Amerikai kutatók összefüggést találtak az időskori elbutulás (demencia) és néhány gyakori, többek között altatóként vagy allergia kezelésére szedett gyógyszer használata között – írja az MTI. Az úgynevezett antikolinerg hatású gyógyszerekről van szó, ezek nagyobb adagjainak hosszú távú fogyasztása a demencia nagyobb esélyével függ össze.

Mellékhatása minden gyógyszernek van, nem kivételek az antikolinergek sem, amelyek egy idegi ingerület-átvivőt, az acetilkolint blokkolják. Ezeknek a gyógyszereknek a betegtájékoztatója figyelmeztet arra, hogy gyengülhet a figyelem, romolhat az emlékezet és kiszáradhat a száj. A mostani, csak idősebb embereket vizsgáló kutatás viszont azt is kimutatta, hogy a gyógyszerek hároméves vagy annál hosszabb idejű, mindennapi szedésekor az elbutulás nagyobb kockázata is jelentkezik.

A Washingtoni Egyetem Shelly Gray vezette kutatócsoportja 3434 hatvanöt éves vagy annál idősebb embert követett. A vizsgálat kezdetén a résztvevők nem mutatták a demencia jeleit. A kutatók áttekintették az egészségükről és a szedett gyógyszerekről szóló iratokat, hogy megállapítsák, hányan, milyen adagolással és milyen gyakorisággal használtak közülük antikolinerg szereket. Az adatokat összevetették azzal, hogy a következő évtizedben hány résztvevőnél diagnosztizáltak demenciát.

A tanulmány nem nevezett meg készítményeket, de vázolta, hogy milyen típusú kezeléseket vizsgáltak, voltak köztük úgynevezett triciklikus antidepresszánsok, allergia kezelésére szedett antihisztaminok, inkontinenciát gyógyító antimuszkarin hatású szerek. Többnyire vényre adják őket, ám majdnem ötödük vény nélkül kapható.

A követési idő alatt 797 résztvevőnél alakult ki demencia. A kutatók úgy becsülték, hogy akik három éven át vagy annál hosszabb ideig legalább napi 10 milligramm doxepin antidepresszánst, napi négy milligramm difenhidramin altatót vagy napi öt milligramm oxybutynin inkontinencia elleni szert szedtek, azoknál fokozódott a demencia veszélye.

A kutatók úgy vélték, a gyógyszerészek és az orvosok elővigyázatosságból ajánlhatnak más kezelést a pácienseknek, és amikor nincs alternatíva, akkor ajánlhatnák a legkisebb adag szedését a lehető legrövidebb ideig.

Az eredmények a JAMA Internal Medicine nevű orvosi szaklap legújabb számában jelentek meg. Mint Gray elmondta, egyes résztvevők haláluk esetén hozzájárulásukat adták a boncolásukhoz, így a kutatók megvizsgálhatják, milyen biológiai folyamatok magyarázzák az eredményeket.