May-Britt és Edvard Moser kollégáikkal olyan, eddig ismeretlen sejtekre bukkantak patkányok agyában, amelyek a sebességet érzékelik: minél gyorsabban mozogtak az állatok, annál magasabb frekvencián továbbították a sejtek a jeleket – írja az MTI.

A norvég házaspár tavaly az agy helymeghatározó rendszerének felfedezéséért kapott megosztott orvosi-élettani Nobel-díjat. 2005-ben ők találták meg az entorhinális (szagló) agykéregben a koordinátarendszerbe szerveződött hálózati sejteket, amelyek lehetővé teszik a helymeghatározást és az optimális útvonal megtervezését. 

Mostani felfedezésüket a Nature folyóiratban ismertették. A kísérlet során négy fokozatban, másodpercenként 7, 14, 21 és 28 centiméteres haladásra sarkallva futtatták a patkányokat, majd elektródák segítségével megmérték az idegsejtek aktivitását az entorhinális agykéregben és hippokampuszban. Az eredmények azt mutatták, hogy

Az entorhinális agykéreg közvetlenül a hippokampusz mellett helyezkedik el, és jeleket küld neki. Mindkét agyrész fontos szerepet tölt be a térbeli tájékozódásban és a tanulásban. A norvég tudósok szerint "sebességsejtek" teszik ki az entorhinális agykéregben lévő idegsejtek 15 és a hippokampuszban található idegsejtek 10 százalékát. 

További vizsgálatok során a kutatócsoport azt is megállapította, hogy a most azonosított sejtek a környezettől függetlenül ugyanúgy működnek, és a vizuális érzékelés sem játszik szerepet: a sejtek ugyanúgy küldték a jeleket, akár világosban, akár sötétben futottak a patkányok. Moserék gyanítják, hogy a sejtek – legalábbis részben – az agynak azokról a területeiről kapják az információkat, amelyek a mozgást érzékelik és feldolgozzák.

Megfigyeléseink arra utalnak, hogy a "sebességsejtek" kulcsfontosságúak a tájékozódás dinamikus észlelése szempontjából az entorhinális agykéregben

– írták a kutatók.

Az agyban egyfajta virtuális térképet alkotó hálózati sejtek mellett több olyan sejtféle is ismert az emlősöknél, amelyek szerepet játszanak a tájékozódásban. Ilyenek az akadályok felismerését szolgáló sejtek, a fej forgatását iránytűként vezénylő sejtek és a térsejtek. Utóbbit az a John O'Keefe fedezte fel 1971-ben, aki Moserékkel megosztva tavaly Nobel-díjat kapott.