudvarba, és örülj a száraz kenyérnek is. És hazament a legény, és boldogan élt, míg meg nem halt madárinfluenzában.
18:51. Nem lehet ezt tovább bírni, amikor az ember mellett kinyitnak egy borosüveget. Rávetem magam a konyhára.
Nagy zabálás lett a vége, szóval fogyókúráznunk sem sikerült. Még jó, hogy nem is akartunk.