A képen látható nagy rózsaszín mócsing nem egy túl sokáig használt rágógumi, hanem egy emberi sejt. És persze nem is olyan nagy, csak a még nála is sokkal kisebb, nanoméretű tűkhöz képest.

A szilíciumtüske-ágyat azért találta ki Ciro Chiappini és a londoni Imperial College kutatócsapata, hogy minél hatékonyabban tudják átprogramozni a kiválasztott sejteket. Az ötven nanométer széles, porúzus tűkbe bele lehet tölteni a genetikai anyagot, azok pedig pontosan a megfelelő sejtmagokba fecskendezik a szállítmányt.

A kutatók egereken már tesztelték az eljárást. Olyan gént juttattak el egerek sejtjeibe, amelyek segítik az új vérsejtek kialakulását, a következő néhány napban pedig látványosan be is indult a véredény-hálózat növekedése. A projekt végső célja, hogy az emberi szervezetben tudják segíteni az átültetett vagy mesterséges szervek beépülését a véredény-képzéssel.

A nanotűk dolguk végeztével ráadásul nyugodtan hátrahagyhatók, mert biológiailag lebomló szilíciumból készültek, így néhány nap alatt felszívódnak a véráramban. Barátságosabb megoldásnak tűnik, mint a Ponyvaregényben látott megoldás, bár a szükséges anyag ott is eljutott a megfelelő helyre.