Gyógyítható, de milyen áron? – kérdeztük néhány hete, mert kíváncsiak voltunk, mennyit tud egy átlagos Index-olvasó a daganatos betegségekről. Önök félnek a megbetegedéstől, és jelentős anyagi tehernek tartják a kezelést, de szűrésre mégsem járnak. Az állami ellátásról lesújtó a véleményük, másra viszont nem nagyon van pénz.
A kérdőívet több mint 12 és fél ezren töltötték ki. A válaszadók kétharmada férfi, és majdnem fele 30-45 év közötti. A diplomások aránya 70 százalék feletti, és a kitöltők fele Budapesten él.
Kicsit több mint a válaszadók fele gondolja úgy, hogy a költségek mindenképpen 3 millió forint fölé rúgnának, de ezen belül is több mint 30 százalék szerint meghaladnák az 5 milliót is. Hasonlóan 50 százalék körül mozog ennek a tehernek a szubjektív megítélése is: 47 százalék válaszolta, hogy gond nélkül vagy kicsit spórolva, de önerőből meg tudnának oldani egy ilyen helyzetet, míg
Nagyjából minden csoport hasonlóan árazta be a betegségeket, de nem meglepő módon a legmagasabb árkategóriát azok között jelölték legtöbben (42 százalék), akik a legmegterhelőbbnek is ítélték a költségeket. Szintén szépen tükrözik a válaszok az anyagi helyzetet: minél többet keresnek a válaszadók, annál kevésbé tartják megoldhatatlannak a gyógyulás finanszírozását.
A betegség jelentősen megterhelné a családi kasszát a válaszadók szerint. Háromnegyedük esetében a kiadások felélnék a család megtakarításait, de ezen belül 30 százalék szerint a megbetegedésével a család nagy bajba is kerülne anyagilag. Csak 11 százalék mondta azt, hogy más jövedelemforrásból megélnének segítség nélkül.
A család mellett sokan a munkahelyüket sem éreznék biztonságban, ha komolyabb kezelésre szorulnának.
44 százalék számít arra, hogy megtarthatná a munkáját, ebből 27 százalék táppénzre, 14 százalék pedig fizetés nélküli szabadságra számítana a kezelés alatt. A 30-45 év közöttiek, valamint a férfiak valamivel kevésbé tartanak attól, hogy emiatt munkanélkülivé válnának, illetve minél többet keres valaki, szintén annál kevésbé félti a munkahelyét.
A legmagasabb költségűnek a kemoterápiát és sugárkezelést tartották a legtöbben, de összességében a műtéti kezelést ítéli a válaszadók legnagyobb része drágának. Ebben a tekintetben a fizioterápia végzett a harmadik helyen, ezt jóval többen ítélték drágának, mint a pszichológiai utókezelést.
A leginkább a betegség diagnosztizálásáról (CT, MRI, ultrahang) oszlottak meg a vélemények. Az olvasók 45 százaléka tartja költségesnek, míg a negyedük a kifejezetten drága kategóriába sorolta. Viszont ennél kicsit többen (29 százalék) gondolják úgy, hogy ezek a kiadások valójában a kevésbé megterhelők közé tartoznak.
Tanulságos, hogy csak a válaszadók 4,5 százaléka bízik annyira az állami egészségügyben, hogy eszébe se jutna magánklinikára költeni. Ezzel szemben
ha súlyos betegséggel küzdene. Emellett még 27 százalék gondolkodna el ezen a lehetőségen a hosszú várólisták miatt. És ők még csak azok, akik ezt meg is tehetnék, rajtuk kívül további 17 százalék azért nem gondolkozik ezen a lehetőségen, mert biztosan nem tudná kifizetni. Az állami ellátással kapcsolatos bizonytalanság további jele, hogy az összes válaszadó 32 százaléka még annak ellenére is belevágna a magánkezelésbe, hogy nem tudja, miből tudná kifizetni – pedig a harmaduknak még van is valamennyi megtakarítása ilyen célra.
Egészségügyi célú biztosítással vagy más megtakarítással 43 százalék rendelkezik, de csak kevesebb mint 10 százalék gondolja úgy, hogy ez minden kiadást fedezne. A válaszadók negyede viszont el sem jut odáig, hogy ilyesmin gondolkodjon, mert egyszerűen nem engedheti meg magának, hogy félretegyen ilyen célra (ideértve a legmagasabb keresetűek 7 százalékát is).
A számlák kifizetéséhez összesen 48 százalék venne igénybe valamilyen megtakarítást, és 35 százalék kérné a rokonok segítségét. Barátokhoz csak 15 százalék fordulna, viszont 12 százalék a munkáltatójára is számítana súlyos betegség esetén (bár csak 8 százalék szerint kapna onnan támogatást). Kölcsönt csak a válaszadók negyede venne fel, de 7 százalék akár az uzsorásoktól sem riadna vissza, ha az egészségéről lenne szó.
Az olvasók majdnem 40 százaléka tart attól, hogy komolyabb betegsége lesz, sőt ezen belül 9 százalék az életmódja miatt szinte biztos benne. (A félelmek érthető módon a korral arányosan növekednek, viszont a férfiak és nők között nincs jelentős különbség ebben a kérdésben.) Ennek ellenére
35 százalék pedig úgy-ahogy, ha épp eszébe jut. 40 százalék egyáltalán nem foglalkozik ezzel, vagy azért, mert nincs rá ideje (28 százalék), vagy mert egyszerűen nem érdekli (12 százalék).
Akik félnek a betegségtől, a ráktól tartanak leginkább. A mellráktól 16, a tüdőráktól 28, a vastagbélráktól 40 százalék fél, és az egyéb daganatos betegségekre is 45 százalék szavazott. A Magyarországon is magasan vezető haláloknak számító keringési rendszeri betegségektől is sokan, a válaszadók 44 százaléka tart.
A megelőzés legfontosabb eszközének a kockázatkerülés bizonyult, 57 százalék szerint a dohányzás, a túlzott alkoholfogyasztás és hasonlók mellőzésével elkerülhető a komolyabb baj. 53 százalék a megfelelő táplálkozásra esküszik, a rendszeres testmozgás pedig 45 százalék szerint fontos. A válaszadók 14 százaléka viszont semmit nem tesz azért, hogy csökkentse a megbetegedés esélyét.