A rendszeres füves cigizés, szemben az orvosi célú marihuánafogyasztással drámai módon csökkenti az agy finom szabályozását biztosító molekulák mennyiségét: a kutatókat sokkolta, ahogyan a THC valósággal lesöpörte a kulcsfontosságú fehérjéket az idegvégződésekről. A Magyar Tudományos Akadémia Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet (KOKI) meglepő eredményét a világ legrangosabb idegtudományi szaklapja, a Nature Neuroscience közölte.
Az utóbbi években kiderült, hogy az úgynevezett endokannabinoid jelmolekulák – amelyek hatásukban a marihuána aktív hatóanyagához, a THC-hoz hasonlítanak – kulcsfontosságúak az idegsejtek közötti kétirányú kommunikációban. Katona István és kollégáinak legújabb eredménye szerint a füves cigi igen durván avatkozhat bele az idegsejtek kommunikációjának szabályozásába.
Katonáik minden korábbinál részletesebb mikroszkópos felvételein látható, hogy 6 napig tartó THC-kezelés hatására drámai módon, kb. 85 százalékkal csökkent az endokannabinoid molekulákat fogadó antennák (CB1 receptorok) száma az idegsejtek kapcsolódását biztosító úgynevezett szinapszisokban.
A receptorok száma csak meglepően lassan áll vissza. A 6 napos, élvezeti szinttel (100 ng/ml) történő kezelés után 11 napnak kellett eltelnie az 50 százalékos javulásig, de a teljes helyreállás 6 hetet vett igénybe. Katonáék ezt – tekintve a legnépszerűbb európai fesztiválok hosszát – rockfesztivál-paradigmának nevezik.
Az amerikai Egészségtudományi Kutatóintézet (National Institute of Health) munkájának köszönhetően néhány éve ismert, hogy a tartósan nagy THC-koncentrációjú füvet szívó emberekben tapasztalható káros mellékhatások, például a tanulási képességek romlása mögött a CB1 receptorok szintjének általános csökkenése áll.
Az új mikroszkópos módszerek nélkül azonban eddig nem volt rá lehetőség, hogy kiderítsék, pontosan honnan tűnnek el a receptorok, azaz melyik idegsejtekről és az idegsejtek melyik részéről, illetve azt sem tudták, mennyi receptor tűnik el. Ez azért fontos, mert ezek az információk segítenek megérteni, hogy mely élettani folyamatok károsodhatnak a krónikus marihuánafogyasztókban, és milyen jelenségekre kell az orvosoknak felkészülniük, hogy a sajnos egyre nagyobb mennyiségű THC-t tartalmazó kannabiszszármazékok terjedésével párhuzamosan egyre gyakrabban kórházba kerülő pácienseket – például pszichózis miatt – kezelni tudják.
Katona István szerint őket és külföldi kollégáikat is sokkolta, hogy ilyen erőteljes hatást találtak molekuláris szinten: korábban senki nem számított rá, hogy ez a szakirodalomban standard modell, amely igazából még a 90-es években jellemző, mindössze 3-4 százalékos THC-tartalmú termékekre lett optimalizálva, is szinte teljesen lesöpri a kulcsfontosságú szabályozó fehérjéket az idegvégződésekről. Szerinte az egyre terjedő legalizáció során – amely a szabályozás lehetőségével talán kordában tud tartani egyes negatív folyamatokat – rendkívül komolyan kellene venniük a döntéshozóknak, hogy milyen THC-tartalommal engedélyezik a kannabisz-származékok használatát.
A kannabisz több ezer éves gyógynövényünk, és számos betegség, például multiplex szklerózis esetén néhány országban kis dózisban már engedélyezik a terápiás célú THC-fogyasztást. Katonáék ezért megvizsgálták a tízszeres hígítású, azaz terápiás koncentráció (10 ng/ml) hatását is. Ebben az esetben a receptorok száma csak 16 százalékkal csökkent, ami összhangban áll azzal a megfigyeléssel, hogy ekkora dózisban a kannabisz-fogyasztásnak általában nincsenek pszichotikus mellékhatásai.