Összeszedtük a legalapvetőbb információkat erről az indokolatlanul nagy számú halálozást okozó betegségről.
A méhnyakrák világszerte a második leggyakoribb halálok a nők körében a rákos megbetegedések között. Magyarországon évente körülbelül 500 nő esik áldozatul a betegségnek a mintegy 1000-1500 új eset közül.
A méh alsó részén, ahol elkeskenyedik, azaz a méhnyakon hosszú lappangási idő alatt kifejlődő rosszindulatú daganatos betegség. Az elváltozás lényegében panasz- és tünetmentesen fejlődik ki. Mire a beteg már észleli magán a tüneteket, addigra a daganat már olyan szintre fejlődött, hogy teljes gyógyulást eredményező beavatkozásra már nincs lehetősége.
Éppen ezért nagyon fontos a rendszeres szűrővizsgálat, amely már nagyon korai szakaszban lehetővé teszi a felismerését és akár a teljes gyógyulást.
Ma már hatékony oltások is léteznek, amelyek ugyan nem védenek a vírus összes törzse ellen, de nagy százalékban megelőzheti a betegség kialakulását. Az EU legtöbb országában kötelező a betegség kialakulásáért felelős humán papillomavírus (HPV) elleni védőoltás, nálunk egyelőre csak a kötelezően felajánlandó oltások közé került be. Magyarország egyébként EU-s szinten a HPV okozta halálozási lista legvégén kullog.
Ma már tudjuk, hogy a betegségért 99 százalékban a humán papillomavírus felelős. Harald zur Hausen német kutatóorvosnak a hetvenes években vált meggyőződésévé, hogy vírusok is okozhatnak rákos elváltozásokat. Ezt megerősíteni látszott az a megfigyelés, hogy a méhnyakrák kialakulása az átlagnépességnél gyakoribb a prostituáltak körében, míg sokkal ritkább az apácák között. Ez alapján felmerült egy esetleges nemi úton terjedő kórokozó szerepe.
Az azóta eltelt évtizedek kitartó munkája Zur Hausernek 2008-ban végül Nobel-díjat jelentett, miután végleg bizonyossággá vált, hogy vírus okozza a méhnyakrákot. A vírusnak több fajtája van, de az összes megbetegedés 70 százalékáért két típus felelős, a HPV 16 és a HPV 18. A fennmaradó 30 százalékot további 13 típus okozza.
A vírus nemi úton terjed emberről emberre, és fontos megjegyezni, hogy az aktív nemi életet élő nők mintegy 80 százaléka nagy eséllyel megfertőződik valamelyik életszakaszában. Ezt a legtöbbször észre sem veszik, mert a szervezet immunrendszere észrevétlenül kiiktatja a kórokozót. A férfiak testében is ugyanilyen eséllyel van jelen a vírus, de a náluk csak elenyészően ritkán okoz tüneteket vagy bármilyen elváltozást. Ezért a férfiakra alapvetően csak mint vírushordozókra tekint az orvostudomány.
A fertőzéshez nem feltétlenül szükséges tényleges szexuális aktus, az egyéb intim módon történő testi érintkezés is elegendő lehet a vírus továbbadásához. Az óvszer használata azonban nyújt némi védelmet, legalábbis csökkenti a fertőződés esélyét. Mint minden nemi úton terjedő betegség esetében, itt is előfordulhat az úgynevezett pingpong fertőzés, azaz amikor folyamatosan egymást fertőzi vissza a két fél.
Érdekes módon genetikai hajlamosító tényezők csak viszonylag kis mértékben növelik a méhnyakrák kialakulásának kockázatát, de a dohányzás, az immunrendszer csökkent működése, a szájon át szedett fogamzásgátlók tartós használata, a testhigiénia elhanyagolása és a gyakori partnerváltás fokozhatja a kockázatot.
Táplálkozással ugyanakkor némileg csökkenthető a kockázat, a magas gyümölcs- és zöldségfogyasztás kutatások szerint akár 54 százalékkal csökkentheti a méhnyakrák kialakulásának kockázatát.
Ha valaki már a betegség tüneteit észleli magán, akkor – ahogy fent említettük – a betegségből történő teljes gyógyulásra már nem sok esély van. Ez nem jelenti azt, hogy mindenképpen belehal a beteg, de szinte biztos, hogy a méhet el kell távolítani. Rosszabb esetben azonban el kell távolítani a petefészket, a húgyhólyagot, a hüvelyt és akár a végbelet is.
A méhnyakrák hosszú idő alatt fejlődik ki, ez akár 10-20 évet is jelenthet. Ekkor a következő tünetekre lehet számítani:
A Nemzetközi Nőgyógyászati és Szülészeti Szövetség rendszerében a méhnyakrák súlyossági fokozatai nagy vonalakban öt különböző stádiumra bonthatóak.
A korai stádiumban felismert méhnyakrák tulajdonképpen teljes mértékben gyógyítható. Ha már a 0. stádiumban kiszűrik, akkor egy egyszerű beavatkozással kimetszik az érintett szövetrészt. Későbbi esetekben csak egyre bonyolultabb műtétekkel, sugárkezeléssel vagy kemoterápiával lehet érdemleges eredményt elérni. Ezeket az orvosok egyedi szempontok alapján, a beteg életkorának, fizikai állapotának valamint egyéb körülmények figyelembevételével határozzák meg.
Mai ismereteink szerint a leghatásosabb megelőzés a védőoltás beadatása. Ez három részletben történik, az első és az utolsó között hat hónapnak kell eltelnie. Legoptimálisabb még az aktív szexuális élet megkezdése előtt beadatni a védőoltást, de a már aktív nemi életet élő nők bármely életszakaszban beadathatják maguknak. Egyetlen feltétele az egy éven belül készült negatív sejttani lelet a méhnyakra vonatkozóan.
Az oltástól függetlenül érdemes rendszeresen szűrővizsgálatra is járni, mert ezek együttes alkalmazása jelenti a leghatékonyabb védelmet. Ezenkívül a fentebb felsorolt kockázati tényezők minimalizálása is hozzájárulhat a betegség elkerüléséhez.