Mennyire zavarja önt a kosz? – kérdeztük meg egy kérdőívben korábban, és önök válaszoltak. Egészen sokan, negyvenezernél is többen, lássuk, mik a legérdekesebb adatok, amiket ki lehet olvasni egy 16 megabájtos állományból.
Essünk túl a kötelező körökön: a kérdőívet 41 488-an töltötték ki, 54,6 százalék volt a férfi, 45,4 a nő. A kitöltők legnagyobb része 17 és 50 éves közötti volt (35 ezer ember), és túlsúlyban voltak a felsőfokú végzettséggel rendelkezők (67 százalék). Lakóhely szerint a válaszolók nagyjából fele budapesti, 8 ezren vallották magukat nagyvárosinak, hatezren kisvárosinak, háromezren ennél kisebb településen élőnek. Érdekesség, hogy a kitöltők 8 százaléka jelölte meg külföldet lakhelyeként.
A takarítási szokásokkal kezdtük a kérdőív lényegi részét, és rögtön kiderült, hogy ha nem számítjuk az egyedül élőket, akik maguk takarítanak (21 százalék), akkor a családok többségében (a családosok 56 százalékánál) közös meló a takarítás, megosztott felelősségi körökkel. Ennél egy fokkal érdekesebb, bár egyáltalán nem meglepő, hogy azokban a családokban, ahol egy konkrét tisztasági felelős van, ott leginkább a nők viszik ezt a szerepet: a családos kitöltők harminc százaléka válaszolta ezt. Ha hihetünk az adatoknak, az olyan családok aránya, ahol a férfiak takarítanak, alig három százalék, és a gyerekekkel takaríttatás is kiment a divatból, alig 0,1 százalék jelölte be, hogy a gyerekei tartják tisztán a házat.
A takarítás rendszeressége volt a következő kérdés. 76 százalék hetente egyszer felporszívóz és felmos, vagyis nagyjából ez a társadalmilag elfogadott norma. Ennél ritkábban, de elméletileg alaposabban 13 százalék takarít, a porszívózást és felmosást naponta elvégzők aránya öt, a naponta mindent lefertőtlenítőké négy százalék.
Az átlag hetente egy-három órát tölt takarítással, egy óránál kevesebbet 15 százalék mondott, öt óránál többet tíz. Az is a közmegegyezés része, hogy mi számít takarításnak: a rendrakást, a porszívózást, a felmosást, a wc, a kád és a mosdó kisúrolását, a konyhapult és a gáztűzhely letörlését egyaránt nyolcvan százalékban jelölték be az emberek. A tisztítószeres fertőtlenítésnél volt az első nagy visszaesés ebben a kérdésben, azt már csak 45 százalék jelölte be, ahogy az ablakpucolást is csak akkor csináljuk meg, ha már nagyon muszáj (30 százalék).
Tulajdonképpen inkább arra voltunk kíváncsiak, mennyire megy át az embereknek a teleshop gőztakarítása, amikor benyomtunk egy „fertőtlenítés gőzzel” lehetőséget, és nem is lepődtünk meg, hogy a válaszadóknak csak három százaléka tett ide is pipát, bár az is lehet, hogy sokan el sem olvasták, csak végignyomták az összes rubrikát. Ennek mondjuk ellentmond az, hogy a kérdés utolsó lehetőségét csak 41 százalék tartotta igaznak magával kapcsolatban, pedig itt azt kérdeztük, hogy a fentieket csak ott végzi el, ahol mások is látják, vagy a szekrény alatt és a konyhakredenc tetején is.
A fertőtlenítőszerek használatával kapcsolatban már volt egy visszajelzésünk, de azért külön kérdésben is kitértünk arra, ki mennyire tartja fontosnak, hogy vegyszerrel is irtsa a koszt. Meglepő, hogy a két véglet szinte ugyanakkora táborra oszlik: öt-öt százalék mondta vagy azt, hogy fél az ilyen szerektől, és nem használja őket, vagy azt, hogy kizárólag antibakteriális szereket használ takarításnál. A többiek kiegyensúlyozott viszonyt ápolnak a kemikáliákkal, nagyjából tíz százalék használ csak szappant és mosogatószert, 46 százalék csap hozzá ehhez súroló- és alkoholos ablakmosószert, az emberek harmada pedig bevet mindent, az antibakteriális szereket is ideértve.
Az antibakteriális szerek használatával kötöttünk át a kézmosásra, és az adatokat látva kiderül, miért van kevesebb esélye az ebolának nálunk, mint Afrikában: 55 százalék naponta ötnél többször, 26 százalék pedig átlag ötször biztosan kezet most naponta. Annak az egy százaléknak, aki az „egyszer biztosan” választ jelölte meg, innen üzenjük, hogy az ebola elég komoly szívás, és néhány extra kézmosással az még csak a minimum, amit el tudnak kerülni. Külön ijesztő, hogy ennek az egy százaléknak több mint hatvan százaléka szerint ez így teljesen rendben van, legalábbis a következő kérdésre adott válasz alapján. 23-an voltak annyira viccesek, hogy azt jelöljék be, hogy szerintük még ez is sok, így tehát a kivételesen ritkán kezet mosók 35 százaléka sejti, hogy kicsit jobban oda kéne figyelnie.
A kézmosási szokásokat kicsit jobban elemezve kiderült, hogy az emberek többsége leginkább vécézés után (92 százalék) mos kezet, illetve akkor, ha koszosnak érzi (83 százalék). Evés előtt már csak 72 százalék ilyen lelkiismeretes, utána pedig már ennyien sem (33 százalék). Vécézés előtt a válaszadóknak csak ötöde mos kezet, de férfiak és nők egyaránt vannak az ennyire jól neveltek között (55 és 45 százalék a férfiak javára).
A kérdőívben csak később kérdeztünk rá, de a kézhigiéniával összefügg az, hogy ki mihez nem nyúl hozzá idegen helyen soha. Itt jött el az a pillanat, amikor magyarázatot találtunk egy sokunkat zavaró, igen visszataszító jelenségre. Vajon miért vannak olyan emberek, akik nem használják a vécékefét?
A válasz egyszerű: a válaszadók 38 százaléka nem ér hozzá a vécékeféhez, mert fél a fertőzéstől. Tehát a munkatársai közül minden harmadik olyan, aki – függetlenül a vécében maradó barna csíkok mennyiségétől – nem takarít ki maga után. Ez már önmagában véve is elég rossz hír, és csak kicsit javul a kedvünk, ha elmondjuk: ha csíkos vécébe megy be, még szerencséje van, hogy egyáltalán lehúzták ön előtt. A kitöltők harminc százaléka ugyanis a vécélehúzót jelölte meg úgy, hogy nem ér hozzá, és teljes mezőny 23 százaléka nem nyúl egyikhez sem, ha nem otthon van. Talán furcsa, de ez az érthetetlen piperkőcködés ráadásul inkább a férfiakra jellemző, viszont független attól, hogy a válaszadó a fővárosban, vidéken vagy akár külföldön él.
A félelmek közül még a tömegközlekedési eszköz kapaszkodói és a közös zuhanyzó a nagy mumus, az előbbihez 40 százalék nem ér hozzá, az utóbbi alá 34 százalék nem áll be. Korántsem félünk ennyire a forró levegős kézszárítótól (15 százalék utálja), az ajtókilincsektől (szintén 15 százalék), az adagolós papírtörlőre pedig csak négy százalék mond nemet.
A renddel kapcsolatos általános meglátásokat három kérdéssel érintettük. Az elsőből kiderült, hogy az emberek többsége ugyan nem húzza végig az ujját a képkeret tetején (csak egy százalék mondta, hogy megteszi), azért ha kosz van, az mindenkinek feltűnik. Hogy mit jelent az egyes embereknek a „kosz van”, azt talán általánosíthatjuk a fentebb írtakból, amikből az derült ki, hogy a többség ugyanannyit takarít és ugyanazt tartja a takarítás fontos elemének. Csak 8 százalék volt annyira liberális, hogy azt válaszolta, őt nem érdekli, hogy mások lakásában mekkora a rend, bár az ilyen emberek negyede a vécékeféhez sem nyúl hozzá, szóval ne vonjunk le messzemenő következtetéseket.
A második kérdésben arra voltunk kíváncsiak, hogy mi borítja ki önöket, ha épp nem otthon futnak bele a koszba. A koszos mellékhelyiségek, mosdók és a mocsoktól ragadós padló végeztek a dobogón, mind 80 százalék felett, utánuk a hajszálaktól undorodnak a legtöbben (46 százalék). A nyilvános helyen lévő rendetlenség az embereknek kevesebb mint felét zavarja csak, és a szélben keringőző porcicákkal is csak 30 százaléknak van baja.
A harmadik, és egyben utolsó kérdésnél azt mértük, hogy gondolkodnak az emberek a nyilvános vécék általános állapotával kapcsolatban. Az eredményben semmi meglepő nincs: 50 százalék csak végszükség esetén megy be, 28 százalék bemegy ugyan, de semmihez sem ér hozzá, 15 százalék bélel ki mindent vécépapírral, és csak hét százalék mondta azt, hogy ami nem látszik koszosnak, az valószínűleg nem is koszos. Ennek némileg ellentmondanak azok a kutatások, amik szerint az orvosi rendelők és a vécékilincsek mellett a kézmosószappan üvegének teteje a legkoszosabb hely a világon.